Amiről nem beszélünk, az nincs?
Ez a téma, ha lehet, még forróbb pite, mint az előző: itt nemcsak némi közéleti tájékozottság volt a kérdés, hanem konkrét, helyi ügyekről kellett volna beszélni, amelyek pl. olyan büntetőjogi kockázattal járhatnak, amellyel a KAPOS-T szerzőjeként naponta szembe kell néznünk. Természetesen nem várjuk el senkitől, hogy hamisan vagy bizonyítékok nélkül vádaskodjon, de vannak történetek, amelyek szabad szemmel láthatóan független rendőri, NAV-, vagy ügyészi vizsgálat után kiáltanak. Ez afféle bátorság-próba is lehetett volna a közéleti tudás mellett: mondanunk sem kell, „hőseink” ennek sem mertek nekivágni.
Könnyű ugyanis innen a messzeségből Orbán Viktoron, Ráhelen borongani
vagy papagáj módjára ismételgetni a pártunk által kiadott jelszavakat. Itt, a helyi kocsmában kéne nagyfiúnak lenni, kiállni a hatalom birtoklóival szemben, kockáztatva a maradék egzisztenciát, vállalva egy sor kellemetlenséget a burkolt vagy leplezetlen fenyegetésektől az apró tüskékig.
Megértjük a félelmeket, hiszen nap mint nap találkozunk ezzel:
az ürge egyik pillanatban még a rajongód, aztán ha neki nem tetszőt írsz pl. arról az illegális versenyről, ami történetesen a fiacskájának a hobbija, rögtön első számú közellenség lettél, s minden lenullázódik. Dühödt kommentek, lapos, gyűlölködő pillantások váltják fel a széles mosollyal kísért, harsány üdvözléseket a főutcán meg a bevásárlóközpontban. De éppen ez az, amit vállalni kellett volna.
Következzék tényleg csak mutatóba néhány ügy, amelyről mindenképpen azt gondoljuk, hogy vizsgálatnak kell(ene) tisztáznia, különösebb fontossági vagy időrend nélkül, s persze a cselekmények súlya is változó:
A Csiky Gergely Színház átépítésének során keletkezett építési hulladék illegális lerakása. Ugye nem gondolja senki komolyan, hogy a tragikus sorsú szállítási vállalkozó volt a felelős, és azt sem, hogy ez a felkavaró öngyilkosság háromszázezer forint bírság miatt történt?
Hivatali visszaélés, környezetkárosítás, vesztegetés?
Kétszer tervezték meg a Kaposvári Közlekedési Központot, lánykori nevén az intermodálist: először kaptak 350 millió forintot az eredeti, a vasútállomás mai területén létesítendő változatra, majd ezt a MÁV ellenállása miatt újra kellett tervezni, kb. ugyanekkora összegért. Ki az a hülye, aki a más portájára, annak beleegyezése nélkül terveztet? Minimum hűtlen kezelés, de sokkal súlyosabb is lehet, pl. költségvetési csalás.
Ide kívánkozik még egy pár: a Csiky átépítését is legalább kétszer
tervezték meg az évek során, először 2006-ben, majd a tényleges átépítés előtt, 2018-ban (és mindkétszer fizettek érte), de ugyanez történt kisebb léptékben – potom negyvenhat milliócskáért – a Deseda kempinggel is – már szinte unalmas.
Komoly aggályokat vet fel az az eljárás, amely a Kaposvári Műszaki Vizsgaállomáson
– már az ügyészség és a rendőrség által is elismert – vesztegetési ügyben zajlik, pontosabban vánszorog, döcög. Szinte biztos, hogy szálak a háttérben magasabbra, politikai kapcsolatokhoz, kormányzati szervekhez vezetnek, és az is, hogy a nyomozás, melyet a Központi Nyomozó Főügyészség indított, s amely átkerült a Somogy Megyei Rendőr-Főkapitánysághoz, szép csendesen elhal majd. Jellemző, hogy Pest megyében már két hasonló ügy is vádemelésig jutott, ez viszont itt Somogy. Itt a hivatali visszaélés, vesztegetés a napi rutin része.
Gelencsér Attila, Kaposvár és környéke országgyűlési képviselője
nemcsak abban ügyes, hogyan kell az országban egyik legalacsonyabb támogatással mandátumot szerezni, de abban is, hogyan kell olcsón cégrészesedést, no meg egy siófoki társasnyaraló haszonélvezetét bezsákolni, melynek teraszáról aztán a legalja cinizmussal fotót lehet közölni arról, hogy „a Balaton mindenkié”. Az lenne a minimum, hogy egy minden vagyontárgyra és érintettre kiterjedő vagyongyarapodási vizsgálat kezdődjék.
Ahogy nagyon-nagyon nincs rendjén az sem, hogy Kaposváron
abszolúte pofára (?) osztogatják az köztulajdonban lévő értékes ingatlanok bérleti jogait: van, aki a sétálóutcán havi ötezer (!) forintért bérelhet exkluzív üzlethelyiséget, mások szintén aprópénznek számító ötvenezret fizetnek ugyanott, vagy a Noszlopyban, szintén mások, akik véletlenül alpolgármesterek, négyzetméterenként ötven fillérét bérelhetnek belváros-közeli területet családi vállalkozásukhoz.
Szívünk szerint körülnéznénk az ország-világ előtt
véres kardként körülhordozott kínai tulajdonú napelempark ügyében is: vajon kinek és miért érte meg, hogy Kaposvár elkótyavetyélje ezt a 220 hektár értékes termőföldet, és miért volt szükség külföldi befektetőre ahhoz, hogy a piacon – akár kedvezményes állami hitelből – megvásárolható napelemekkel telerakja?
De álljon itt egy állítólagos ellenzéki párt, az LMP dolga is, amely Kaposváron
pontosan ugyanazzal a cinizmussal és álszentséggel lop, akár a Fidesz. A „zöldpárt” közpénzből a parlamenti frakcióján keresztül évek óta bérel egy töküres irodát Demeter Márta nevére havi kétszázezerért a Teleki utca elején. Mikor tényfeltáró cikkünk megjelent róla az Átlátszó.hu-n, néhány matricával kidekorálták, de éppúgy kong, mint annakelőtte. Hogy az „illetékes” LMP-s mit bírt összehazudni az ügyben, arról bővebben itt.
Nos, egy egészséges kampányban – Hadházy Ákos a jó példa –
ilyen és hasonló számonkéréseket láttunk volna szívesen az előválasztás három, önünneplésben sokszorosan túlteljesítő „ellenzéki” jelöltjétől, s persze ígéretet arra, hogy győzelmük esetén tesznek is valamit ezek felderítéséért. Mondanunk sem kell, annyi szerencsénk volt ezzel találkozni, mint a szólásbéli kurvának a jámbor élethez, szóval semmi.
H. I.
