Nem kellene egy szinttel feljebb lépni?
Egyre több információ (egyelőre -morzsa) lát napvilágot – főleg a közösségi oldalakon elejtett megjegyzések formájában – arról, hogy a kaposvári ellenzéki pártok együtt akarnak indulni az idei önkormányzati választásokon. Közös jelöltekről a körzetekben, s természetesen egy össz-ellenzéki támogatású polgármester-aspiránsról szólnak a hírek. Ha így áll, adódik a kérdés: most is van öt nem-fideszes képviselő a kaposvári közgyűlésben, szétszórtan, hiszen a szabályok három főben állapítják meg a frakció létszám-minimumát. Immár senki és semmi nem akadályozná őket abban, hogy pl. a soron következő 31-i, csütörtöki közgyűlésen bejelentsék: közös frakcióként működnek tovább a hátralévő, még legalább 8-10 közgyűlésen. Lennének napirend előtti felszólalások, indítványok, színesebbé, tartalmasabbá válna a helyi politika.
Miután az együttműködésnek határozott körvonalakat kell kapnia – inkább előbb, mint utóbb – egyrészt úgy gondoljuk, nem árt szélesebb körben beszélni róla, másrészt pedig üdvös lenne a közgyűlés ellenzéki tagjainak kihasználni a még rendelkezésre álló időt arra,
hogy megmutassák: mit is jelent az együttműködés a gyakorlatban.
Csak a rend kedvéért: 2014-ben két MSZP-DK-Együtt, két Jobbik-, és egy LMP-jelölt jutott be kompenzációs listán a közgyűlésbe. Az összefogás ekkor szóba sem került: a Jobbikkal, amely kimondottan a baloldallal szemben határozta meg magát, elképzelhetetlen volt, s a kampányban a Schiffer András vezette LMP is ellenséges hangot ütött meg velük, Kaposváron különösen.
A közgyűlés szervezeti és működési szabályzatának frakciókra vonatkozó része.
A frakciónélküliség és megosztottság persze elsősorban a Fidesznek és Szita Károlynak volt jó,
akinek így végtelenül könnyű dolga volt öt évig: sehol egy kemény ellenzéki kiállás, egy napirend előtti felszólalás, amire esetleg válaszolni kéne. Talán a helyi sajtó sem szabotálhatta volna, ha egy frakció hívja őket össze egy-egy aktuális tájékoztatóra – ez a közszolgálati, vagy a város által nagyvonalúan támogatott „városi” média esetében akár ki is lehetett volna kényszeríteni.
Mindez még – és ez a legkülönösebb – a 2016-os gumiégetős botrány idején sem merült fel, akkor is csupán egy konkrét esetre korlátozódott az együttműködés. Pedig ekkor a közös siker talaján már valószínűleg kicsírázott egy jövőbeli közös fellépés lehetősége, és – akár öten, akár csupán hárman vagy négyen, hogy minden változatot sorra vegyünk –
szintet léphetett volna az ellenzéki politizálás Kaposváron.
Már halljuk is a fanyalgást: „minek, erre a kis időre már nincs értelme…” Nos, ez biztosan nem igaz: éppen a választási év az, amelyben minden lehetőséget meg kell ragadni – pl. az élő tv-közvetítést is – hogy politikai üzeneteket juttassanak el a választókhoz.
Vagy akár kiderülhet a válaszokból a hozzáállás: hogy ki, és mennyire gondolja komolyan a választási együttműködést.
H. I.
