Ha valaki amúgy nem tudná, ez volt a kaposvári polgármester diákkori, nagyon is plasztikus beceneve, még azelőttről, hogy a megyei tanács KISZ szervezetében kisebb karriert csinált, majd színtiszta hazafias elkötelezettségből „krakusságra” adta a fejét. Talán nem véletlen, hogy mostanában az egészségesnél mindenképpen, de az elegánsnál is egy kicsit többet foglalkozunk a személyével – hamarosan kiderül, hogy miért. A fenti tényeknek hovatovább tényleg csak anekdotikus értéke van, és bármire megesküszünk, hogy egyszer sem hoztuk volna szóba egyiket sem, ha a legapróbb jelét is látnánk Szita Károly mai működésében a demokrácia és a szólásszabadság iránti elkötelezettségnek. Például abban, ahogyan a kezére bízott, a demokrácia helyi alapintézményének számító kaposvári közgyűlés dolgait igazítja. És erről van dokumentum is.
Amint az nyilván kevéssé közismert, az önkormányzat döntéseit, ill. azok végrehajtását, vagy épp annak pillanatnyi állását időről időre ellenőrzi a közgyűlés. Ez egy, az átlagoshoz hasonló előterjesztésben ölt testet, mely végigmegy a „nyitott” döntéseken, és közli, hogy „teljesítve”, vagy határidő-módosítást kér az adott feladatra. Így van ez a holnapi, február 26-i közgyűlés egyik pontjában, a 16-osban is (a teljes dokumentáció innen tölthető le), melyet még az utolsó pillanatban, 23-án is módosítottak a szomorú burleszkbe forduló Rákóczi-Sólyom-ügy miatt.
Kezdi a dokumentum egy 2009-es üggyel, mely talán a legfájóbb azoknak, akik igazán szeretik a várost: a Csiky Gergely Színház épületének átruházása a „Csiky Gergely Színház Közhasznú Nonprofit Kft.” számára. Erre azért lett volna szükség, hogy a beruházás összege után vissza lehessen igényelni a tetemes mennyiségű, közel kétmilliárd forintnyi általános forgalmi adót, ezt ugyanis az önkormányzat nem teheti. A 2009-es határozat lezárásaként a színház sorsa a teljes reményvesztettség hivatalos soraival pecsételődik meg: „Nem volt pályázati lehetőség, így forráshiány miatt a beruházásra nem került sor.” Agyő, szép remények.
Rejtsük csak el jól a sorok közé, hátha nem veszik észre. Elvégre Rejtő Jenő a kedvencünk, meg a polgármester nagybetűvel.
A Rákóczi-ügyről megemlékeztünk már ugyanennek a dokumentumnak egy korábbi változatára hivatkozva, a lényeg ugyanaz: a Sólyom-Puebla-Rákóczi házasság meghiúsult, így most ellenkező irányban kell kavarni a moslékot egy ideig.
Ami azonban számos apró szerencsétlenkedés, baklövés és félrefogalmazás mellett fel kell, hogy tűnjön, az a demokratikus normák lendületből történő felrúgása, habár jelentőségét tekintse bárki csekélynek: a 262/2014. (XII. 10.) önkormányzati határozat egy teljesen más, mondhatni érdektelen ügyben dönt, ahogy a mellékelt képen látható, majd – jól tessék figyelni – a végén a „végrehajtva” záradék után odacsempész egy apró megjegyzést:
„A határozat kiegészítését javasoljuk: Kaposvár Megyei Jogú Város Közgyűlése hozzájárul, hogy a Polgármesteri Hivatal költségvetésében e célra elkülönített keret terhére a Polgármester angol nyelvi képzésen vegyen részt.”
Aki arra tippelt olvasóink közül, hogy ez az eredeti, december 10-i előterjesztésben nem szerepelt, az nyert, ha nem is annyit, mint Szita polgármester, aki mostantól – a nyilvánosságot kikerülő döntés alapján, több százezres vagy akár milliós, nem tudjuk – nyeremény boldog tulajdonosa. Elegánsnak nem mondható technikával besuvasztották a módosítást a végrehajtandók közé, s így jó eséllyel számíthattak arra, hogy a sok-sok pont közt, melyről egyben szavaznak, „elcsúszik” a dolog.
Aki lop egy szelet csokoládét a boltban, azt rendőrkülönítmény, aki a jogállami normákat kéri számon, azt TEK-esek hurcolják el. Aki „csak” a demokratikusan megválasztott képviselőtestület szemébe szór homokot, az Szita Károly, Kaposvár Búvópatak-díjas polgármestere.
Már csak az a kérdés, miért vált múlhatatlanul fontossá hirtelen nyelvet tanulni, s miért pont az angolt? Közbevetőleg: épp egy éve, a parlamenti választási kampány idején vált ismeretessé, hogy Szita egykori ellenlábasa, legyőzője, Lamperth Mónika is egy hosszabb, három hónapos angol kurzuson vett részt a távoli Manchesterben, ő persze saját költségén. Amennyire tudjuk, ki akarta magát vonni az akkori politikai turbulenciákból, s hasznosan eltölteni az időt. Amellett, hogy sejthető: a kaposvári polgármestert nem ilyen szándékok vezérlik, s neki – „szakértelmének” köszönhetően – a Kaposvári Egyetemen nyelvtudás nélkül is bérelt helye van, nem világos: ha ennyi ideig jól megvolt magyarul, most vajon mi lelte hirtelen?
És miért épp az angol? Most, a „keleti nyitás”, azeri baltások, török illiberálisok, Putyin ölébe fészkelődés idején? Oroszul kéne talán. Vagy franciául, ahol, mint közismert, közterület is viseli a nevét. Olaszul esetleg, hátha a véletlenül magára találó Kométa őt is megtámogatja egy jó kis itáliai ösztöndíj erejéig? Netán németül, ahol két közeli jóbarátjának, Schenk Jánosnak és a rendőrgázoló Kovács Józsefnek vannak erős érdekeltségei?
Az angolra tippeltünk volna utoljára egy ilyen elvhű ember esetében, miután „ezek” ilyen ellenségesek lettek velünk. Azt azonban ne feledjük, hogy az angol azért mégis csak egy világnyelv. És jellemzően azokban az országokban is el lehet velük boldogulni, amelyeknek nincsen kiadatási egyezménye Magyarországgal.
Ez persze csak úgy minden apropó nélkül jutott az eszünkbe.
H. I.
Update, 2015. február 26., 10.10: néhány perce Kováts Imre képviselő feltette a közgyűlésen az ezzel kapcsolatos kérdést. És lőn, úszott a csiga a barna lében: Szita szabályos hisztérikus roham közepette válaszolt, persze mellébeszélni azért nem felejtett el: összehordott hetet-havat a nyelvtanulás szükségességéről, a hivatal dolgozóinak nyelvtanulásáról, sőt arról, hogy az irodája és a teakonyhája is fel lesz az idén újítva. Csupán arról nem beszélt, hogy miért kellett utólag belecsempészni a javaslatot, miért próbálták a nyilvánosság elől eldugni, s persze arról sem, hogy összességében mibe fog ez kerülni azon kívül, hogy óránként – állítása szerint – háromezer forint lesz “addig, amíg szükséges”. Miután leült, kicsit rángatózott az arca.
