„A mocsár lecsapolásáról nem a békákat…
… szokták megkérdezni.” Így szól a Kóka János egykori SZDSZ-es gazdasági miniszternek tulajdonított mondás, amely hajszálpontosan illik arra a szituációra, amelybe a már csak néhány hónapig létező Kaposvári Egyetem került tokkal-vonóval, rektorostul-kancellárostul az utolsó félévhalasztgató, kreditguberáló alkoholista-jelölt hallgatóig. A fejük felett döntöttek, joguk mindig csak arra volt, hogy vigyázzba vágják magukat: igenis, értettem! Szita Károly polgármester pedig, mint már annyiszor, ismét az abszurdba menekül: magyarázza a magyarázhatatlan bizonyítványát, és az ellenzékre mutogat: legszívesebben elhallgattatná őket.
Sejthető volt, hogy az országot, beleértve a parlamentet is, nem rázza meg
különösebben az agáregyetemi „összeolvadás” híre. Az országgyűlés tegnapi általános vitáján mindössze páran szunyókáltak a teremben, s az ellenzéki vezérszónokok is unottan, meggyőződés nélkül darálták le a kifogásaikat a felsőoktatási törvény tervezett módosításával kapcsolatban. A Kaposvári Egyetemmel kapcsolatos változásokkal nem is volt különösebb bajuk, csupán Gurmai Zita, az MSZP vezérszónoka olvasott fel részleteket abból a tiltakozó nyilatkozatból, melyet a kaposvári ellenzék pártjai adtak ki.
Ami a legnagyobb szégyen Kaposvárra, a választókra, s legfőképp
Gelencsér Attilára: a térség országgyűlési képviselője jelen sem volt az ülésteremben, mikor a város egyetemének a sorsa eldőlt. Azé az egyetemé, amelynek diplomaosztóján mindig büszkén feszített, ám érte a kisujját sem mozdította. Nyilván halaszthatatlan dolga akadt: újabb üzletrészt kellett venni valami zsíros kft.-ben, vagy haszonélvezeti jogot alapítani egy siófoki apartmanra.
Bódis József államtitkár vezérszónoklatokra adott válasza legalább
annyira semmitmondó volt, mint a felszólalások: egyrészt azt állította, hogy a „Fokozatváltás a felsőoktatásban középtávú szakpolitikai stratégia 2016” című „cselekvési tervben” már régóta szó van három nagyobb agrár-felsőoktatási centrum létrehozásáról. Ám arra, hogy ezt miért pont ebben a koronavírusos időben, radikális gyorsasággal, és miért pont ezeknek az intézményeknek az összevonásával valósítják meg, nem tudott válaszolni.
Ilyeneket mondott: „a tudományegyetemek agrárkaraihoz most nem akartunk hozzányúlni”. Itt Debrecenre és Szegedre kell(ene) gondolni, pl. a Szegedi Tudományegyetem Mezőgazdasági Karára, amely Hódmezővásárhelyen működik. Ja, hogy az Lázár János felségterülete? Bocsánat, már itt sem vagyunk.
Kaposváron nincs senki, ugye? Szita és Gelencsér? Mondom, hogy nincs senki.
Bódis államtitkár egyértelműen fogalmazott válaszában, (ülésterem, április 8., 17.45): „Kaposvár egy nagy agráregyetem részévé válik”. Elmondta továbbá azt is, hogy az egykori legenda, az alapító rektor, Horn Péter akadémikus benne volt abban a bizottságban, mely az agrár-felsőoktatás átalakítását előkészítette. Rettentően kíváncsiak vagyunk a véleményére – meg is keressük ez ügyben.
A Szent István Egyetem gödöllői épülete. Ja, nem, dehogyis: a főépületet és a környező területet nemrég visszaadta a kormány a premontrei szerzetesrendnek. Kép: Átlátszó Oktatás
Bódis József még azzal is megalázta a kaposváriakat, hogy kijelentette:
a Kaposvári Egyetem vezetése kérte, hogy maradjon a Szent István név.
A legundorítóbb alakítást – már magától értetődően – Szita Károly polgármester nyújtotta: 2010-ben a Kaposvári Egyetem Diagnosztikai és Onkoradiológiai Intézete fennállásának húszéves jubileumán még így fogalmazott:
„Nem létezik önállóan Kaposvár, és nincs önálló egyetem. Egy van: Kaposvár az egyetemével és az egyetem a városával. A jövőben is ezt a célt kell szolgálnunk.”
Most úgy látszik, mégis van: Szita ugyanis nem tett semmit az egyetem
önállóságának megmaradásáért, ráadásul az ügyet tisztességes kiállás helyett a helyi ellenzék ócsárlására használta. Mai, Kaposvár népéhez intézett rádiós szózatában azt hangoztatta, milyen nagyszerű is az, hogy a két egyetem „összefogásával kelet-európai mércével is komoly” intézmény jön létre.
„Józan ésszel belátható, hogy a kettő több mint egy” mondta Szita, csakhogy itt szó sincs kettőről: Kaposvár beolvad a Szent István nevű agráregyetembe, melynek székhelye Gödöllő, és így az önállósága megszűnik. Nem az volt a probléma, hogy Kaposváron féltette volna bárki is az agrárképzést, az nyilván megmarad, viszont a többi kar léte, éppen, mert egy tisztán agrárképző intézményt akarnak létrehozni, kérdésessé válik. Szétszedik: máshová kerül, vagy éppen megszűnik.
És akkor majd jön újra Szita Károly, a városáért kiálló harcos, a végvári hős, és megmagyarázza, hogy az újabb szívás miért is volt jó nekünk.
Mai nyilatkozata sem más, mint totális beismerés: semmit nem tudott tenni
– Gelencsérrel együtt, aki ráadásul megszólalni is gyáva – azért, hogy a város fejlődése szempontjából létfontosságú egyetem önállósága megmaradjon.
H. I.
