… Bozsik Yvette viszont már nem művészeti vezető!
Évadkezdet idején még egy normális színházban is megsűrűsödik az élet, olykor percenként botlik az ember újabb hírekbe. Kaposvár csak abban különbözik, hogy itt nem az ígéretes premierekről, netán az elmúlt évad sikereiről, hanem többnyire botrányokról szálldosnak. Szerintünk már az is botrány, hogy valakit, akinek pár éve még talán nézőként sem volt sok köze a színházhoz, egy valaha Európa-hírű magyar szellemi alkotóműhely élére repíthetett a vakszerencse – vagy inkább a Fidesz-polgármesteri önkény. Nem csoda, hogy a színház már csak olyan hírekkel képes bekerülni az országos médiába, hogy éppen melyik környékbeli falu vízmosásában landoltak illegálisan az épület maradványai. A kudarcok és kínos esetek sora ellenére most mégis megbízza a Szita Károly a csütörtöki rendkívüli ülésen újabb egy évre Fülöp Pétert. Megérdemlik egymást.
S persze megérdemlik a közgyűlés ellenzéki tagjai is – ha megszavazzák – és megérdemli Kaposvár népe is, hogy ilyen színháza legyen. Minden közgyűlésen ott kéne lenni a karzaton, és fennszóval rámutatni az összes hazugságra.
Mert hazudik, hivatásszerűen, vagy kedvtelésből, évtizedek óta: a mostani előterjesztésben pl. az szerepel, hogy „… időközben elkezdődött a színház épületének felújítása és olyan vezetőre volt szükség az előadó-művészeti szervezet élén, aki gazdasági szakember és a beruházást menedzselni tudja”. Erre hivatkozva kérte meg az engedélyt Balog Zoltán emberierőforrás-minisztertől Szita Károly arra, hogy még egy évre pályáztatás nélkül kinevezhesse Fülöpöt.
Hazugság: Fülöp Péter mb. igazgatónak – sokadszor futunk neki, ezért magunkon erőszakot téve leírjuk nagybetűvel:
SEMMI KÖZE SINCS A SZÍNHÁZ FELÚJÍTÁSÁHOZ, ÍGY NEM IS MENEDZSELHETI AZT!
Kaposvár városa nem vitte be annak idején a Csiky Közhasznú Kft.-be a színház épületét, mikor az, Schwajda György vezetése idején megalakult. Akkor azt hazudták, hogy azért kell a kft., hogy vissza lehessen igényelni a felújítás áfáját, közben pedig csak új, a közalkalmazottihoz képest előnytelen szerződésekbe kényszerítették a dolgozókat: eszük ágában sem volt bevinni a színházépületet a kft. vagyonába.
A színház épületének felújítására Kaposvár városa nyert támogatást, Szita Károly szerződött, a városháza műszaki főépítészi és műszaki osztálya tartja a kapcsolatot a kivitelezővel, a Csiky Közhasznú Kft.-nek és vezetőjének az égvilágon semmi köze az egész folyamathoz.
Mikor Szita Károly erre hivatkozva nevezi ki újabb egy évre Fülöp Pétert, hazudik.
Hamis indokai közt szerepel továbbá az is, hogy „… a színház az előadásokat jelenleg nem színházi körülmények között, az Együd Árpád Kulturális Központban kénytelen megtartani, ezért nem lehet egy egységes, több évre szóló művészeti koncepciót kialakítani.”
Máshol, mások: az Apátlanul, főszerepben az egykori kaposvári színésszel, Kocsis Pállal, két díjat is elhozott a POSZT-ról, és a Vidéki Színházak Fesztiválján is a legerősebbek közé számítják.
Szerintünk a művészeti koncepciónak semmi köze az épülethez: talán nem kellett volna az évtizedekig Európa-szerte elismert, csodált művészeti „koncepciót” (primitív-suta kifejezés ez így, Szita Károlyhoz méltó) szétverni, elüldözni a kimagasló alkotókat, megmérgezni a társulat belső harmóniáját, inkompetens percemberkéket pozícióba helyezni, hagyni, hogy a nyers, ocsmány politikai önkény beférkőzzön a színház falai közé.
Babarczy László meg tudta őrizni a társulatot, a szellemiséget, a koncepciót 1986-ban, mikor a legutolsó renoválás zajlott – ugyanígy kiköltözéssel.
Most mindent: kudarcot, blamát, kínos leszereplést a felújításra fognak, vagy egyszerűen megpróbálnak eltitkolni. Csak néhány ezek közül:
Egy: az idén még a Vidnyánszky Attila zsebében lévő POSZT-ra sem hívták meg a Csiky egyetlen produkcióját sem.
Kettő: a most, Budapesten zajló Vidéki Színházak Fesztiválján sincs ott a Csiky. Nem fért be kilenc vidéki színház közé. Vajon miért?
A két említett esemény kiemelkedő sztárja egyébként egy kecskeméti színész, Kocsis Pál, aki egykor kaposvári volt: megnyerte a POSZT legjobb férfi alakításért járó és közönségdíját, s most a budapesti fesztiválon is a legnagyobb érdeklődéssel várt előadás az Apátlanul. Büszkék is rá Kecskeméten, ahogy a többi, már a szélrózsa minden irányában sikereket arató egykori kaposváriakra.
Távozott nemrég a színháztól Bérczes László egykori művészeti vezető, s épp kísérteties egybeesésnek lehetünk tanúi: először Bérczes is „csak” a művészeti vezetésről mondott le, s most mintha ugyanez zajlana Bozsik Yvette körül: útnak indítottuk a Google keresőt, íme:
Google-találatok garmadája tavaly év végéről: Bozsik Yvette művészeti vezető. Már csak tanácsadóként szerepel.
És mit ír a „meghívott” cselédsajtó az évadnyitó társulati ülésről:
Bozsik Yvette művészeti tanácsadó!
Szerintünk Yehudi Menuhinnak kellene lenni ahhoz, hogy eljátszhassuk a különbséget egy „művészeti vezető” és egy „művészeti tanácsadó” között: mindenekelőtt a felelősségben tér el a két pozíció. Egy színházi outsider, közgazdász-jogász-izé „menedzser” mellé nyilvánvalóan felelősségteljes, a színház művészeti munkáját alapvetően meghatározó személyiségre van szükség, ez a „művészeti vezető”.
A művészeti tanácsadó amolyan árkon kívüli gyepmester, aki, ha mond valamit, jó, aztán vagy megfogadják, vagy nem.
Felelőssége semmi.
Egy biztos: ahogyan Bérczes László esetében is titkolták a változást, most is van annak nyilvánvaló oka, hogy „vezetőből” visszaminősült „tanácsadóvá”. És ahogyan Bérczes esetében utólag kiderült, hogy nem tudott azonosulni, s ezért hátrébb lépett,
gyanítható, hogy Bozsik Yvette státusváltozása hátterében is hasonló motiváció állhat. Mert koncepció, az nincs, ahogy hiteles, korrekt tájékoztatás sem.
Van viszont „csapatépítő tréning”! Fülöp körzeti megbízott fellapozta az alapfokú menedzsertankönyvet, és az első oldalaknál már fel is rikkantott: „heuréka!” Óvodás sorverseny, hátradőlős bizalomerősítés, számháború. Ja, és vendéglátós múltját sem tagadta meg: lesz saját kávézója az Agorában a színháznak.
Lesz itt minden, mint a legéndi búcsúban, csak színház nem. De arra éppen nincs is igény – már a városházán.
H. I.
