A címben megfogalmazott tényhez immár nem fér kétség, de azért arra ne számítson senki, hogy a Csiky Gergely Színház nagy generációja feltámad. Eperjes „Szamóca” Károly, aki ugyan csak rövid időre és néhány szerepre volt része a kaposvári legendának – 1980-ban ő volt Bereményi Géza Hamlet-átirata, a Halmi, és John Arden Élnek mint a disznók című, Ascher Tamás által színpadra állított darabjának főhőse – de ez elég volt ahhoz, hogy mind a helyi közönség, mind a színházi szakma mindörökre kaposvárinak tekintse. Most itt az új, a Vidnyánszky-féle szereposztás: Eperjes az induló színészosztály „gazdája”, osztályfőnöke lesz a Kaposvári Egyetemen.
Kérdés, mennyire lesz ez a hosszú – öt éves – szerep része az Eperjes-mítosznak, amelyet „Szami” jórészt tudatosan épít. Futballimádata, nyilvános, gyakran politikai töltésű szerepvállalásai, Orbán Viktorhoz fűződő barátsága és különösen transzcendens élményei, vallásossága, melyek részleteit előszeretettel osztja meg a médiával is, afféle orákulummá avatták a jobboldalon, annál is inkább, mert sokakkal ellentétben azok közé tartozik, akinek művészi képességeit és teljesítményét – hasonlóan Makovecz Imréhez vagy a maga területén Papp Lajos orvosprofesszorhoz – nem szokás a baloldalon sem vitatni.
Nem tudjuk, hogy ezek-e a karizmatikus színész-tanár egyéniség azon jellemzői, melyektől egy színészosztály kiemelkedő lesz, netán legendás. Az biztos, hogy volna mit őrizni: a színészképzés megteremtése volt a legjobb dolgok egyike, ami az elmúlt bő egy évtizedben Kaposváron történt. Szemünk előtt épült fel a városban egy kivételes érték: sok nagyszerű egyéniségtől, például Jeles Andrástól lehetett itt tanulni. A Babarczy László nevével fémjelzett korszaknak éppúgy megvoltak az emblematikus történései, előadásai, kiemelkedő hallgatói és oktatói, mint annak az időnek, amikor Csáki Judit vezette a képzést. A legtöbb szakmabeli kezdetben egy lyukas garast sem tett volna arra, hogy a „Színművészeti” mellett felnőhet egy másik iskola.
A színészképzés lett a második „Kaposvár-jelenség”
A túlmozgásos utcaseprő, a 6:3, avagy játszd újra Tutti főhőse (Kép forrása: mandarchiv.hu)
Sejthető, hogy emiatt Eperjes Károly – ahogyan három éve Vidnyánszky Attila is – komoly kihívásnak érzi a feladatot a nosztalgikus érzések mellett. A harmadik, a Vidnyánszky-korszak egyelőre még csak nagyformátumú változások terveivel rukkolt elő a kaposvári színészképzésben, ezekről, ill. az Eperjes-Oberfrank páros osztályfőnökségéről februárban, a szinhaz.hu-nak nyilatkozott. Itt még egy „komplex” színházi szakemberképzés irányába történő elmozdulásról volt szó, mondván, hogy két egyforma színészképzésnek nincs létjogosultsága Magyarországon. A komplexitás alatt olyan osztályokat értett a Fidesz-Magyarország színházi főintendánsa, ahol rendező, dramaturg, díszlettervező, és persze színész „együtt tanul”.
Úgy látszik, hogy erre még várni kell, az idén ugyanis hagyományos színész- és látványtervező szakokat indít a Kaposvári Egyetem. Az is biztosnak tűnik, hogy Oberfrank Pál, a veszprémi színigazgató mégsem vesz részt a vállalkozásban, „Szami” egyedül tartja a hátát. Kérdés, hogy nem hátráltatja-e majd a sok óra a művészeti vezetői munkájában, a Nemzetiben, ahol „hatalmas terheket vesz le Vidnyánszky Attila válláról”.
De a szerencsés színházrajongók minden bizonnyal gyakrabban futhatnak össze ősztől Kaposvár utcáin Eperjes Károllyal. Úgy hírlik, teremfoci-partnerei akadtak már.
H. I.
