Azt hittük az elmúlt napok már nem hozhatnak röhejesebb fejleményt – persze Simicska Lajost leszámítva – mint Szita Károly szánalmas, az észak-koreai diktátor, Kim Dzsongun megtekintőkörútjaira emlékeztető hószemlélő videóját, melyben mindenről szó esik, azt kivéve, hogy a városban, bármennyi hó is hulljon, a következmények katasztrofálisak. Persze, hogy tévedtünk: az elmúlt napok mindent vivő híre, hogy Sólyom Sándor, a Rákóczi futballcsapat Messiásként várt befektetője szűkszavú közleményben jelentette be: „lemond tulajdonrészéről” az őt ért igaztalan támadások miatt. A két, amúgy szorosan össze nem tartozó információban egy a közös: az említett urak szent meggyőződése, hogy Kaposváron mindenki síkhülye, a különbség csupán, hogy, míg az elsőként említett évtizedek óta ebből él fényesen, Sólyom Sándor csak bepróbálkozott.
Biztosak vagyunk abban, hogy Szita Károly mára már túl van az első, terhelti minőségben abszolvált rendőrségi kihallgatásán, miután ország-világ teljes öt és fél percig gyönyörködhetett abban, hogy biztonsági öv nélkül grasszált Kaposvár útjain. Ha így van, márpedig a helyi rendőrség éberségében és személyre való tekintet nélküli szabálykövetésében feltétlen bizodalmunk van, ajánljuk a polgármester úr figyelmébe azt az interjút, amelyet – hadd kössük össze még néhány szállal a két történetet – a Kapos TV készített Sólyom Sándorral nemrég. A több mint húsz perces anyag rémálom jellege elsősorban Burián Károly riporteri kvalitásainak: felkészületlenségének és gyávaságának „köszönhető”, ám ennél is figyelemre méltóbb volt, ahogyan Sólyom Sándor válaszolgatott. Bármelyik rendőrségi kihallgatószobákban edződött hétpróbás zsivány megirigyelhette volna azt a szűkszavú, kitérő, terelő taktikát, ahogyan Sólyom oda-vissza feltörölte a padlót „vallatójával”. Talán hasznára válik egyszer egy ilyesfajta rutin is Kaposvár „első emberének”, a fellengzős szószátyárkodás helyett.
Egy úr az űrből: hószemle alkalomhoz illő pufajkában, biztonsági öv nélkül.
Sólyom ebben az interjúban jelentette be, hogy helyi népszavazást kezdeményez saját, jövőbeni szerepéről a Rákóczi Fc. honlapján. Ha a többség nem támogatja, távozik. A most is látható eredmény szerint 53-47 lett az arány az igenek, s így Sólyom úr javára. Nem firtatnánk a szavazás körülményeit, s azt is megjegyeznénk, hogy láttunk már irtózatosan pofára esni embereket, akik puszta hiúságból bizalmi szavazást kértek maguk ellen, de szögezzük le: egy 53-47 a létező legrosszabb eredmény. Rossz, mert nem távozhat az ember, hisz nyert, de jó szívvel nem is maradhat, miután csak egy hajszállal lettek többen, akik akarják. Vajon miért?
A szavazási bohóctréfából egyébként, ill. abból, hogy bejelentette: mégis visszalép, az is kiderül, mennyit számít Sólyom Sándornak a Rákóczi-szurkolók véleménye. A közlemény, melyben a visszalépésről tájékoztat, arra is kitér, hogy „ugyanakkor azt látnom kell, hogy miattam többen, sokszor igaztalanul, támadták a klubot”. Nehéz elválasztani a kettőt, ugyanis valakik, de inkább „valaki” döntött efelől a szerződés felől, s ez a kaposvári viszonyokat ismerve csak egy személy lehetett: Szita Károly. Vagy van élő ember, aki komolyan gondolja, hogy Dér Tamás, klubelnök, alpolgármester, aki vécére is kikéretőzik, vagy Illés János „ügyvezető” önállóan döntöttek a Rákóczit üzemeltető kft. tulajdonrészének eladása ügyében? Ugyan. Amúgy a helyi sajtó – a KAPOS-T-ot is beleértve – a legkevésbé sem támadta az újdonsült – állítólagos – tulajdonost. Az ugyanis, ha valakiről megírjuk az igazságot, nem támadás, különösen nem igaztalan. Azért pedig nem kell megsértődni, ha valaki a jogos jussát kéri – korábbi, távozott játékosokra, pl. Oláh Lórántra gondolunk – s emiatt, miután számtalan ígéret elhangzott, törvényes úton kívánja érvényesíteni követelését.
Itt valami szerződésnek látszó tárgyban aláírás született, tanú rá a Főszemlélő – nézi is erősen, hogyan gömbölyíti a jó tanuló, Dér Tamás a betűket…
Továbbra sem tiszta, mit jelent a „visszalépés”, ill. a „tulajdonrészről való lemondás”, annál is inkább, mert a cégbíróságon a mai napig nincs nyoma annak, hogy a Sólyom Sándor tulajdonában lévő Puebla tulajdont szerzett volna a Rákóczit működtető kft.-ben. Mit jelent az, hogy lemond a tulajdonrészéről? Hogyan lehet lemondani egy Tescóban megvásárolt vizes zsemle tulajdonjogáról? Kidobhatjuk a kukába, vagy odaadhatjuk egy rászorulónak, nagyjából ennyi. Dér Tamás vagy Illés János a mai napig nem állt ki a nyilvánosság elé, hogy elmondják: nem is látták azt a kb. 12 millió forintot, amit nagy firifittyel a nyilvánosság előtt az aláírásukkal „hitelesítettek” (bruhaha), és Sólyom, aki úgy parádézott a klubház folyosóján, mintha épp most igazolta volna le Christiano Ronaldót, az újabb, rá váró nehéz időkre tartalékol. A sitten vagy nagyon kigyúrtnak kell lenni, vagy nagyon gazdagnak…
Volt egy határidő, vagy egy opciós feltétel gyanúnk szerint abban a szerződésben – ha ugyan nem egy darab klozetpapírt írtak alá – s most, hogy Sólyom nem fizet, s a babaruha visszamegy.
Erre az orbitális nagy semmire kötött együttműködési szerződést egy rovott múltúval Kaposvár Megyei Jogú Város, neki adott „inspirációt” Szita Károly, aki az egész, végtelenül kiábrándító, zavaros és rosszízű történet mögött áll. Köszönhető mindez annak, hogy kizárólag olyan zoknibábokat emel maga mellé, akik nem veszélyesek a hatalmára, nem mondanak neki ellent, s szó nélkül asszisztálnak ahhoz, hogy valaki egy várost zsebből, pusztán a pillanatnyi hatalmi érdekeinek alárendelve irányítson. Kizárólag innen érthető meg Dér Tamás, Oláh Lajosné vagy Borhi Zsombor karrierje.
Innen pedig akár ujjlenyomatok is nyerhetők, amellett, hogy mindenféle pecsétek is látszanak a papíron. Felhívnánk a figyelmet a diszkréten ízléstelen damasztabroszra.
Mély hallgatás van arról is, hogy a nyáron még többségi tulajdonrészt akart 75 milliós követelése fejében – tőkeemelés formájában – Kaposvár polgármestere a csapatot működtető kft-ben, mellyel ugyanakkor a negyedmilliárdos tartozást és a napi működtetést is a nyakába vette volna. Ebben állítólag csupán egy kistulajdonos, dr. Takács Norbert személye akadályozta, másoké: dr. Stadler Józsefnéé, vagy Pandurics Istváné, stb. – különös módon nem. Aztán már hiába adta el Takács Norbert a részét, Kaposvár elállt a tőkeemeléstől, hála Szita Károly legendás szavahihetőségének.
Más lehetőség pedig nem látszik: ha pl. a gazdaságilag jóval erősebb Szombathely önkormányzata is kénytelen aktívan, tulajdonosként felelősséget vállalni a futballcsapat működtetésében, Kaposvárra ez fokozottan igaz. A gyenge, bizonytalan lábakon álló helyi vállalkozások nem képesek fenntartani még egy NB II.-es klubot sem.
Ugyanaz történik – bármilyen meglepő – mint a színházzal, a helyi sajtóval, vagy a kaposvári közoktatással, de említhetnénk az egyetemet, vagy a gazdaságot is: amibe a tágabb értelemben vett politika (Kaposváron a Fidesz), belepofázik, belenyúl, rendelkezni akar dolgok, személyek felett, kinevez embereket, diszponál, zsarol, annak annyi. Aztán, mikor sikerül végleg hazavágni, diszkréten odébbáll: „Sólyom Sándornak nem velünk kell megállapodnia…”
Sólyom Sándor pedig ahogy jött, távozik. Nem Ausztriába, mint Simicska Lajos, bár lehet, hogy hamarosan valami daliás életfogytosnak a téli sporteszközén fog fel s alá csúszkálni. Űr csak annyi marad utána, amennyi volt, nem több, és nem kevesebb, de az legalább végtelen, mély és reménytelen, amilyennek egy űrnek lennie kell.
H. I.
