A legendagyártás már beindult, a munkák még nem
Miután bőven eltelt egy év a kaposvári Orbán-járás óta, talán nem lesz haszontalan áttekinteni, hogy hol is tart ez a bizonyos Modern Városok program, annak helyi fejezete. Úgy van-e minden, ahogyan ígérve volt, vagy egy kicsit másképp? Vállalva, hogy ünneprontók és a népszerűtlenek leszünk, megjegyeznénk, hogy Kaposvár társadalmi és gazdaságfejlődéséhez szerintünk kevéssé járul majd hozzá ez a – Szita polgármester által már sokadszorra „történelminek” nevezett – katyvasz. Ami valójában folyik a beruházások körül, az egy jó adag misztifikáció, betonba és malterba ágyazott csodavárás. Ettől még nem lesz jobb a színház, ahogy nem lett jobb hely pl. az „Ifiház”, vagy a Szivárvány sem. Sejthetően így lesz ez a többi portékával is: a hosszú kiéheztetéssel a Fidesz elérte azt, hogy már áhítatosan ég felé emeli a tekintetét a polgár, ha csak meghallja a bűvös szavakat.
Habár közvetlenül nem tartozik a programba a vasútállomás felújítása, annyit megjegyeznénk róla, hogy a témáról szóló cikkünk nyomán persze (most) a Kaposvár Most is ráébredt, hogy ekörül valami nincs rendben. Morciztak egy sort falburkoló dísztégla nedvesedése, meg egy felbillent kisteherautó miatt, persze a lényeg nem ez volt: megint sunyin becsomagolták a szövegbe azt, hogy
csak februárban lesz átadva az épület. A kérdés az, hogy hol van ilyenkor Szita Károly?
Miért nem veri két ököllel az asztalt, és kéri számon a ZÁÉV-en, hogy a vállalt egy év helyett miért kellett két év a munkához? Tudjuk: a ZÁÉV a mi barátunk, akár a sötétség, nekik bármit szabad. Miért kéne egy ilyen szép barátságot elrontani azzal, hogy számon kérjük ezt a laza kis 100%-os határidőcsúszást?
Átvezetve ezt a Modern Városok első valódi programpontjára, miután a színház felújítását is a ZÁÉV végzi, nyilván ott is számíthatunk ugyanerre: eszerint két év helyett négy évig, 2020-ig fog tartani az átépítés. Értékarányosan nézve: ha egy 1.6 milliárdos műemléki munkát két év alatt abszolváltak, akkor a 9 milliárdos színházfelújítás – elméletileg! – 11.2 év alatt fog elkészülni.
Habár a társulat kiköltözött már, és nagyjából napirendre tért mindenki az igazgatóváltás felett is, Szita Károly újfent, valószínűleg már csak sportból fontosnak tartotta szokott hazugságaival penetrálni a helyi közélet amúgy sem túl tiszta levegőjét: november 9-én Fülöp Péterrel, a színház megbízott igazgatójával együtt volt vendége az M5 nevű „kulturális” kormányharsona Esti kérdés című műsorának. A kaposvári polgármester ismét elmondta azt régi, már véglegesen betokozódott ostobaságát, miszerint „Schwajda György álmodta meg a színházfelújítást”.
Számtalanszor elmondtuk már, és Szita hiába hiszi, hogy attól igaz lesz, hogy monomániásan ismétli: nem, nem az elhunyt színigazgató álmodta meg a felújítást. 2006-ban, még bőven Babarczy László vezetése idején készen voltak a tervek, erre végtelen számú bizonyíték van, míg Schwajda csak 2008-ban vette át a színház vezetését.
Inkább az lenne már a meglepő, ha Szitának egyetlen értelmes, igaz mondat is elhagyná a száját: a videón kb. 3.05-nél pl. azt mondja, hogy „nem nagyon talál olyan Kossuth-díjas színészt, aki ne lett volna a Csiky Gergely Színház társulatának a tagja”. Pöffeszkedő, debil kivagyiság főleg attól, akit a kosárlabda bármikor jobban érdekelt, mint a színház. Agárdy Gábortól Zenthe Ferencig tömegével tudjuk sorolni azokat, akik – akár kétszeresen is – Kossuth-díjasok, és soha nem voltak tagok a Csikyben.
A színház egykor legendás társulatának, ahol valóban magasabb volt az átlagnál a díjazottak aránya, semmi szüksége egy még félműveltnek sem nevezhető figura ömlengésére, ráadásul olyasvalakiére, akinek döntő szerepe volt a tönkretételében.
Szita viszont elemében lubickolt aznap este: virtuóz módon váltogatta az alávaló rágalmakat a blődségekkel: a riportban még elhangzik az is, hogy a felújítás teljes összegét a magyar kormány állja, mert Szita szerint „az Európai Unió nem finanszírozza a kultúrát”.
Igazán? És akkor az Együd-Agora nevű műintézményt miből fizette a város? Vagy a Szivárvány felújítását? És a hét évnél is régebb óta működő TÁMOP, TIOP és egyéb programok, melyekből a köz- és felsőoktatás, és a kultúra minden ága részesült? Kötetekre rúgó irodalma van annak, hogy az EU mennyivel és hogyan támogatja a kultúrát.
Vagy ejtsünk szót a Vigasságok Teréről, amelyre le tetszettek nyúlni az EU-tól hatszáz millió forintot, és két éve zárva van, mert a Fidesz-vezette megyei közgyűlés nem képes sem programokkal, sem a vállalt szolgáltatásokkal megtölteni?
Való igaz, hogy az EU-s finanszírozás a legritkább esetben terjed ki a szimpla épület-felújításokra: ezért kellett pl. funkcióbővítésként „behazudni” egy kormányablakot a vasútállomásra. Így, s emiatt nem részesülhet a Csiky támogatásban, hiszen itt a funkció változatlan marad.
Emiatt azzal vádolni azt az Európai Uniót, amelynek pénzéből gyakorlatilag a teljes fideszes elit zabál és zsírosodik, hogy nem támogatja a kultúrát: nos, ilyen hitványságra valószínűleg az egész országban nem vetemedne más, csak Szita Károly.
Doktor Szöszi és Ülő Bika, a főigazgató. Egyikük sem vett be semmit címkórság ellen, így aztán nem is tiltakoztak.
A Csiky esetében azonban van égetőbb gond is Szita sületlenségeinél: még mindig nincs finanszírozási szerződés. Hiába született meg a kormánydöntés, valódi pénz ebből csak akkor látható, amikor a szerződés megköttetik, és a pénz megfelelő ütemezésben átkerül a beruházó önkormányzat számlájára. Addig a kivitelezők, ill. a műemléki kutatásokat végző cég nem tesznek egy lépést sem, az óra pedig ketyeg.
Itt oszlatnánk el egy erősen terjedő, Rátóti Zoltánnal kapcsolatos legendát is: a mindenkori színigazgatónak semmi, hangsúlyozzuk, semmi köze a tényleges építési munkákhoz. Nem tudjuk, ki, talán maga Rátóti kezdte el híresztelni, hogy azért mondott fel (le), mert nem volt hajlandó a beruházási pénzből a megfelelő százalékokat ide-oda eljuttatni, magyarul nem kívánt részt venni a korrupcióban.
Ez jól hangzik, főleg egy Rátóti rajongói klubban, csak épp semmi alapja nincs. Kaposvár ugyanis nem vitte be a színház épületét az üzemeltető kft.-be, így az továbbra is a város tulajdona. Tehát a kifizetések és a teljesítések ellenőrzése egyszemélyben Szita Károly hitbizománya. Az ilyen beruházásoknál amúgy is jól bejáratott útja van a pénzeknek, naivitás lenne azt hinni, hogy beiktatnak egy megbízhatatlan outsidert a százmilliók, milliárdok kiporciózásához.
Csak remélni lehet, hogy a kivitelező legalább megközelíti a feladata magaslatát, ha már a vasútállomás esetében nem sikerült nagyot alakítani. Ha nem lesz kész időre, amire azért erős esélyt látunk, akkor szinte biztosra vehető, hogy a művészi építkezést elölről, a nulláról kell kezdeni.
H. I.
