Csiky-botrány- és Fülöp-ügyi fejlemények: zaklatás, mint az irodalmi munkásság része, s más, konyhapulti nyalánkságok

… mint pl. a helyesírási hibák útján elkövetett becsületsértés

Úgy gondoljuk, talán itt az ideje összefoglalni az elmúlt napok színház- és Fülöp Péter-ügyi eseményeit: történt egy s más. Ezek tőlünk függetlenül más megvilágításba helyezik a történeteket, másrészt – hogy stílben maradjunk – új oldalukról ismerünk meg régi szereplőket. Továbbá a sajtó- és közösségi médiavisszhang rengeteget elárul az érintettekről. Mert „a megszólalás maga az ember” Buffon szerint (nem Gigiről, a Juve kapusáról, hanem a kiváló természettudósról van szó), s mondását azért facsartuk ki némiképp, mert szerintünk nem csak a stílus számít, hanem a tartalom is: a mai, álhírektől fertőzött világban annak is van információértéke, hogy ki milyen hazugságok mögé rejtőzik, milyen téveszméket melenget a keblén, s hogyan próbál ebből hasznot húzni.

Kezdjük Érsek-Obádovics Mercédesznek, a Csiky Gergely Színház korábbi évadban szerepre szerződetett színésznőjének „fellépésével”: mint arról az országos média szinte teljes vertikumából értesülhettünk, a hölgy saját, nyilvános Facebook-oldalán szexuális zaklatással és szerződésszegéssel vádolta meg Fülöp Pétert, a Csiky megbízott igazgatóját. Tette ezt néhány órával azután, hogy a KAPOS-T oldalán megjelent egy írás, amely arról szól, hogy négy, hosszú évtizedek óta a színházban dolgozó színészt kirúgtak, és a helyükre a Vidnyánszky-osztályban frissen végzetteket vettek fel.

Tudjuk, hogy létezik szingularitás (váratlan és véletlen egybeesések), pl., hogy a gyűlöletkeltő, antiszemita Soros-plakátok „vééééletlenül” pont akkor tűnnek el a közterekről, amikor Netanjahu izraeli miniszterelnök Budapestre látogat, ill., mikor a vizes vb miatt megnő a külföldi látogatók száma, de a mindennapokban csak mérsékelten hiszünk benne. Így voltunk Mercédesz FB-posztjával is: az első dolgunk volt, hogy (másokat jóval megelőzve) írjunk neki – persze csak privát üzenetet.

 

A színésznő Facebook-posztjának első sorai. Néhány órával a KAPOS-T cikke után került nyilvánosságra, s az országos média egyből rámozdult. Két nappal később közölte, hogy ez csak egy novellarészlet volt, nincs valóságalapja.

 

Ha a színésznő nyilatkozott volna a posztban szereplő „igazgató” személyéről, s hitelt érdemlően legalább egy szexuális tartalmú üzenetet látunk abból az időszakból, amikor szerződéses viszonyban állt a színházzal,

a KAPOS-T akkor foglalkozott volna az általa elmondottakkal.

Mások azonban, mint pl. a hvg.hu, a 24.hu stb., nem voltak ilyen finnyásak: lendületből leközölték a színésznő posztját, ill. annak érdemi részét, pedig a sajtótörvény szerint ezzel ők is részt vállaltak a közlés felelősségéből. A HVG megkérdezte Fülöp Pétert is, akinek érdekes módon eszébe sem jutott megkérdőjelezni, hogy a posztban szereplő személy egyáltalán ő volna-e, csupán az állításokat igyekezett cáfolni.

A HVG-s cikk hivatkozik a KAPOS-T előbb említett írására, erről is érdeklődik Fülöp Péternél, aki szerint „karaktergyilkosság folyik ellene”, s bennünket pedig már beperelt rágalmazás és becsületsértés miatt.

Nos, ettől a ponttól kell kezdenünk a dolgok tisztába tételét: először is, Fülöp Péter hazudik, másodszor pedig a karaktergyilkossághoz karakter szükségeltetne.

Hazudik, mikor olyan színben próbálja feltüntetni az eseményeket, mintha ő a július 11-én megjelent cikk miatt indított volna pert, s ezzel azt próbálja sugallni, hogy abban rágalmazó és becsületsértő állítások lennének. A valóság ezzel szemben az, hogy egy pert már hónapokkal korábban, áprilisban indított, teljesen más ügyben, teljesen más cikk miatt. Itt egy tárgyalás már le is zajlott, folytatás szeptemberben lesz. Hogy milyen állítások miatt, azt meghagyjuk slusszpoénnak a cikk végére.

A július 11-én megjelent írás viszont egészen másról szól, arról, hogy a négy kirúgott színész munkaügyi és egyenlő bánásmód megsértése miatti pert indított, és ennek a pernek az anyagában szerepel a kor szerinti diszkrimináció, beleértve a Vidnyánszky-tanítványokat is.

Mindenki, kiváltképp az ügybe a Vas András révén bekapcsolódó Népszava is, hazug, de legalábbis téves módon a KAPOS-T nyakába akarja varrni ezt az állítást, holott ez a felperesek beadványában szerepel.

Csupán erről adtunk közre egy teljesen tényszerű beszámolót a periratok alapján.

A Népszava cikke az Urbánus blog megszüntetéséről. A KAPOS-T 2015 eleje óta 12 cikket írt Szita Károly szemérmetlen közpénzlenyúló akciójáról. Vas András a Somogyi Hírlapnál mélyen hallgatott a történetről, sőt, egy tizedesvessző odébb tételével megpróbálták egy nagyságrenddel csökkenteni a Szita zsebét hizlaló összeget. Most gátlás és szégyenérzet nélkül használja fel az általunk évek alatt feltárt információkat anélkül, hogy egyetlen utalás vagy link lenne a cikkében. Újságírói etika Népszava módra.

Utóbbiak (Vas és a Népszava) már nem először viselkednek velünk etikátlanul és szakmailag elfogadhatatlan módon: ha simán el kell lopni a KAPOS-T-től hosszú évek tényfeltáró munkáját egyetlen hivatkozás vagy utalás nélkül, gond nélkül megteszik, ha viszont esetleg egy kockázatot rejtő (amúgy hamis) állítást kell „ránk kenni”, akkor, és csak akkor persze le bírják írni a KAPOS-T nevét.

Tehát irigyeink és ellenségeink annyira be vannak fosva Vidnyánszkytól,

hogy rendre úgy próbálják feltüntetni az esetet, mintha az ő szerepét mi találtuk volna ki: de, már bocsánat: nagyon hülyének kell lenni ahhoz, hogy valaki ne lássa meg az összefüggést.

Négy idősebb színészt kirúgtak, s helyükre felvették azt a négy fiatalt, akik véletlenül mind az ő osztályban végeztek.

Éppen annyira, mint nem meglátni Érsek-Obádovics Mercédesz állítólagos „irodalmi munkásságának” időzítése és a KAPOS-T-nek a színészek munkaügyi peréről szóló beszámolója közti oksági kapcsolatot.

Érsek-Obádovics aztán írt egy üzenetet – a teljes sajtónak, így nekünk is – hogy ő csupán egy szigorúan fiktív, s valós személyekkel semmilyen korrelációban nem lévő „novellát” tett közzé. Nos, mit mondjunk: novellának elég szutyok, s az irodalmi munkásság, mint fügefalevél, amúgy is jó régóta ismerős már a politikából: Antall József miniszterelnök anno azzal védte Csurka István antiszemita szövegeit, hogy az „írói munkássága része”.

De van közelebbi példánk is: Pintér Béla A bajnok című színdarabja nagy port vert fel tavaly, amely egy befolyásos vidéki polgármesterről szól, akit a felesége egy leszbikus sportolónővel, nem mellesleg olimpiai bajnokkal csal meg. Élő ember nincs, aki ne tudná kicsiny hazánkban, hogy a háromszög-történet valós alapú, s szereplői: Kósa Lajos, a felesége és Risztov Éva olimpiai bajnok.

Egy oldal a Csiky Gergely Színház marketing-stratégiájáról szóló tanulmányból, melyért a Magyar Művészeti Akadémia (a színházi tagozat vezetője Rátóti Zoltán) Fülöp Péternek 300 ezer forint közpénzt fizetett. 24 helyesírási hibát számoltunk meg egy oldalon, az amúgy is primitív szövegben. Ezzel Fülöp Péter szerint megsértettük a becsületét. Ezért perel, a szexuális zaklatás vádjáért nem.

Szóval nem sokat változtat a leányzó fekvésén, ha valaki utólag, miután vagy másfél millióan olvasták a szöveget, odabiggyeszti: ja, bocs, ez csak egy novella volt.

Ettől még vígan perelhető volna, ám Fülöp Péter, habár először ezzel fenyegetőzött, de, miután a színésznő levette a posztot, kijelentette, hogy mégsem. És ez felettébb különös: egy színigazgatót, munkahelyi vezetőt az egyik legsúlyosabb bűncselekménnyel, szexuális zaklatással és ezt követő munkaügyi diszkriminációval vádol meg valaki,

majd, miután az egész ország elolvassa, egy nagyon is átlátszó, formális gesztus után gyorsan eláll a pertől.

Kérdés ezek után, hogy egy tárgyaláson miről árulkodnának  a Facebook-naplófájlok, melyek elől nincs menekvés: helyet, időt, IP-címet, készülék IMEI-számot rögzít, töröljön bárki bármit utólag. Az sem kevésbé érdekes, hogy Fülöp a nyilatkozatában utalgatott rá: birtokában is vannak üzenetek. Ezzel gyönyörűen magára húzta a történetet, holott csak annyit kellett volna mondania: el sem tudja képzelni, hogy ő a posztban szereplő, meg nem nevezett személy.

De jellemző az is, hogy Fülöp Péternek, úgy tűnik, esze ágában sincs elégtételt venni az országos médiumok kissé elhamarkodott híradásain: az eredeti cikkek változtatás nélkül olvashatók, csupán mellettük egy másik is megjelent a színésznő „irodalmi munkásságáról”. A kettő együtt egy közepes értelmi képességű olvasónak már mindent elmond.

A helyi sajtó természetesen mélyen hallgatott: a fűben lapuló kupacoknak ez a dolga. Kivétel csupán a Somogy Tv volt, amely először közreadott egy hírt, majd levette az oldaláról (persze a Google megőrizte), és egy alázatos, megvert kutyaként szűkölő bocsánatkérés olvasható a helyén.

Fülöp, úgy látszik, csak saját, helyi közönségének próbál játszani: itt még talán elérhet valamit.

Ehhez képest slusszpoénként hadd világítsunk rá, minket miféle főben járó állítások miatt hurcolt törvényszék elé: tessék elképzelni, egy cikkben pl. azt állítottuk, hogy az általa a Magyar Művészeti Akadémiának 300 ezer forintnyi közpénzért írott, a Csiky Gergely Színház marketing-stratégiájáról szóló „tanulmányban” – sérvkötőket készenlétbe – számos helyesírási hiba van! (Fentebb látható egy oldala.)

Nem vicc: ez súlyos vádpontként szerepel a beadványukban. Helyesírási hiba versus szexuális zaklatás: mit mondjunk, valaki nagyon sajátos módon kényes a becsületére.

H. I.

Kapcsolódó: Csiky-dosszié: színház az egész város

 

Nyilvánítson véleményt (lájk, komment, megosztás, ilyenek) a KAPOS-T Facebook-oldalán!