És függönyfal lesz, vagy nem?
Orgazmusközeli állapotban trombitálta világgá a városháza, a színházvezetés és a velük összenőtt helyi média: költözik a társulat, indul a Csiky Gergely Színház átépítése, felújítása. Megannyi ígéret, ezer, soha be nem tartott időpont után megkezdődik végre. Nyilván ugrándozni kéne örömünkben, de dicsérjük csak nyugtával azt a napot: fogalmunk sincs, hogy mennyire lesz majd színházszerű az Agora-beli működés, és mennyire morzsolódik le a társulat és a közönség. Azt tudjuk, hogy a nyolcvanas évekbeli felújításnál szakmai alapfeltétel volt, hogy egy év alatt kész legyen, mégpedig azért, hogy ne széledjen szét az akkori, legendás csapat. Most a minimum a két év, de megkockáztatjuk: kisebb csoda volna, ha tartanák a határidőt.
Lőrinczné Balogh Krisztina volt az egyik főszereplője a shownak, mely persze újabb társulati ülés és sajtóesemény is volt egyben. A főépítész asszony amúgy „csak” az Arker Építész Stúdió Bt.-n keresztül kapcsolódik a Lőrincz-féle cégcsoporthoz, melynek zászlóshajója, az ARKER’S Építészeti és Kereskedelmi Kft. tervezte a Csiky átépítését, s melynek fő tulajdonosa a férje, ifj. Lőrincz Ferenc. A cég 2016-ban közel kétszáz millió forintos tervezési megbízást kapott Kaposvár várostól a városháza honlapja szerint.
Nyilván nem véletlenül mondta azt, hogy „egyfajta emocionális nyomást” kívánnak a kivitelezőre gyakorolni azzal, hogy látogatásokat szerveznek majd, melyek során a kaposváriak nyomon követhetik, hogy áll a város jelképének tekintett épület átépítése: ő is, ahogy mindenki, érzi, hogy a határidő a leggyengébb eleme a történetnek.
Április elsején még napelemes, 21. századi függönyfalról örvendeztek az illetékesek…
Mosolyra fakasztó volt ez a megjátszott, kislányos naivitás: elképzeltük, ahogy a Mészáros Lőrinc érdekkörébe tartozó ZÁÉV-stb. oligarchák majd a körmüket rágják és pironkodnak amiatt, hogy „jaj, mit szólnak a kaposváriak, Isten irgalmazzon szegény fejünknek”, mikor a vasútállomás idestova egy éves csúszása miatt nyikkanni sem mert egy egyetlen városházi arc sem, beleértve Szita Károlyt.
Itt a pénz folyik, egyebekben kuss van: a megfelelő csatornákon a megfelelő számlákra, zsebekbe, és ez a fontos, nem pedig a határidő, vagy bármi más, ehhez képest lényegtelen körülmény.
Az sem túl biztató, hogy a műszaki ellenőrzésre kiírt, 120 millió forintos közbeszerzésben szerepel egy mondat: „Ajánlatkérő a közbeszerzési szerződés időtartamát 1 alkalommal jogosult további 12 hónappal meghosszabbítani”. Mintha már készülnének a valóságra.
Most akkor lesz 21. századi napelemes függönyfal, vagy nem?
Érdekes felfedezést tettünk a költözésről és a kezdésről szóló szokásosan lelkendező tudósítások kapcsán: a korábbi, április elsejei (szép nap volt) Kapos-tv-s tudósításban a főépítész asszony még arról beszélt, hogy a hátsó rész „egy 21. századi külsővel fog megvalósulni” … egy ún. „függönyfallal veszik körbe az épületet, amelyben napelemek termelik majd az energiát”. (L.: a fenti képen.)
… majd a mostani szeánszon már újfent nyoma sincs a függönyfalnak. Hiába, Kaposváron a függönynek is fala van. Vagy nincs. (Kép: Arker Stúdió Bt.)
Erről korábban szóltunk is, ám a legutóbbi tudósításokban már ismét a régebbi felújítási látványtervek vannak kicsit leporolva, melyeken nem látható semmiféle „függönyfal”, és persze szó sem esik róla: sejthetően nem tetszett valakinek, törölték – és függöny.
Tudjuk egyáltalán, hogy milyen lesz a színház, vagy a ködösítés is a terv része?
Igazgató, választás: a kirelejzomát, hihetetlen, hogy már megint igazunk lett:
miután Szita Károly a társulati ülésnek kikiáltott hacacárén bejelentette, hogy „egy új struktúrára teszek javaslatot a közgyűlésnek, mégpedig azt hogy a menedzser igazgató álljon a teátrum élére, akinek a feladata lesz az is, hogy kijelölje a színház művészeti vezetőjét”.
dr. Fülöp Péter mb. igazgató. Nyilván ő Szita kiszemeltje, de felsőbb hatalmak még közbeszólhatnak.
Értik: ettől kezdve már lehet majd megint jó III/2-es módjára hárítani, hiszen a menedzser nevezi meg a művészeti vezetőt, aki a színház valódi arculatát megadja, művészeti teljesítményét meghatározza: övé a felelősség.
De az indoklás, annál nincs semmi csodálatosabb, hogy mi is vigyünk bele némi teatralitást: mert a menedzser-igazgatói struktúra pl. „Oroszországban gyakori”. Értik: valahol Cseljabinszkban, Irkutszkban vagy Kamcsatkán, más szóval ha a végtelen, reménytelen, hófödte putyinizmusban ez a trendi, akkor ezt kell követni Kaposváron Komor István, Zsámbéki Gábor és Babarczy László évtizedei után.
Valahol Oroszországban? A sétálóutcai T-34-es után most jön a totális szovjet típusú berendezkedés?
Mert mi, konzervatívok, csak akkor követjük a hagyományokat, amikor az érdekeink úgy kívánják. Minden más esetben sz@runk rájuk.
Persze azért kíváncsiak vagyunk arra a pályázati kiírásra, amelyben egy valódi, tapasztalattal és beágyazottsággal rendelkező művészeti-kulturális menedzser (mert vannak ám ilyenek) nem veri apró szilánkokra az e pályán nyeretlen kétévesnek számító, sem vezetői gyakorlattal, sem szakmai háttérrel nem rendelkező Fülöp Pétert, a mostani megbízottat.
Bár a jelenlegi körülmények között valakiről épp az mutatná legvilágosabban, mennyire penge a színházi szakmában, hogy Kaposvárnak a közelébe sem jön.
H. I.
