… vagy valaki nagyon márkás cuccot szív.
Itt az ideje végre másféle húrokat pengetni: tiszta, fénylő arccal tekintsünk abba a szebb jövőbe, melyről annyi szó esik évtizedek óta városunkban. Egykor az volt kiírva a határt hivatalosan jelző tábla alá, hogy „a lehetőségek városa”. Sokan, sokféleképpen élcelődtek ezen, olyannyira, hogy hogy bölcs és türelmes vezetői végül inkább levetették, hogy ne váljanak végképp nevetségessé az ide érkezők szemében. A „lehetőségek városa” ugyanis épp olyan nyálas eufemizmus a nagy büdös semmire, mint a „teltkarcsú”, vagy a „csinosnak mondott” a társkereső hirdetésekben. Persze már megint ironizálunk, ám a becsület azt diktálja, ha egyszer-egyszer kinyílik egy pitypang, akkor azt is írjuk meg. Íme: az Openhouse ingatlanügynökség weboldalán találtuk ezt a gyöngyszemet, nem csalás, nem ámítás: aki a fényes jövő fővárosába akar költözni, itt az alkalom, már kicsivel kevesebb, mint egymilliárdért megteheti – és még csak nem is vicceltünk.
Nyilván mi sem akartunk hinni a szemünknek, amikor megláttuk, felbuzdulván azon, hogy mostanában szokás internetes lapokban (pl. a 444-en: gecco) poénos ingatlanhirdetéseket böngészni. Az volt az első gondolatunk, hogy itt valaki kegyetlenül elszámolt valamit, és bajban van a nullákkal (és most nem Kaposvár alpolgármestereire gondoltunk). De nincs tévedés, hisz a szövegben ott szerepel újból: „Tulajdonosa 3 millió CHF-ért válna meg tőle!” Miután tudjuk, hogy a svájci frank 297 és 301 forint között mozog nagyjából (persze fél Magyarország tudja ezt, keserű tapasztalatból) egymillió frank az háromszázmillió, szorozva hárommal, ki is jön az a kilencszázhúszmillió forint, csúnyán lekörözve a budapesti Rózsadomb, Gellérthegy, a pesti Belváros aranyért mért négyzetmétereit.
Nézzük, mit lehet kapni a kaposvári Róma-hegyen közel egymilliárd forintért, tádámmm, hát ezt:
A milliárdos családi ház élő hirdetése: a medence láttán azért még nem indul be a nyálelválasztás…
Tippünk a mellbevágóan ízléses épület születési idejére a „stílus” és a felhasznált anyagok alapján az érett kilencvenes évek: a fotókon látszik, hogy régóta lakatlan. A megadott alapterület, a képek és a fekvés alapján meg is találtuk, s mi ugyan tiszteletben tartjuk az ingatlanügynökség és a tulajdonos által bizalmasnak ítélt adatokat, de ez másnak sem okozna gondot.
Ennyi látszik az utcáról a Google szerint, ami még nem is volna baj
A hirdetésben megadott 707 négyzetméter már ránézésre is túlzásnak tűnik, és mintha el is lenne számolva: nekünk 652 m2 jött ki, és nem lakótérnek, mert abba bizony garázs és sok egyéb nem számít bele. Így inkább 480-550 közt lehet a persze így is tekintélyes épület, és a tízezer m2 feletti teleknagyság sem mondható nadrágszíjparcellának. Talán kicsit ront rajta, hogy a terület legnagyobb része egy, a Kaposrét sorra lezúduló meredek bozótos – ami pl. kalandparknak vagy hegymászóknak ideális.
A visszautasíthatatlan ajánlat és az egyedülállóan különleges, építészeti ritkaságnak számító homlokzat
Ami bennünket szabályszerűen levert a lábunkról, az az „örökpanoráma”: a kies Virágfürdő jellegzetes kontúrja rajzolódik ki a távolban, a hirdetésben említett „őspark” évszázados fái nekünk inkább hirtelen nőtt nyár- és akácfáknak tűnnek. A másik panorámakép viszont lenyűgöző: a Baross utcai raktárak látványa a vasút nyílegyenes, merész vonalvezetésével lehatárolva. De ácsi: ha egyszer valóban megépülne az intermodális csomópont részeként a Béla király utcai felüljáró, az jelentősen megváltoztatja majd a kilátásokat.
A kissé még lehangoló örökpanoráma, ősparkkal keretezve, kilátással a fényes jövőre
A belső terekbe se lettünk szerelmesek: talán már elmenne retrónak, vagy hát izé … vintázsnak lassan, amit látunk, és az az érzésünk, hogy a belsőépítészen igencsak sokat spórolhattak akkoriban.
Felhívnánk a figyelmet a már-már fényűző anyaghasználatra: a szőrösdeszka-borítású falak, a fehérre mázolt lakatosipari lépcsőzet nyilván a tulajdonosok ízlését dicsérik
Hogy nagyjából érzékeljük ennek a kissé bohóctréfába forduló ajánlatnak a komolyságát, csak egyetlen összehasonlítást tegyünk: íme, egy HÁZ, Ürömön, közvetlenül Csillaghegy fölött, tehát „a világ végén”, látótávolságra Budapest belvárosától.
Ez az eladó házikó még a szakemberek és a média ingerküszöbét is elérte: sajnos nem Kaposváron van, mert úgy nyilván még többet érne
„Mindössze” 197 millió, persze ez nem a büszke Kaposvár, ahol lassan száz százalékos lesz a közbiztonság, teljes a foglalkoztatottság a Gyógynövény Művekben és az utcaseprőknél, és ahol a helyi nagyságok képmásával kidekorált új buszok gyógyvíz-párát pöfékelve siklanak méltóságteljesen a vakító, kínai LED utcai lámpák fényözönében.
Szálljunk le a földre: nyilván nem ismerjük a háttér-történetet, és valaki, aki talán megörökölte, vagy kártyán nyerte ezt az ingatlant, esetleg még életében nem is járt itt, s csupán a svájci ingatlanárakat ismeri, mondott egy, a Genfi-tó partján szokásos összeget. Az már kissé érdekesebb, hogy egy valóban működő ingatlanügynökség kaposvári piacot jól ismerő munkatársai miért mennek bele egy tökéletesen komolytalan ügyletbe, még akkor is, ha tudjuk: sokszor előfordul, hogy az eladó ragaszkodik az irreális árhoz. Kaposváron a Kossuth tér bármelyik épületét odaadnák kilencszáz-egynéhány millióért – sőt, egy gyenge pillanatukban akár az összeset.
Talán majd valaki megválaszolja kérdéseinket, bár egy körülményt még nem említettünk: az ajánlat szerint a „geológiai szakvélemény alapján a víz kémiai összetétele megegyezik a Virágfürdőével”. Melyik vízé, tessék mondani? Ami a csapból jön? Netán feltört a dombtetőn? És azzal megy a medence?
Mindegy is. De legalább már arra sem panaszkodhatnak az elégedetlen kaposváriak (elenyésző kisebbség), hogy nincs szórakozási lehetőség. Na, ugye.
H. I.
