Sajtótájékoztatón mutatta be ma az Együtt kaposvári szervezete, Pintér Lóránd és Kerepesi Tibor azokat az aláírásgyűjtő íveket, melyek döntő többségben az érintettek, a Füredi és a Nádor, ill. a Vörösmarty utcák kereszteződésében naponta átkelő kaposvári polgárok akaratát nyilvánítják ki. Eszerint fontosnak tartanák, ha a jelzett helyeken forgalomirányító jelzőlámpák szabályoznák a közlekedést, s védenék a gyalogosokat. Tekintettel arra, hogy a gyűjtés a környékre korlátozódott, mert főleg a közelben lakókat érinti, az aláírások száma arányában jelentős – annyira egészen biztosan, hogy a kaposvári képviselőtestület és a polgármesteri hivatal érdemben foglalkozzon az üggyel. Habár közismert, hogy a Füredi és Berzsenyi utcák az országos úthálózat részei, miután ez a 67-es út városi átkelő szakasza, ettől függetlenül a városlakók közösségét képviselő önkormányzatnak kell kezdeményeznie a telepítést, miután ez közvetlenül érinti városlakók nem elhanyagolható részét.
Az aláírásgyűjtés közel két hónapig tartott: aláírók számos esetben jelezték, hogy a közelmúltban már többen megkeresték a városházát, hogy tegyen valamit az adott gyalogátkelőhelyeken csúcsforgalomban fennálló áldatlan állapotok megszüntetéséért. Választ nem kaptak, pedig a probléma nem újkeletű. A Kaposfüred felől „bezúduló”, a 67-est mostanában egyre növekvő számban felfedező külföldi rendszámú kamionok, és persze a tragikusan elhibázott helyre telepített Berzsenyi utcai bevásárlóközpont felé irányuló forgalom nem tudja „értelmezni” hogy a két, a Sopron és a Brassó utcáknál elhelyezett, lámpával védett gyalogátkelőhely után a következőknél miért nincs, és a többség már a Béke utcaira koncentrál, különösen, ha ott még zöld van. Így aztán a két inkriminált átkelőhelyen úgy vágtatnak keresztül, mint Bem apó Osztrolenkán, ahogy ezt az elmúlt évek balesetei is bizonyították. Egyszerűen nem veszik komolyan ezeket a zebrákat.
A kétszer két sáv pedig, mint azt minden autós nagyon jól tudja, a leggyilkosabb gyalogátkelőhely-csapda, különösen, ha útkereszteződéssel súlyosbított. Ekkor ugyanis jobbról-balról szintén hajlamosak a párhuzamos közlekedésben is elzúgni egymás mellett, ha feltételezik, hogy a lassító autó kanyarodni akar, s nem egy átkelni készülő gyalogost enged el.
Pintér Lóránd átadja dr. Kéki Zoltán címzetes főjegyzőnek az aláíró íveket
Szita Károly polgármester az elmúlt években számos alkalommal – ha politikai érdeke úgy kívánta – kikérte a városlakók véleményét, olykor egészen abszurd szituációkban. Emlékezetes alakítása volt pl., mikor a hírhedt Kossuth téri „gyászház” ügyében azért végeztetett súlyos pénzekért közvélemény-kutatást, hogy demagóg kérdésfeltevéssel a vele vitában álló kaposvári vállalkozókkal szembefordítsa a helyi közvéleményt. Most ezt – az egyébként rá háruló kötelezettséget – megtették helyette az Együtt önkéntesei, és a környékbeli, saját és gyermekeik testi épségéért aggódó polgárok.
A Szita-féle menetrend ilyenkor általában az, hogy lendületből lesöpörjük, szakszerűtlennek, okafogyottnak stb. bélyegzünk minden olyan javaslatot, amely nem a polgármesteri szűkebb „agytröszt” szüleménye, majd darab idő elteltével elővesszük, mint saját, múlhatatlanul aktuális ötletünket, a „kaposvári emberek érdekét szolgáló” eredeti kezdeményezést. Így volt ez a tüskevári kereszteződésnél lévő forgalomirányító lámpa esetében is.
Erre a sanda szándékra utal az a végtelenül kínos, az egész kaposvári Szita-rezsimet tökéletesen jellemző közjáték is, amely az aláírásgyűjtés kezdetekor zajlott: a Kaposvár Most elnevezésű „hírportál”, mely jobbára csak az internet legaljáról összekapart bugyuta bulvárhírekkel és néhány hibbant, magyarul sem beszélő „blogger” és/vagy exhibicionista dilinyós szövegeivel szokta megtölteni felületét, durva kirohanást intézett az aláírásgyűjtők ellen. Az újságírói mércével nehezen minősíthető, helyenként értelmetlen szöveg szerint a kezdeményezés „hülyének néz bennünket”, s (szó szerint) így zárul: „Reméljük, olvasóink ennél nagyobb becsben tartják önmagukat, s eszükbe sem jut megadni adataikat egy nyilvánvalóan erre a célra kitalált aláírásgyűjtés égisze alatt.”
A pamflet név nélküli, így viszont a Kaposvár Most „felelős” szerkesztője a „felelős”, ám neki – amennyire értesülve vagyunk – mind a személyeskedés terén, mind a közlekedésbiztonsági kérdésekben nem ártana sokkal nagyobb empátiát tanúsítania. Egy biztos: miután az aláírók közül jó néhányan jelezték, hogy náluk épp ez az inszinuáló, demagóg Kaposvár Most-os cikk verte ki a biztosítékot, s eredetileg nem is akarták aláírni, megállapíthatjuk: az ön-tökönlövés minősített esetével állunk szemben. A tányér, amint visszanyal.
Ennél persze sokkal fontosabb, hogy lesz-e bátorsága a Szita-vezérelt közgyűlésnek hatszáznegyven kaposvári polgár akaratát lesöpörni az asztalról, és vállalni azt a felelősséget, amellyel többek közt a most véleményt nyilvánítók felruházták őket, vagy továbbra is zoknibábokként viselkednek – ahogy elvárják tőlük.
H. I.
