Újabb tételek a fantasztikus sikerek listáján
És ez így logikus, vághatná rá felindulásból a felületes szemlélő, hiszen kevesebb embernek kevesebb lakásra van szüksége. Ámde az új lakásba költözés sokkal inkább a gazdasági előrelépés, mint népszaporulat függvénye, s ebből, úgy tűnik, Kaposváron szerényen mérnek. Ugyanez a helyzet a lélekszámmal: más módon, más összefüggésben, de alapvetően mégis a gazdasági élettel van kapcsolatban, hiszen jó időkben a „kisbabáknak van kedvük megszületni” (most nem annyira), s a polgárok fiatal, hadrafogható, GDP-termelő színe-java sem menekül fejvesztve onnan, ahol jók a kilátások. Persze nem vagyunk statisztikusok, s a KAPOS-T olvasóit sem kívánjuk azzá képezni, így aztán csak erre két végtelenül egyszerű adatra vetnénk egy-egy pillantást, s annyit előre bocsáthatunk: sem utcabált, sem tűzijátékot nem érdemes szervezni miattuk.
Az egyik adatsornak az a szomorú tény ad aktualitást, hogy a KSH szerint – 2018. január elsején! – Kaposvár lakossága hatvankétezer fő alá csökkent, pontosan 61.920 lélek lakja.
Ezt a számítást a balos elhajlással vagy kormányellenességgel egyáltalán nem vádolható statisztikai hivatal minden január elsején elvégzi, és a Magyarország közigazgatási helynévkönyve című kiadványban közzé teszi. (23. oldal)
Erre szokta Szita Károly a közgyűlésen azt rendkívül precíz, szabatos választ adni, hogy „hülyeség, nem úgy van, én jobban tudom”, ezt aztán jótékony kezek gondosan kigyomlálják a jegyzőkönyvből. Ettől még persze tény marad, habár tudjuk, hogy ez egy számított adat, hiszen nem végeznek minden évben népszámlálást.
Ráadásul az is tudható, hogy a számított adat egy kicsit „jótékony”: pl. a 2011-es kiadványban 67.979 főt kalkulál Kaposvárra, viszont az ugyanebben az évben végzett tényleges népszámlálás csak 66.245 főt rögzített, vagyis 1.734-gyel kevesebbet. (A tízévente elvégzett népszámlálás adatai csak évekkel később, a részletes feldolgozás után kerülnek nyilvánosságra.)
Amiből az következik, hogy lehet a város lakossága még ennél is kevesebb, valahol már az ötvenezres zónában.
Akár meg lehetne örökíteni ezt is a Városligetben, egy sok ezer levélből álló „halálfán”…
Ami viszont Kaposvár számára ebből fontos (lenne), régi vesszőparipánk: a többi megyei jogú várossal való összevetés. Ezúttal kivételesen nem bontjuk le városokra: a 23 megyei jogú városban 2011-ben összesen 2.049.281 lélek élt, ez csökkent 7 év alatt – a „természetes” népességfogyás miatt 1.956.344 főre, ami négy és fél százalék.
Kaposvár lélekszáma hét év alatt 6059 fővel csökkent, ez több, mint Balatonboglár teljes lakossága (5.528). A kilenc százalékos csökkenés rekord a megyei jogú városok körében.
Ehhez képest Kaposvár népessége éppen a kétszeresével, kilenc százalékkal lett kevesebb ugyanennyi idő alatt.
Ennek súlya többek közt azzal érzékeltethető: talán emlékszünk, hogy Szita Károly nemrég 2050-ig tartó energetikai tervekről hadovált a helyi sajtóban. Nos ilyen ütemű népességcsökkenéssel a vágyott energetikai önellátás idejére
a város lakossága 27.680 fő lesz, kevesebb, mint 1910-ben.
Csak, hogy megkíméljük magunkat és az olvasókat néhány felesleges kommenttől, ide másoljuk a kötet előszavából, hogy mi mit jelent: „A lakónépesség az adott területen lakóhellyel (állandó bejelentett lakással) bíró és másutt tartózkodási hellyel (ideiglenes bejelentett lakással) nem rendelkező, valamint az adott területen tartózkodási hellyel rendelkező személyek együttes száma.A közölt népességadatok a 2011. október 1-jei népszámlálás bázisán a természetes népmozgalmi (élveszületési, halálozási) statisztika, illetve a belföldi és nemzetközi vándorlás adatainak felhasználásávaltovábbszámított népességszámok.”
Hogy ebben mekkora szerepe van az elvándorlásnak, a gazdasági pangás miatti alacsony gyermekvállalási kedvnek, azt nyilván egy nagyon alapos, mindenre kiterjedő elemző tanulmánynak kell megmondania. Egyszer, a távoli jövőben, talán erre is sor kerül, ha majd felébred a város
a Csipkekarcsika-kómából, és nem bízza magát egy csalhatatlan vezető univerzális bölcsességére.
Ha hihetünk a KSH évente kiadott dokumentumának, nagyon úgy tűnik, hogy a megyei jogú városok közül, ideértve a legsúlyosabb helyzetben lévő kelet-magyarországi rozsdaövezetet is,
Kaposvár szenvedte el a legnagyobb emberveszteséget az elmúlt hét évben.
A másik lehangoló tényt a Portfolio.hu tette közzé:
az Otthon Centrum ingatlanügynökség szokásos éves elemzéséről van szó, amelyben Budapest és a megyei jogú városok új építésű lakáskínálatát hasonlítja össze. Négy kisebb városban: Szekszárdon, Dunaújvárosban, Salgótarjánban és Hódmezővásárhelyen nem érte el az ötvenet a piaci értékesítésre felajánlott lakások száma, ezért ezek nem kerültek be az adatsorba.
A mellékelt táblázatból viszont az derül ki, hogy Kaposvárnak e téren sincs oka büszkeségre:
szinte a nullával egyenlő az újonnan épített társasházi lakások száma. Egészen megdöbbentő, hogy pl. Győrben több mint ezerhatszáz lakást adtak át csak ebben az évben, Szombathelyen és Miskolcon hét-hétszázat, de még Egerben is közelítik a háromszázat.
Az állítólag gazdasági hullámvölgyben döglődő, komoly állami segítségre szoruló Pécsen hatszáz új lakás került piacra az idén. Ez elvileg – lakosságszám alapján viszonyítva a 2.33-szor nagyobb baranyai megyeszékhelyhez – 257 lakást jelentene Kaposváron, ám ennek legfeljebb az ötödéről beszélhetünk.
Az Otthon Centrum 2018-as adatai: bal oldalon a helyben jellemző négyzetméterárak, a piros pontok pedig a jobb oldali skálához igazítva a piacra kerülő új társasházi lakások számát jelzik. Kaposvár Nagykanizsával és Szolnokkal együtt a nullát súrolja. Érdet nem célszerű figyelembe venni, hiszen egy Budapest melletti, ún. alvóvárosról van szó.
Márpedig szerintünk – bár nyilván sokan sokféle magyarázatot fűznek majd ezekhez a számokhoz – az, hogy a polgároknak van-e kedvük jelentős összegeket beruházni hosszú évtizedekre egy településen, vagy a befektetők látnak-e fantáziát az egyik leginkább tőkeigényes beruházási formában, világosan megmutatja a kilátásokat.
Könnyű a folyamatosan köpködött-pocskondiázott Európai Unió pénzéből villogni,
naponta újabb és újabb győzelmi jelentéseket közzétenni a kb. két-háromszorosan túlárazott sportcsarnok, versenyuszoda vagy a színház építéséről (tudjuk, hogy ezek éppen nem közvetlenül EU-s pénzből épülnek, de, ha az unió nem finanszírozná bőkezűen pl. az út- és vasútépítéseket, a magyar államnak egy fillérje sem maradna Orbán rögeszméjére).
Ezeknek azonban semmi közük nincs a valódi folyamatokhoz, a helyi gazdaság tényleges állapotához.
Nem mutatnak semmit, leginkább csak azt, hogy
egy megalomániás, kontrollját vesztett eszelős értelmetlenségekre szórja a köz pénzét.
Persze nem kivétel ez alól a többi megyei jogú város sem, csakhogy azok többségében azért láthatóak olyan folyamatok is, melyeket nem állami betonszivattyú pumpál mesterségesen, hanem az egészséges gazdasági fejlődés, bizalom, prosperitás jelenlétére utalnak – Kaposvár „városállam” e téren is szomorú kivétel.
H. I.
