A megoldás kulcsa az önkormányzatnál van
Egy éve, tavaly októberben zárult az az aláírásgyűjtés, amelyet az Együtt-Korszakváltók Pártja és a Polgári Szabadság Platform végzett Kaposváron a donneri rendőrőrs létesítése érdekében. A kezdeményezés várakozáson felüli sikerrel zárult: 1723 támogató aláírást sikerült összegyűjteni, amely az itt lakó választókorúaknak jelentős hányada, 16 százalék. Ők azok, akik egészen biztosan elégedetlenek a közállapotokkal, amelyek azonban, amint azt Pintér Lóránd választókerületi elnök és Kerepesi Tibor alelnök a mai sajtótájékoztatójukon elmondták, nem szűkíthetők le csupán a közbiztonságra: az ingatlanpiaci helyzet, a kereskedelmi és szolgáltatási ellátás, az infrastruktúra fejlettsége legalább annyira befolyásolja a közérzetet, mint az, hogy a kezdeményezés nyomán a rendőrség fokozta járőrtevékenységét.
Kétszáz itt lakó kaposvárit keresnek meg az aktivisták a közeljövőben egy névtelen, kizárólag a városrész problémáit érintő kérdőívvel, melyben a tájékoztató szerint a megkérdezettek véleményének kifejtésére is lehetőség lesz, nem csak a feleletválasztásra.
Az ma már minden érintett számára nyilvánvaló – fogalmazott Pintér Lóránd – hogy a városrészek helyzete az 1990-es évek eleje óta folyamatosan romlik. A két negyed közül a Donner esetében érint jelentősebb területet a gettósodás. Annak ellenére, hogy ez a városrész van közelebb, mintegy 300 méterre a városközponttól, és a városfejlesztési tervekben kiemelten szerepel, mint a reménybeli intermodális közlekedési központ, a versenyuszoda és egy négycsillagos wellness-szálló helyszíne, az önkormányzat semmilyen városrehabilitációs tervet nem dolgozott ki erre a területre.
Jegyezzük meg e ponton, hogy az intermodális, vagy újabb nevén Kaposvári Közlekedési Központ terve jelentős amputációk során ment át a közelmúltban: a harmincöt milliárdos összeg, mellyel az akkori fejlesztési miniszter, Némethné (érettségizett) Erzsike indított 2014-ben, aki éppen napjainkra, 2016 végére ígérte az impozáns beruházás befejezését, először 12,5-re, majd tíz és félre módosult, hasonlóan a székely ember petrencerúdjához, amelyből végül fogpiszkáló lett. Ennek fényében a Donner „megváltását” a beruházásoktól, különösen a közlekedési központtól várni naivitás volna, holott Szita Károly előszeretettel hivatkozik erre.
Pintér Lóránd kiemelte: a kérdőív célja, hogy részletes képet kapjon a nyilvánosság arról, hogyan értékelik a donneriek és a cseriek a saját városrészük közvetlen lakókörnyezetének állapotát, látnak-e javulást vagy romlást, illetve, hogy mi zavarja őket leginkább, milyen intézkedés hozna érdemi változást a városrészek életében. Megfelelőnek tartják-e a városrészek képviseletét a közgyűlésben, a döntéshozatalban?
Gettó pár lépésnyire a városközponttól: donneri életkép önkormányzati bérlakásokkal
Ez az információmennyiség később egy komplex rehabilitációs terv alapját is képezheti, különösen amiatt, mert van olyan kérdés, amely konkrétan az önkormányzat által fenntartott itteni szociális bérlakás-állományra vonatkozik, amelynek állapota az egyik legfontosabb eleme a problémának és a lehetséges megoldásnak is.
Külön pontban foglalkozik a kérdőív az elvándorlás kérdésével, amely kétségkívül napjaink és a közeljövő legégetőbb kérdése. Megfelelő, minőségi munkahely-kínálat (és persze jövedelem) híján sejthetően jelentős számban távozott Kaposvárról képzett munkaerő pl. külföldre, vagy a gazdaságilag fejlettebb magyar régiókba, és egy részüket a somogyi falvak népe váltotta fel az elmúlt években.
A kérdőíveket alapos elemzésnek vetik alá, amelyből kirajzolódhat egy reális kép a városrészek állapotáról és az itt élők elvárásairól. Ezzel remélhetőleg közelebb kerülhetünk a megoldáshoz abban a több évtizedes, meglehetősen lehangoló, gettósodási folyamatban, amelyet a Donner és a Cser városrészek lakói, az itt élők, ingatlantulajdonosok voltak kénytelenek átélni, s amelynek következtében a jelenlegi várospolitika veszteseinek érezhetik magukat.
H. I.
