A Nemzeti Agráregyetem kihelyezett tagozata lesz?
Több forrásból megerősített információink szerint január 15-ével kilencvenöt dolgozó munkaviszonyát szüntette meg a Kaposvári Egyetem vezetése csoportos leépítés keretében. Az akciót már korábban is tényként kezelte az intézmény belső közvéleménye. A kirúgottak kb. 70 százaléka volt technikai-adminisztratív munkatárs, és egyharmaduk oktató. Úgy tudjuk, hogy az állattudományi kart érintette legérzékenyebben a fűnyíró, amelyhez – szintén információink szerint – a felsőoktatási államtitkárság ragaszkodott, s az ehhez szükséges összeget is a kormány állta. Persze ilyenkor, ahogy lenni szokott, nem feltétlenül azok kerülnek a kapun kívülre, akiknek valóban ott lenne a helyük: túlburjánzó, bürokratikus vízfej dönt arról, hogy mely végtagokat amputálják. A helyi sajtó persze hallgat.
A jó hír – persze csak viccelünk – ezzel szemben az, hogy nem minden egység töpörödik: Borbás Zoltán kancellárnak már külön kabinetje is van, élén Csatos Zsuzsával, Gelencsér Attila fideszes országgyűlési képviselő egykori feleségével. Borbásról egyébként nem árt tudni, hogy kinevezése idején így emlékezett meg róla a vs.hu:
Borbás Zoltán kancellár miniportréja a vs.hu-ból: csak, hogy tudjuk, mire számítsunk.
Szó volt arról is, hogy négyről kettőre csökkentik a rektorhelyettesek számát, de egyelőre ennek semmi nyoma: igaz, hogy pillanatnyilag nincs általános rektorhelyettes, miután Mezőszentgyörgyi Dávidot, a Herman Ottó Intézet főigazgatóját eltávolították. Lecserélték Kelemen János oktatási, valamint Repa Imre korábbi tudományos helyettest: Végvári György, ill. Németh Tamás az újak. (Az egyszerűség kedvéért a „Prof. Dr.” címeket mindenhová tessék odagondolni.)
Az egyetlen stabil, mozdíthatatlan személy (egyelőre) Vidnyánszky Attila művészeti rektorhelyettes. Éppen most kapta meg az egyetemi tanári kinevezését, melynek „története” van: ahogy Mocsai Lajos, a TF rektora és Eperjes Károly kollégája, úgy ő is Orbán Viktor kegyenceként lett egyetemi tanár:
A történet szerint, mikor szembesült vele, hogy a doktori címhez és az egyetemi tanársághoz hosszú évtizedek kutató- és oktatómunkája, fárasztó vizsgák sora kell, csak annyit mondott: „akkor inkább törvényt módosíttatok…”
Vidnyánszky művészeti rektorhelyettesi teljesítménye gyakorlatilag nullával egyenlő, vagy inkább a negatív tartományban mozog: lényegében színitanodává züllesztette a kaposvári színészképzést, arról nem is beszélve, hogy a többi művészeti ágban (rajz-vizuális kommunikáció, fotó, mozgókép, látványtervezés, amely elvileg szintén hozzá tartozna) labdába sem rúg. Valójában átadta a terepet Eperjes Károlynak, akivel közismerten megromlott a viszonya, s aki ügyesen és agresszíven afféle tótumfaktummá nőtte Kaposváron ki magát.
Jellemzően a helyi politikán, konkrétan Szita Károlyon keresztül erőszakolja ki, amit akar, főleg személyi kérdésekben.
Ennek az eredménye is látszik a mostani leépítési hullámon: elküldték pl. Galántai Csabát, Vidnyánszky korábbi üdvöskéjét, akit azért vettek fel 2013-ban, hogy helyettesítse Vidnyánszkyt a frissen létesült Színházi Intézet élén. Akkor azon röhögött a fél színházi szakma, hogy belevették a pályázati kiírásba (nehogy másra is passzoljon), a „bábszínészet terén végzett előadóművészeti tevékenység…”
A Galántai Csabára szabott pályázat. Persze mondanunk sem kell, semmi szükség nem volt bábszínészetben való jártasságra.
Habár Galántairól rövid idő alatt kiderült, hogy abszolúte alkalmatlan, csak nemrég cserélték le egy hasonlóan telitalálatnak értékelhető személyre, Simonné dr. Pallós Piroskára, aki egyébként történész, és semmi köze a színházművészet egyik ágához sem – viszont éppen arra járt, ráért, és nem zavarja Eperjes köreit.
Aki afféle kényúrként játszik az itt tanítókkal: továbbra is ragaszkodik az egész egyetemet megszégyenítő, magát professzor-doktornak kikiáltó Takaró Mihályhoz, aki a szokásos óradíjak többszöröséért tömi tele a kaposvári hallgatók fejét a tudományos közvélemény által megvetett, időnként antiszemitizmust súroló irodalmi rögeszméivel.
De előfordult, hogy „Szamóca” Oberfrank Pált, a veszprémi színház igazgatóját puszta féltékenységből vette le a színészmesterség tantárgyról az osztályában, mert kollégája túlságosan jó darabot rendezett a tanítványaival…
Nagyjából így kell tehát elképzelni a létszám-racionalizálást: a hatalmi viszonyok, önkény és a politikai csordaszellem diktálnak. Így fordulhat elő, hogy doktori fokozattal, valódi tudományos háttérrel, speciális végzettséggel rendelkező oktatóknak ajtót mutatnak, mások pedig – megspórolva, politikai törleszkedéssel pótolva a tudományos munkához szükséges szorgalmat és tehetséget – pozíciókban pöffeszkednek.
És már el is hiszik, hogy ez a dolgok valódi rendje. Ezért tart ott a magyar felsőoktatás, ahol.
A Kaposvári Egyetem felett azonban – függetlenül attól, hogy mennyire próbálnak megfelelni a felsőoktatási, Palkovics „nagyon okos” László államtitkárnak – gyülekeznek a felhők, különösen ami az agrárképzést illeti: egy tavaly év végi tervezet szerint, mely a kormányközeli Magyar Időkben látott napvilágot,
„centralizálhatják az egyetemi agrárképzést”.
A terv lényege – egyelőre még változatokban – hogy a létrejövő nemzeti agrártudományi intézmény funkcióját a gödöllői Szent István Egyetem töltené be, és ehhez csatolnák az országban lévő agrárképzéssel foglalkozó felsőoktatási intézményeket. Információink szerint a terv fő támogatója Lázár János kancelláriaminiszter, aki persze hazagondol: a hódmezővásárhelyi képzést akarja elszakítani a szegedi egyetemtől.
Bárhogy is, de a kormányzati elképzelés már komoly riadalmat okozott pl. a keszthelyi Georgikon agrártudományi karon, és tiltakozást is megfogalmaztak, ugyanis szakmai szempontból éppen Gödöllő a leggyengébb. Ha „csupán” az agrártudományi kutatási programok koordinálását bízzák rájuk, már abból is nagyon rosszul jön ki Kaposvár, ha viszont teljes lesz a betagosítás, előfordulhat, hogy
a következő generációk majd így fogalmaznak az önéletrajzukban: „a Nemzeti Agráregyetemen végeztem színészként…”
Akkor lesz itt csak igazán nagy leépülés. Kaposvár persze erős város, itt meg sem kottyan néhány új munkanélküli.
H. I.
