A rosszul gombolt mellényt újra kell gombolni
Sajtótájékoztatót tartott pénteken az Együtt kaposvári szervezete: az épp zajló közoktatási turbulenciák adták mondanivalójuk aktualitását. Kerepesi Tibor és Gyertyás Lászlóné szerint ma már mindenki számára világos, hogy az oktatási rendszerben nagy a baj, legfeljebb a miérteken és a megoldásokban lehet nézeteltérés. Egy azonban biztos: nem az állandósult reformlázra van szükség, hanem széles körű szakmai és társadalmi egyeztetésre, ahol a kormányzat partnerként tekint a pedagógusokra, a szakértőkre, a diákokra, a szülőkre, a tanárokat képző egyetemekre.
Az Együtt olyan józan, középúton járó javaslatokat tesz az oktatási rendszer jobbá tételére, amelyek révén kiművelt emberfők nevelhetők, a gyerekek otthonról hozott hátrányai csökkenthetők, a tanárok megbecsülése pedig javítható – fogalmazott Kerepesi Tibor. A KLIK, a vízfejszerű központ működési zavarai hatványozottan érzékelhetők az egyes intézményekben, ahol esetenként már az iskolai munka elemi feltételeit is veszélyeztetik. Kréta- és fénymásolópapír, higiénés alapeszközök, olykor a gáz, a fűtés vagy a villany hiányoznak, s gyakori, hogy a tanároknak sokszor hónapokig kell várniuk a fizetésükre.
Az igazgatók jogköreit teljes mértékben elvették, a legelemibb gazdasági és humán ügyekben sincs önállóságuk, miközben az iskola pedagógiai munkájának színvonaláért ők felelnek. A tanároknak adminisztrációs és szervezési feladatokkal kell az időt tölteni ahelyett, hogy a tanításra összpontosíthatnának. A béremelések egyenlőtlenek, sokan nem jutottak érdemben magasabb bérekhez. Épp azok nem kaptak emelést, akikre a rendszer épül: a húszéves gyakorlattal rendelkező pedagógusok alig keresnek többet – tette hozzá Kerepesi Tibor.
Gyertyás Lászlóné szerint az iskolákban túl nagy hangsúly kerül a biflázásra, korszerű, kompetencia alapú oktatási módszerek terjesztése helyett. A gyerekek alig kapnak értékes tudást, miközben súlyosan túlterheltek. Gyertyás Lászlóné elmondta: az Együtt elfogadhatatlannak tartja a gimnáziumi képzés visszaszorítására irányuló fideszes törekvéseket is, hiszen az oktatás a társadalmi előrejutás leghatékonyabb csatornája.
Együtt-sajtótájékoztató a közoktatásról: Kerepesi Tibor és Gyertyás Lászlóné
A Együtt konkrét javaslatai egyrészről a közoktatás szervezeti kereteinek megváltoztatására irányulnak: fel kell számolni a KLIK-et, és vissza kell térni a korábbi intézmény-fenntartási formákhoz, azzal együtt, hogy a vissza nem vett iskolákról – járási szinten szervezve – az államnak kell gondoskodnia, hatékony és az oktatást támogató tanfelügyelettel együtt. Az egyes fenntartóknak, legyen akár az egyház, alapítvány, állam, vagy az önkormányzat, egyenlő módon kell részesülnie a finanszírozásból.
A javaslatok másik köre az esélyegyenlőség elérését célozza: vissza kell hozni a 18 éves tankötelezettségi korhatárt, hosszabb alapképzési szakaszt kell bevezetni, ezzel együtt fokozatosan a kilenc éves általános iskolai képzést, és az óvodában – a férőhelyek növelésével és a jelenlegi magas csoportlétszámok csökkentésével – mind hatékonyabb korai fejlesztésben kell részesíteni a gyermekeket. A gimnáziumi képzést bővíteni kell a mostani szűkítő tendenciák helyett – ez is segíti a hátrányos helyzetűek felsőoktatásba való bejutását – amellett, hogy a mainál hatékonyabb és rugalmasabb szakképzési formákat kell bevezetni.
A harmadik kör az oktatás tartalmi változtatásairól, annak szükségességéről szól: éppen azért, hogy a mai diákok képesek legyenek az élethosszig tartó tanulásra, és meg tudjanak akár 4-5 szakmát is tanulni, a mai, a lexikális tudást erőltető tantervek helyett vissza kell térni a kompetenciaalapú tanításra. Különösen a digitális és idegen nyelvi kompetenciák terén látszik hatalmas lemaradás, ezekben – ahogy a mindennapos testnevelés esetében is – a tárgyi feltételeken is nagyon sokat kell javítani. Ma a szinte minden diák zsebében ott lévő okostelefonok többsége nagyobb teljesítményű, mint az iskolai számítógépeik.
Természetesen az oktatás szabadságával együtt vissza kell térni a tananyagok és tankönyvek sokszínűségéhez is, ugyanúgy, ahogy a közoktatás kulcsszereplőinek, a tanároknak megfelelő munkafeltételeket kell nyújtani a minőségi és a túlmunka anyagi elismerésétől a tanszabadságig – fogalmaz az Együtt közoktatási javaslatcsokra.
A KLIK kudarca – és ami mögötte van
Szokásunk szerint hozzáfűznénk néhány apróságot az elhangzottakhoz: nem kell különösebben éles ész ahhoz, hogy lássuk, mi folyik a kulcsfontosságú ún. „társadalmi nagyrendszerek” területén: brutális, állandó létbizonytalanságot eredményező forráskivonás. A legeldugottabb somogyi falu kocsmapultjánál sem hatna az újdonság erejével: amíg Orbán Ráhelnek futja évi tizenötmilliós tandíjra a svájci londíneriskolában, addig pont ugyanekkora ívben fognak tenni bárki más problémájára, feltéve, ha nem a labdarúgásról, kivált a Felcsút SE-ről van szó.
Kicsit szofisztikáltabban: ezt az állítólagos „gazdasági sikert”, a háromszázalékos hiányt, a pazarló beruházásokra előteremtett pénzt, a Nemzeti Bank dőzsölését, az élsportba belehányt félezer milliárdot, az egész „látványpékséget” sokmillió magyar ember elnyomorításának, jövője felélésének árán lehetett megvalósítani. Nemcsak a bérek alacsonyan tartásával, a 27%-os világbajnok ÁFÁ-val, a közmunka szégyenletesen alacsony honorálásával, hanem úgy, hogy a teljes társadalom számára valamiféle jólétet nyújtó rendszerek (közoktatás, egészségügy, kultúra) színvonalát is drasztikusan csökkentették. Bármennyire jóhiszemű, de hatalmas tévedésben van az, aki ezt a szokásos „járni jár, csak nem jut” – elvvel magyarázza: abszolúte tudatos, a felsőoktatás, a kultúra és az egészségügy területén éppúgy jelen lévő „kiéheztető filozófia” ez – a sportban pl. két kézzel szórják a százmilliárdokat.
Aki minőséget akar, fizesse meg, és/vagy legyen nagyon-nagyon lojális. Az elszegényítés első lépése volt az állami kézbe vétel – ne feledjük, hogy korábban pl. a kórházak is a városok vagy a megyék kezelésében voltak – ezen keresztül lehetett kézben tartani, lecsökkenteni a költségeket. Ugyanígy jártak el a felsőoktatás, vagy ahogy Orbán Viktor mondja: „fősőoktatás” esetén is: önkényesen a végletekig szűkítették a keretszámokat, és az államilag igénybe vehető szakokat, s ma már vagy külföldön – sok esetben ingyen – tanulnak tízezrek, vagy fizetős képzésre járnak – milliókért.
Nincs mögötte iskola – az iskola maga a fal, így tanulod meg, hol a helyed
Így áll elő az a helyzet, hogy ma a magyar kormány körülbelül kétszer annyit költ közvetlenül házi- vagy csicskamédiájára, és közvetetten propagandára, mint pl. a jövőt jelentő felsőoktatásra. Mind az egészségügyre, mind az oktatásra fajlagosan, tehát a GDP-hez képest sokkal kevesebbet fordítunk az európai átlagnál.
Ugyanez a folyamat játszódik le a közoktatásban is, némi, mondhatjuk plusz csapással: míg az egészségügyben, a kultúrában és a felsőoktatásban röhögve figyelik mások vergődését milliós fizetéseik fedezékéből, melyet persze szigorúan az állami vagy az EU-s pénzek megcsapolásból szereznek, addig a közoktatásban – ahol csak tehetik – szögesdrót-kordont állítanak az állami egyen-pedagógiától eltérő kezdeményezések elé. A különböző alternatív, jellemzően alapítványi iskolák és pedagógiai módszerek, különösen Kaposváron, sokszor olyan adminisztratív akadályokkal találják szemben magukat, amelyek hatására – volt rá példa – inkább odébbálltak, s így nem jelentettek konkurenciát az állami, és a sokféle előnnyel kényeztetett egyházi iskoláknak.
Valahogy soha nem jutott nekik megfelelő hely, s, ha mégis, náluk az egészségesnél kissé többször, akár hetente kopogtattak a kormányhivatal öltönyösei „bejelentés nélküli ellenőrzésre”. Ennek nyilván elsősorban ideológiai oka van: a KLIK szoros irányítása a garancia az Orbán- és Fidesz-központú világkép „bevésésére”, arra, hogy idejekorán megtanulja mindenki, hol a helye.
Ha valaki, akkor a kaposvári pedagógusok megtanulták a leckét: az ő idomításuk nem 2010-ben kezdődött – valójában folytonosnak tekinthető – s így a Herman-féle kezdeményezéshez is az elvárható alattvaló(ság) szellemében viszonyulnak: míg korábbi cikkünkből még az derült ki, hogy az első 8500 (!) támogatóból tíz (!) aktív kaposvári pedagógus volt, most, közel 27.000-nél, csupán újabb tízet (!) találtunk – tantestületet persze egyet sem. Ez nagyjából fele akkora, 0,3% (!) körüli aktivitás.
Ha belegondolunk, teljesen igazuk van, és csak az életösztönük szólalt meg: „ezek” ennél kevesebbért is zártak már be iskolát Kaposváron.
H. I.
