A Kósa Lajos és barátai motorosbrigád viszont köszöni, jól van
Kedden zajlott a Kaposvári Törvényszéken az a sajtó-helyreigazítási per, melyet dr. Takács Richárd ügyvéd, jobbikos megyei önkormányzati képviselő kezdeményezett a Kaposvár Most, ill. a mögötte álló Zselici Forrás Kft. ellen, miután az oldal, valamint közlésük nyomán szinte minden jelentősebb, nagy olvasottságú országos médium (köztük internetes és nyomtatott sajtótermékek, televíziócsatornák) június 29-én közölt egy meglehetősen bulvárízű, provokatív „Mustanggal a klotyóra – rendre a sétálóutcán parkol a képviselő” címet viselő bejegyzést, mely szerint Takács rendszeresen és engedély nélkül a kaposvári sétálóutcán parkol.
A bíróság első fokon úgy ítélte meg, hogy a Kaposvár Most állítása a parkolási engedély hiányára vonatkozott, és nem a behajtásira, mellyel a felperes, mint sétálóutcai lakos nyilván rendelkezett, ám ez utóbbi nem jogosítja fel a díszburkolattal ellátott részen a várakozásra. Ez, miután sajtóügyekben a bíróság csak a legszűkebb értelemben azt vizsgálhatja, amit kértek tőle, ill. ami az állításokban szerepel, érthető is. Nyilván azt sem tudjuk, hogy lesz-e folytatása az ügynek, hisz a fellebbezésre adott idő még messze nem telt le, tehát lehetnek újabb fordulatok.
Látható, hogy ezen a kapun egy normál méretű személygépkocsi nem fér be: az, hogy az önkormányzat harminc év óta nem építette meg a hátsó szervizutat, pl. tűzvédelmi szempontból is aggályos. Először kéne kicsit söprögetni a saját portánk előtt, aztán küldeni a pribékeket. (Képrészlet a Kaposvár Most-ból.)
Nem kívánnánk sem a bíróság ítéletét boncolgatni, sem az üggyel kapcsolatban korábban leírtakat ismételni, mindössze annyit tennénk hozzá, hogy egyrészt roppant szerencsétlen dolog – mellesleg a legtöbb alkotmányos rendben tiltott is – olyan jogszabályokat hozni, amelyek betartása lehetetlen, vagy az alkalmazása aránytalan teherrel vagy hátrányokkal jár. Márpedig ez esetben legalábbis elgondolkodtató, hogy az, aki a sétálóutca e pontján lakik, ellentétben mindenki mással, még két teli szatyrot, vagy egy karton ásványvizet sem tud bevinni a lakásába anélkül, hogy pl. sofőrt vagy kísérőt ne fogadna a művelethez. Miután túl keskeny a kapubejáró, az ingatlanra behajtani nem tud, ha pedig elhagyja a járművet, szabályt sért, miután várakozásra nem szól az engedélye. Nyilván kissé túlzó a hasonlat, de ennyiből akár körbe is falazhatná az említett ingatlant, és kötelezhetné a tulajdonost, hogy a falon át mászva jusson az otthonába.
Másrészt roppant erkölcstelen a jogot furkósbotként használva, hosszú évekig tűrni egy kvázi-jogsértő állapotot, melyről mondjuk 90%-ban az önkormányzat tehet, amely harminc éve nem képes megépíteni azt a szervizutat, mely a Fő utca ezen részének tisztességes megközelítéséhez elengedhetetlen lenne, majd, miután az érintett ellenzéki politikai szerepet vállal, valamint a szintén ott lakó édesapja is konfliktusba kerül a polgármesterrel, „véletlenül” odaküldeni a közterület-felügyelőket, párhuzamosan hecckampányt indítani a kezünkből etetett sajtóban.
Ráadásul épp azon a napon, mikor a Nemzeti Nyomozó Iroda Pécsen megkezdte a kihallgatásokat az említett, Rákóczi-tulajdonrésszel kapcsolatos ügyben…
Hogy Kaposváron mennyire brutálisan érvényesül ez a fajta – mondjuk ki: polgármesteri – önkény, arra egyedül a KAPOS-T cikkei világítnak rá: tessék mondani, mekkora visszhangja volt rajtunk kívül annak, hogy Kósa Lajos a Fidesz alelnöke és ügyeletes észosztója a minap nem csupán szabályt sértett Kaposváron, de azzal, hogy bandájával provokatív, közbotránkozást okozó módon végighajtott a sétálóutcán, majd hasonlóan látványosan leparkolt a Stühmer kávézó melletti részen, újfent szabályt szegve, demonstrálta: a „homo fidesicus” még a rá szabott, jórészt diszkriminatív törvényeket sem tartja magára nézve kötelezőnek. Egy efféle motoros vonulás bőven kimeríti szerintünk a garázdaság tényállását.
Egy felirat a pártállami múltból: az újságíró elvtársak fontos küldetést teljesítenek a szocialista építőmunka frontján, így jár nekik a kiváltságos parkoló. A megoldás is 21. századi: az ügyeletes lesi az ablakból az illetékteleneket, és riasztja a közeli közterületes-őrszobáról a “Borhi Zsombor” gyorsreagálású különítményt…
Hol vernyogott akkor a Kaposvár Most? Hol kiáltott egekbe igazságért a tűrhetetlen jogsértés miatt? Hol volt a Somogy Televízió, a Kapos Tv, a Kapos Extra és a Somogyi Hírlap?
Utóbbi persze a maga módján szintén a kivételezettek közé tartozik: a Kontrássy utcai szerkesztőség előtt rezervált parkolóhelyek vannak, kihasítva a közterületből még a régi szép pártállami évekre emlékeztetve: számukra az idő valahol ott, a hetvenes években megállt: ilyen és hasonló koszos kis kiváltságokért, aprópénzért, polgármesteri fogadások büféasztaláról lehulló morzsákért lapítanak gyáván, s teszik patikamérlegre minden szavukat. Orbánnak és a NER-nek be-beszólogatnak, játsszák a hős ellenzékit, de a helyi hatalom tabu.
Hol voltak akkor, mikor a KAPOS-T bemutatta, hogyan parkol a mozgássérültek helyén az új falkatag, Szita polgármester ügyeletes liblingje, ifj. Olsovszky Árpád, sokadik állásához kapott szolgálati autójával, amely némileg azért komolyabb vétség, mint a sétálóutcán néhány percre megállni, s azt sem érezték szóra érdemesnek (l.: ugyanott), hogy éppenséggel Gelencsér Attila, a város országgyűlési képviselője sem igazán tartja magára nézve kötelezőnek a parkolási szabályok betartását. (Képeink a fenti linken.)
Hol voltak a közterület-felügyelők, a rendőrök az említett eseteknél? A város urai roppantul büszkék arra, hogy Kaposvár belvárosában már semmi nem történhet, amiről ne lenne videofelvétel, ehhez a közterületesek éppúgy hozzáférnek, mint a rendőrség, ennek ellenére – tudomásunk szerint – nem indítottak hivatalból eljárást.
Nyilván sokan gondolják úgy, hogy egy, a Jobbikhoz közel álló médium – ellentétben velünk – legfeljebb kárörvendően rúgna még egyet abba a baloldali politikusba, aki a fenti módon épp a helyi zsebcézár célkeresztjébe került. Nos, ebből a törzsi gondolkodásmódból kéne már végre kilépni, felfogni, hogy éppenséggel nem az a lényeg, hogy ki melyik párthoz tartozik, hanem, hogy annak, amit leír, mennyi az igazságtartalma. Ezzel kéne vitába szállni, és nem bélyegeket sütögetni egymásra, hogy ki hol volt jelölt, és hol nem.
Az igazságot szerintünk nem pártállás alapján mérik, s nem túl elegáns a hatalom sáncai mögül ugatni, kaffogni a kiszolgáltatottakra, ám hősiesen „megvédeni” azokat, akiknek – sajnos – még mindig van lehetőségük közterület-felügyelőt, rendőrt küldeni, eljárást indíttatni vagy leállítani, hivatalból visszaélni, egzisztenciálisan fenyegetni a velük együtt nem működőket – kényük-kedvük szerint.
És ami a legundorítóbb, s a NER helyi, „kaposvári modelljében” mondhatni, magától értetődő és normális: az illető családján állni bosszút. Mint a filmekben.
H. I.
