Na, vajon hol van százezer alatt a havi átlagjövedelem?
Mi betartjuk az ígéreteinket, ellentétben azokkal, akik pl. előválasztási vitát ígértek, aztán némi egymásra mutogatás után gyorsan lefordultak a témáról. Az előválasztás képviselőjelölti körének ugyan vége, van győztes és vannak vesztesek, de arról jóformán semmit sem tudunk, hogy ki mit szándékozik tenni, avagy mit csinált volna a körzet gazdasági felemelése érdekében. Ez volt a harmadik kérdésünk, s miután ez tényleg állandóan jelen van a közbeszédben, nem ártott volna mondani róla valamit. Itt, az utolsó részben formabontóak leszünk annyiban, hogy csak egy példára fókuszálunk a sok közül.
Hogy érzékeltessük a problémát, átvettünk az ország vezető oknyomozó
portáljáról, az Átlátszó.hu-ról egy ábrát egy nemrég megjelent írásból, amely mindennél jobban rávilágít a lényegre.
Az eredeti adatvizualizáción csupán a járások láthatók, a NAV 2019-es egy főre eső nettó jövedelemkimutatása szerint más-más színnel jelölve. Mi csupán két dologgal egészítettük ki: fehér pöttyökkel jelöltük azokat a megyei jogú városokat, amelyek olyan járások központjai, ahol a jövedelem havi 100 és 149 ezer forint között van, pirosakkal azokat, ahol 100 alatti, és felrajzoltuk azokat az autópályákat, amelyek elég régen léteznek ahhoz, hogy környékükön érdemi gazdasági fejlődés legyen látható.
Akinek van szeme hozzá, annak egyértelmű az ábra üzenete:
egyrészt Kaposvár jövedelmi szempontból abba a legalsó ötödbe tartozik Nagykanizsa, Salgótarján, Hódmezővásárhely és Sopron társaságában, ahol a jövedelem nem éri el a százezer forintot, míg Szekszárd, Zalaegerszeg, Békéscsaba, Dunaújváros, Miskolc, Eger és mindenki más felsőbb osztályban játszik.
És jegyezzük meg: ugye, azt nem gondolja komolyan senki, hogy Sopront illetően, ahol a népesség fele valamilyen formában érintett az osztrák gazdaságban, valós adatai vannak a NAV-nak? Így, ha lehet, még sötétebb a kép.
Az Átlátszó.hu infografikája a magyar járások nettó jövedelméről. Annyit tettünk hozzá, hogy bejelöltük fehér és piros pontokkal a megyei jogú városokat, valamint a főbb autópályákat (pirossal) és az évtizedek óta tervezett M9-est (zölddel). Látható, hogy azon a járások legtöbbje, ahol megyei jogú város a központ, a felső kategóriába tartozik, és nem lehet nem észrevenni az egybeesést az infrastrukturális fejlettség és a jövedelmek szintje között.
A másik a feltűnő egybeesés régebben épült autópályák környéke
és a fejlettebb, magasabb átlagjövedelmű járások között: itt nemcsak a megyei jogú városok, hanem a kevésbé urbanizált körzetek is rendre a gazdagabbak közé tartoznak, kivéve talán az M7-es déli üdülőövezeti környékét, ahol esetleg szintén arról lehet szó, hogy a NAV jövedelemadatai eltérnek a valós viszonyoktól.
És ami ezzel szorosan összefügg: kis túlzással hazaárulás-szinten vaknak
és ostobának kell lenni ahhoz, hogy ne lássa valaki, mennyire hiányzik egy, az autópályákat és a gazdasági fejlettséget megmutató térképről egy kb. a Nyugat-Dunántúlt Nagykanizsán Kaposváron és Szekszárdon át (vagy Pécs-Mohács felé, bánja az ördög) a Dél-Alfölddel és rajta keresztül Romániával és Szerbiával összekötő gyorsforgalmi út, az elátkozott, nyolcvan éve tervezgetett M9-es (zöld vonal). Még akkor is, ha tudjuk, hogy egy-egy ilyen beruházást akár évtizedes késéssel követi a gazdaság fellendülése, s mindenki számára világos, hogy sok-sok kormányváltással korábbi garnitúra adóssága ez, s persze minden következőé.
Számunkra tehát az lett volna az ideális jelölt, aki pl. nem csak annyit bír kiizzadni magából,
hogy „támogatni kell a helyi vállalkozókat”, vagy, hogy „belenézünk a kasszába”, hanem sok egyéb mellett, az érintett országrészek képviselőit összefogó lobbicsoport szervezését hirdeti meg programként, amely hathatósan és érdemi munkával kikényszeríti, hogy megvalósuljon.
Nos, mi gazdasági program címszó alatt még vagy 10-15 hasonló tételre gondoltunk, de az biztos, hogy az M9-essel összefüggő térségfejlesztést nem semmiképpen nem hagytuk volna ki.
H. I.
