Könnyes évbúcsúztató négy tételben
Egyszer sem fordult meg a fejünkben a KAPOS-T indulása óta, hogy nem lesz miről írni, s most is azzal kell kezdenünk, hogy elnézést kérünk azoktól, akik kérdésekkel, értékes felvetésekkel kerestek meg bennünket – külön köszönet „Burkolónak” – és nem került sor észrevételeik feldolgozására. A témagazdagság és a feszített tempó – ne tűnjön szerénytelenségnek – nem ment a színvonal rovására, s ezt az is bizonyítja, hogy sztorijaink közül minden évben több kerül be az Átlátszó c. tényfeltáró lap és a Magyar Narancs oldalaira, így az országos nyilvánosságba. Rövid, ám tartalmas évismétlés következik.
Az is kiderült azért, hogy tudunk megosztóak lenni, s ezt egy cseppet sem bánjuk:
az önkormányzati választáson az ellenzék „erői” túlfűtött küldetéstudattól vezérelve azt hitték, hogy ők majd propagandacikkeket rendelhetnek, s rájuk nem azzal a kritikus szemmel tekintünk, mint a Fideszre. Nem jött be a számításuk, s ezért néhányukon permanens idegrángás vett erőt, mely azóta is tart: bocsánatot persze sem ők, sem a nyomukban járó trollok nem kértek, miután minden, amit írtunk, pontról pontra igazolódott.
Kezdtük, pontosabban folytattuk januárban Gelencsér Attila, Kaposvár országgyűlési
képviselőjének látványos, ám korántsem megalapozott gazdagodásával: a „Big”, ahogy szűkebb sleppje becézi, Somogy és a térség felvirágoztatásáért nem sokat tett, viszont újabb cégekben szerzett résztulajdont, vagyonnyilatkozata alapján pedig még egy siófoki apartman haszonélvezete is leesett. Erősen kérdéses, hogy parlamenti jegyzői munkájából mindezt hogyan sikerült kiszorítania, mert – amint mellékelt képünkön látható – enni azért rendszerint volt mit.
Erős visszhangokat váltottak ki a kaposvári közbringa-rendszer
totális bukásról szóló cikkeink: Kaposvár pályázott egy közbringarendszerre, mely elvileg 18 állomásból, az ahhoz tartozó 120-160 elektromos kerékpárból állt volna, s 2018 (!) végéig kész kellett volna lennie. Ehhez képest lett egy három pontos, szerény valami, amit ráadásul egy magáncég, teljesen más forrásból hozott létre. Nem is bírták sokáig, már 2018 közepén tetszhalott állapotban volt a rendszer. A városháza ugyan beígérte a megújulást, ennek azonban még az újabb határidő közeledtével sem látni nyomát.
Karácsonyi üdvözlet egyik kedvencünk, a szépen gyarapodó Gelencsér Attila nyilvános képviselői Facebook-oldaláról. Érdemes megfigyelni a kereszténységét minden lehető alkalommal kihangsúlyozó politikus bal csuklóján fityegő vörös fonalat: a zsidó mitológia, a Kabbala tanítása szerint való, rontástól védő totem látható a dolgos, értük fáradó kézen. Kérdés, mit szól ehhez lelki vezetője, és úgy általában a katolikus egyház…
Komoly hullámokat vetett – a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt – az, ami a Desedával történt: mondhatnánk, az állatorvosi „busa” esete. Hozzánemértés, nemtörődömség, másra mutogatás: a szokásos kaposvári gyakorlat, ha sz@r kerül a palacsintába. És a vége még nem is látszik az ügynek: most az ügyészség új eljárásra kötelezte a rendőrséget Szöllősi Istvánné panaszára alapozva.
Ami persze az idén igazán foglalkoztatta a közéletet, az az önkormányzati
választás, és ennek kapcsán az ellenzéki összefogás volt. Nagyon elborult fanatikusnak kell lennie, aki kétségbe vonja: erről a témáról senki nem számolt be olyan részletesen és helytállóan, mint a KAPOS-T. Bárkivel, bármikor hajlandóak vagyunk vitát folytatni ebben kérdésben.
Írásainkban feltártuk azokat a nem elhanyagolható részleteket, ellentmondásokat, amelyek végül az ellenzék bukásához vezettek, próbáltuk felhívni a figyelmet az amatőr kommunikáció, a túltengő önbizalom, nem ritkán arrogancia hátulütőire. Mindez aztán az ún. „mandátum-ügyben” csúcsosodott ki, és – groteszk módon – éppen ez igazolta mindazt, amit az ellenzéki
pártösszefogásról és a Kaposváriakért Egyesület ámokfutásáról korábban leírtunk.
Így lettünk az első számú közellenség, s mi tagadás, élvezzük: „akkor vagy a legjobb, ha már mindenkinek rossz vagy…” elvégre erről szól a Kontroll csoport klasszikusa, a „Nem én vagyok” is. Ez jár a képmutatók, a hazugok, az álszentek leleplezéséért, az értékrend melletti következetes kitartásért.
Sorolhatnánk persze a végtelenségig a közel százharminc írás sokszázezer karakterét, melyek a 74nullanulla videó-sztorijáról, az iskolabeázásokról, Szita Károly és a helyi cselédmédia bicskanyitogató működéséről, a kaposvári levegő minőségéről és még számos, egyáltalán nem jelentéktelen ügyről szóltak. Húzós év volt.
Soha nem akartunk mást, csak, hogy szerény eszközeinkkel hozzájárulhassunk
a kollektív önismeret erősödéséhez, ahhoz, hogy közbeszéd nyíltabbá, őszintébbé váljon. Hogy ne hallgathassanak el nyilvánvaló, a szemünk előtt zajló dolgokat, mint korábban. Hogy sokan nem értik az iróniát, sértőnek találják a szarkazmust? Nos, igen, a szövegértés harcmezején a magyar seregek vesztésre állnak, de megígérhetjük, ettől még nem fognak jövőre – ha egyáltalán – „négy láb jó, két láb rossz” típusú fideszes, DK-s vagy KE-s törzsi mondókákat olvasni a KAPOS-T oldalain.
Boldog új évet kívánok!
H. I.
