Száz éve gyilkolták meg Prónay Pál különítményesei
Holnap, 19-én, József napján reggel hét órakor a kaposvári püspöki kápolnában kerül sor az eseményre. Simon József káplán ritkán emlegetett hőse a somogyi történelem e tragikus korszakának: kiállt a szegényekért, a földosztás mellett, s ezzel kiváltotta a korabeli főpapság haragját. Miután egyházi személy volt, a hivatalos kommunista propaganda sem hangsúlyozta túl a szerepét, 1990 után pedig szinte kötelező volt hallgatni róla. Sorsa körül legendák szövődtek, különösen halálának bestiális körülményeit illetően. Patak Márta, a kaposvári születésű, Leányfalun élő író, műfordító regényt ír a közel száz éve történt tragédiáról.
Simon József Szenyérben született. A keszthelyi premontrei gimnázium elvégzése után a veszprémi szemináriumban tanult, felszentelése után Mernyén lett káplán. Egy év múlva került Marcaliba, itt érte 1918-19 viharos eseménysora, s levéltári dokumentumokból tudható, hogy viszonya főnökével, Rumi István esperes-plébánossal korántsem volt vitáktól mentes: 1919 húsvéti szentbeszédében Simon a társadalmi és egyházi igazságtalanságok ellen emel szót, amiért Rumi feljelenti Rott Nándor veszprémi püspöknél.
Simon Józsefet büntetésből áthelyezik Zalaszentgrótra, ám ő megtagadja az engedelmességet, s végül a hívei viszik vissza Marcaliba. „Így lett a kommün idejére püspöki jóváhagyás nélkül Simon a nép választott papja, a „proletárok egyik vezére”, ahogy a Historia domusban áll” – írja Patak Márta.
A Somogyi Néplap 1969. augusztus 24-i cikke a marcali vérengzés ötven éves évfordulóján, szerző: Szolga Tamás
A kommün bukása után a „kommunistagyanús egyéneket” 1919 augusztusában letartóztatják, köztük őt is, ám legtöbbjüket kihallgatás után szabadon engedik. Simonra viszont még nem kerül sor, mikor 28-án megérkezik Prónay Pál tiszti különítménye. A kb. harminc fogoly felét véresre verik, és hazazavarják, ám a „kiválasztottakra”, köztük Simon káplánra is a legkegyetlenebb kínzások és akasztás vár.
Simon József megbocsáthatatlan bűne az volt, hogy szót mert emelni az egyházi és világi földbirtokok felosztása, a nyomor felszámolása érdekében.
Patak Márta készülő regényének „Simon, a boldog pap” címet adta. A történet két idősíkon fut: a fikciós szál napjainkban játszódik. Egy stúdió fiatal filmesei, színészei dokumentumfilmet készülnek forgatni a száz éve történtekről: a források feltárása, a kutatás izgalma, a szereplők egyéni motivációi, ill. az eltérő értelmezések adják a keretét a jórészt máig kibeszéletlen, feldolgozatlan tragédiának, melyet viszont a mai ismereteink szerinti, dokumentarista hűséggel kíván az olvasói elé tárni a szerző.
H. I.
Címkép: a szenyéri Árpád-kori templom és régi sírkert
