A nemzetrontás (NER) vasúti fejezete
Utoljára talán hetedik általánosban használtam a magyar vasút a világ leghálátlanabb munkáját végző és legrosszabbul fizetett dolgozóira a „sínbohóc” kifejezést, hogy aztán a nyári szünetben legyen szerencsém egy hónapra belekóstolni a pályamunkások mindennapjaiba. A fonyódi vonalon tisztítottuk a pálya melletti árkokat ásóval, lapáttal. Elég volt megszámolnom a tenyeremen sorakozó előbb víz- majd vérhólyagokat, hogy ne tegyek többé megjegyzést egyetlen vasutasra sem, de az előmunkásra, Radó bácsira is tekintettel kellett lenni: egyrészt a nyaklevesét sem éltük volna túl, másrészt ebédidőben nem mesélt volna Vietnamról és Algériáról, ahová a francia idegenlégióval jutott el. Hetvenévesen is szálegyenes, ijesztően kidolgozott felsőtestét gyönyörű tetoválások díszítették, alsókarján a hétlángú gránáttal. Radó bácsi már évtizedekkel ezelőtt befejezte színes és gazdag földi pályáját, de a Kaposvár-Fonyód pályán még ugyanazok a sínek és talpfák enyésznek, melyek alá még talán ő krampácsolta a követ annak idején. Ám most s(z)ínre lép korunk hőse, Mészáros Lőrinc, és minden másként lesz.
Általános megütközést keltett nemrég, hogy az agyonreklámozott dél-balatoni vasútfelújítás következő, Szántód-Balatonszentgyörgy szakaszához mintegy „hozzácsapták” a Fonyód – Kaposvár vonalszakasz felújítását „Kaposvár kötöttpályás elővárosi hálózata fejlesztése részeként”. Ez a maga 72,3 milliárd forintos összegével már nemcsak a helyi sajtónak, hanem az említett felcsúti polgármesternek is megérintette az ingerküszöbét. Ez persze korántsem jelenti azt, amire a Somogyi félreérthető tudósításából következtetni lehetett, hogy erre a mellékvonalra költenének el 73 milliárdot: az összeg döntő része a Szántód-Balatonszentgyörgyre megy, a kaposvárira csupán aprópénz, ennek töredéke jut.
Persze, ahogy lenni szokott, itt is sokkal több a kérdés, mint a válasz. Mondjuk az pl., hogy milyen tempóban válik a lopás egyre nyíltabbá és szemérmetlenebbé, jól látszik: a Kaposvár-Dombóvár vonalon még titkolták a tényt, hogy használt alépítményből valósítják meg a „felújítást”, s ha a KAPOS-T nem deríti ki ezt, akkor a MÁV vezérigazgatója és a kaposvári polgármester soha az életben be nem vallja. Azt is tudjuk, hogy eredetileg használt síneket akartak beépíteni, de információink szerint hiba csúszott a számításba:
a máshonnan kibontott, hegesztett sínekre ugyanis nem találtak balekot, aki minőségi tanúsítványt adott volna rájuk.
A Kaposvár-Dombóvár, “állítólag” idénre elkészülő szakasz. Jól látszik: máshonnan kibontott, negyvenéves alépítmény, rajta új, méterenként 54-kg-os olasz sínek. Utóbbiakat információink szerint kényszerűségből szerezték be: eredetileg ide is használt anyagot szántak, de a hegesztett sínek újraminősítését senki nem vállalta. Most hiába vannak új sínek, a bontott aljzat miatt nem alkalmazható a maximális sebesség. És ugyanezt fogják eljátszani a Kaposvár-Fonyód vonalon…
A hegesztett sínt ugyanis el kell vágni, s abban olyan belső elváltozások lehetnek, amelyekért már épeszű ember nem vállal felelősséget. Így kerültek végül is a Kaposvár-Dombóvár vonalra a 2014-es olasz, Lucchini gyártmányú, 54 kg-os sínek, melyeken akár 120 km/órával is száguldhatna a vonat – ha nem bontott alépítmény (talpfa) kerül alájuk. Arról nem is beszélve: ha valóban komolyan vette volna Szita Károly egy percig is azt a sokat hangoztatott lózungját, hogy „Kaposvár a legjobbat érdemli”, akkor 60-kg-os síneket vesznek, új betontalpakat építenek be, és néhány kanyarkorrekció után (s persze az új EU-szabványú vasútbiztonsági rendszer beállításával) máris 160-nal száguldhatnánk – egyelőre persze csak Dombóvárig. Így viszont biztosak lehetünk benne, hogy unokáink is max. százzal döcögnek majd 2050 táján, mert ehhez a vonalhoz a következő évtizedekben biztosan nem fog nyúlni senki. Elvégre „fel van újítva”.
Kérdés, hogy miért kell ugyanezt a játékot eljátszani egy másik – akár kisebb jelentőségű – vonalon?
Az említett pályázati kiírás most már egyértelműen használt pályaelemekkel számol, ami a Kaposvár-Fonyód „viszonylatot” illeti. Amit a korábbi esetben még titkoltak, azt most már nyíltan le lehet írni, elvégre itt most az átlagsebesség 30 km/óra. Ez nő jó esetben 80-ra.
Csakhogy ez egy ostoba, szűklátókörű, pitiáner gondolkodásmód, s nem utolsósorban messze kilóg a nettó pénzlenyúlási szándék lólába: az amúgy is vastagon fogó ceruzák egyre szemérmetlenebb összegeket írnak az EU-nak szóló számlákra. Arcátlansági rekordok dőlnek meg akár naponta többször is,
s a főszereplő nagyon gyakran Orbán Viktor felcsúti gázszerelő szomszédja, aki most épp a kaposvári emberek kárára teszi zsebre (vagy gazdája zsebébe) az EU-ból származó extraprofitot. Köszönjük, Lőrinc.
Vele kapcsolatban állította be egy (valószínűleg mentális problémákkal küzdő) kaposvári Fidesz-troll a cinikus pimaszság és sültbunkó alávalóság világrekordját: Mészáros Lőrincet a „self-made man”-ekhez, a maguk erejéből meggazdagodottakhoz hasonlította, akiktől, ha ez Amerikában történik, bezzeg hanyatt esünk.
Hát hogyne: az egész világon közismert, hogy Mark Zuckerberg Facebook-alapító ifjabb Bush elnök kollégiumi szobatársa volt, Steve Jobs, az Apple megálmodója, vagy Bill Gates, hogy kisebb neveket ne mondjunk, úgy lettek multimilliárdosok, hogy falubélijük, barátjuk Jimmy Carter volt, aki amellett, hogy stadiont építtetett a háza tőszomszédságába, segítette őket a közbeszerzések elnyerésében. Mészáros Lőrinc, a maga erejéből: idáig süllyedhet egy megszállott Fidesz-rajongó szellemileg és erkölcsileg Magyarországon 2016-ban.
Notórius hozzászóló, avagy a betegagyú, perverz fideszes alávalóság írásba adva: Mészáros Lőrinc, mint az “önerőből gazdagodás” mintaképe. Innen már tényleg nincs hova süllyedni.
Őket viszont, akárcsak Szita Károlyt, persze egy másodpercig sem érdekli, hogy itt és a többi esetben az ország jövőjét élik fel, teszik tönkre. Az övék – úgy gondolják – biztosítva van. Nem lenne szabad a közösségi közlekedés kulcsfontosságú intézményeihez 2016-ban úgy hozzányúlni, hogy azok a felújítás után legfeljebb a múlt század hetvenes-nyolcvanas éveinek színvonalát érjék el. Rengeteg munka, rengeteg pénz, amelyből valóban 21. századi szintre lehetne hozni a régiónkban létfontosságú ágazatot.
Ehelyett az történik, amit az elmúlt évek során már megszokhattunk: bontott anyag, bontott sín, egy kis alibi-gányolás innen-onnan, kenjük be sárral, oszt’ jóvan. Parasztnak falura. Lényeg, hogy fizessen az EU.
Mészárosék virágos jókedvükben (merthogy minden okuk megvan rá) csak, hogy forogjon a pénz, és szaporodjon a haszon, még meg is sétáltatják a kibontott vasúti anyagot: a Kárpátia szervizvonat leviszi Lengyeltótiba, ott ledepózzák, aztán egy részét kamionon visszaviszik Balatonboglárra.
Nehogy már valaki is kimaradjon a buliból…
H. I.
