Színház a város közepén
Szavazást hirdetett a Somogyi-Sonline arról, hogy ki is legyen az év színésze Kaposváron. Az indulók körét indokolatlanul szűkre szabták: csak a Csiky és a Roxínház színészeire lehet szavazni, pedig a város közéletében egymást érik a parádésnál sziporkázóbb alakítások. Azt az átélést, amellyel Kaposvár sokak – leginkább fizetett médiazsellérei – által rajongott polgármestere előadja magát a nyilvánosság előtt, ahogy rendre saját hatása alá kerül, nem könnyű überelni. Gesztikulálása, intonációja, szövegtudása felülmúlhatatlan. Alábbiakban felidézzük egy emlékezetes alakítását: mi jól szórakoztunk, reméljük, Önök is.
Egy régi standupról volna szó, mely újra aktuális lett:
valószínűleg már a legpengébb memóriájú helyi közéletbúvárok sem emlékeznek arra a hihetetlen átéléssel előadott műfelháborodásra, amelyet 2009-ben, már a szinte biztos Fidesz-győzelem tudatában produkált Károlyunk, csak, hogy hallassa a hangját. Azt követelte teli szájjal Lamperth Mónika akkori belügyminisztertől, hogy törvénymódosítással
tiltsák be a „megyeszékhely belvárosához, főteréhez nem méltó árucikkeket” forgalmazó üzleteket.
A Somogyi 2009 októberi cikke: Szita Károly azt követelte, hogy törvénnyel tiltsák be a belvárosban a “nem méltó” árucikkeket árusító boltokat. Azóta szinte csak ez van a belvárosban, ám a kaposvári polgármesternek egy szava sincs.
Szita attól tartott, hogy a „gagyi cikkek térhódítása” miatt veszélybe kerülnek
az önkormányzatok „helyi értékei”. Az ugyan nem derült ki, hogy mik is volnának ezek, ugyanis a kaposvári nagypiacon már régen bezárt a „Kaposvár Kincse Bolt”, miután szép kis summát vette fel rá pályázatban a város. A másik hasonló, megígért üzlet pedig meg sem nyitott a Dorottya-házban, ami ötlet és pénz híján azóta is legnagyobbrészt bezárva szégyenkezik a város szívében.
Kaposvárnak nincsen kincse: befuccsolt a helyi termékek nagy felhajtással övezett programja
A kínai üzlet, mely ellen Szita kikelt, szemben, a Fő utca kettő alatti,
az egykori élelmiszeripari szakközép helyén újjáépített ház földszintjén lett volna: lett helyette turkáló, de már ez is bezárt, most üres. Turkálókból egyébként úgy tíz-tizenegy található a szűken vett kaposvári belvárosban, de ez már a legkevésbé sem zavarja Szita Károlyt, ahogy az sem, hogy a sétálóutcán a számos használtruha-üzlet és üresen tátongó helyiség társaságában immár
a második kínai „gagyi” bolt nyílt meg a napokban.
És most idézzük lelki szemeink elé azt az átélést, vehemenciát, amint most, a második Fő utcai kínai bolt megnyitása alkalmából Szita Károly bősz filippikát intéz Pintér Sándor belügyminiszterhez, akár a régi szép időkben kedves ellenfeléhez, Lamperth Mónikához, harsányan követelve, hogy azonnal, törvénnyel „tilcsák be, sőt tilcsák ki” kínai gagyit a belvárosból, mert veszélyben vannak „Kaposvár kincsei”! Mostanra, úgy tűnik, az első számú rajongója lett a „kínai gagyinak”: már nem zavarják az „occó” boltok a bevárosban. Erre van kereslet – kérdés, hogy az osztályon aluli ripacsériára meddig akad vevő.
H. I.
