Kétezerhuszonegy a KAPOS-T tükrében, első rész
Ha igaz a francia író, Alfred Capus bölcsessége arról, hogy „ellenségeinken mérhetjük fel, milyen magasan állunk”, a KAPOS-T nem dolgozott rosszul 2021-ben. Talán még soha nem gyűjtöttünk be ennyit dühödt, gyalázkodó, esetenként konkrét fizikai fenyegetést tartalmazó reakciókból, mint az idén. Arról persze nincs szó, hogy ennek bármi jelentőséget tulajdonítanánk: a normál ügymenet része, nem több. Ha a helyi kormány-, ill. politikai propaganda kényszeresen vigyorgó hülyéinek ömlengéseivel szemben megmutatjuk a valóságot, attól az ilyen-olyan szektahívek már vért köpnek. Most pedig, így év végén még rontunk is egy kicsit a helyzetünkön: közreadunk egy összefoglalót arról, kinek, mivel sikerült a tyúkszemére lépni 2021-ben.
Nos, itt volna pl. az elmúlt ősz két ronda ügye, melyet „petíciók”
címszóval vennénk egy kalap alá, miután mindkettőben szerepel egy-egy ilyen folyamodvány. Az egyiket Horváth Ákos, az előválasztáson végül alulmaradt állítólagos ellenzéki – Jobbikos? MMM-es? független? önjelölt? – anyaszomorító indította, aki a kampányban egy markoló kanalában állva megjelent egy fiatalokból álló, illegális gyorsulási versenyre gyülekező csoport körében, és néhány betarthatatlan, komolytalan ígéretet tartalmazó szónoklat kíséretében egy aláírásgyűjtő ívet dugott az orruk alá, melynek célja nem volt, nem lehetett más, mint, hogy Felder Frigyes, Horváth kampányfőnöke bezsákolja a neveket, címeket, adatokat – tegyük hozzá, utóbbit abszolúte törvénytelenül. (Horváth később megpróbálta letagadni, hogy gyűjtöttek aláírásokat, de videofelvétel bizonyítja, hogy elhangzott a felhívás.)
De ahhoz mennyire kell ostobának lenni, hogy elhiggye valaki:
Horváth Ákos majd képviselőként törvényt hoz arról, hogy legyen legális az országúti száguldozás? Mi csupán annyit tettünk, hogy az egész műsor hazug, álszent voltát, s nem többet leírtuk: a következmény egy végeláthatatlan átkozódás-özön lett, no meg hetvenötezer elért olvasó.
Horváth Ákos a markoló kanalában. Utólag megpróbált letagadni mindent, de abban sem volt szerencséje.
Tegyük hozzá: a petíció és az aláírások a mai napig nem kerültek elő,
nem tudjuk a pontos tartalmát, ahogy azt is megígérte Horváth, hogy nyilvánosságra hozza a teljes, markolókanálban elmondott beszédét – természetesen ebben is hazudott.
Ugye nem lepődik meg nagyon senki azon, hogy a másik, aláírást gyűjtő
fél-illegális, periférikus csoport, a vírus-, ill. oltástagadók környékén is megjelent a drága jó – amúgy elméletileg LMP-s – Felder Frigyes, mint „önzetlen segítő”? Pedig ez is tény: a november 27-i Európa téri tüntetés főszervezőjével hosszasan pusmogott a rendezvény előtt, majd a – köztudottan a közreműködésével készülő – kpsvr-en is megjelent teljes terjedelmében a petíció szövege, támogatva a törvénytelenség határát súroló kezdeményezést. Felder a tüntetés kezdete előtt – cseppet sem átlátszó módon – elhúzta a belét, így a kpsvr-en először durván téves adatok jelentek meg a résztvevők létszámáról.
(Annak a szegény ügyefogyottnak pedig, aki önkormányzati „tamásnoksága” mellett a városi parkolási bírságok behajtásából tengeti ügyvédi praxisát, innen üzenjük, hogy a fentebb vázoltak felszínes követése is bőven elég információval szolgálna ahhoz, hogy a kpsvr.hu nevű weboldalt – ténylegesen és törvénytelen módon – Felder Frigyes működteti, nem pedig egy szombathelyi kft., melynek munkatársai valószínűleg életükben nem jártak Kaposváron. Persze aki ennyit lehúzott Szita Károly alatt, az megtanulta a homokba dugni a fejét.)
Mondanunk sem kell, az oltásellenes tüntetésről, az ott elhangzott,
tényleg agyleolvasztó baromságokról szóló cikkünk után támadt kollektív őrjöngés nem volt sem kisebb, sem kevésbé alpári az előzőnél, s jöttek szépen a fenyegetések is. Tegyük hozzá: olvasottságban is megközelítette. Pedig itt sem történt más, csupán rámutattunk arra, hogy a jóhiszemű polgárokat csaló, szélhámos manipulátorok alaposan csőbe húzták. Csakis a nevükre, az aláírásukra volt szükség.
Felder Frigyes innen sem hiányozhatott – nem tudni, hány szerepet is alakított: “tudósító” volt, kampányguru, esetleg tanácsadó, afféle consigliere? A tüntetésen mindenesetre csak olyan szónoklatok hangzottak el, amelyek bőven kimerítették a járvány elleni sikeres védekezés akadályozásának bűntettét.
Megpróbálták úgy beállítani, mintha több száz kaposvári pedagógus
állt volna az Európa téren – ez volt az első durva hazugság – és az ő nevükben próbáltak együttérzést kicsikarni a közvéleményből, miközben több mint kilencven százalékuk be van oltva. Odamentek hatan a közmeghallgatásra háromszáz aláírással, amiből jó, ha tíz-tizenöt volt pedagógus, ráadásul a hat fő többsége egyetlen óvoda személyzetéből került ki, kivéve a tüntetést szervező hölgyet, akinek a fellépése viszont teljességgel értelmetlen volt, miután a munkáltatója nem Szita Károly, hanem egy Varga László nevű, katolikus megyéspüspök foglalkozású illető, aki híres arról, hogy munkaadóként igazi krisztusi könyörülettől áthatva b@ssza ki a hóra a neki alárendelteket. Hozzá nyilván kockázatos lett volna folyamodni.
Nos, a dolog tehát erősen úgy fest, hogy mindig akad egy-két megtévesztett,
megvezetett csoport (tömeg), akit néhány lelkiismeretlen, már-már az aberrációt súrolóan sötét figura manipulál, felhasznál saját alantas céljaira, s ennek érdekében átlátszó, teljesíthetetlen dolgokat ígér nekik nagyjából az „örök élet, ingyen sör” színvonalán. Csodaszert a hasfájásaikra. Ha pedig minderre csupán az igazság iránti elkötelezettségből valaki rámutat egy cikkben, a tömeg minden haragja, beleértve a saját átvertségük miatt érzett szégyent is, rá zúdul. A szociálpszichológiában
a törzsi (szektás) gondolkodás fogalmaival szokás leírni a jelenséget.
A (nem törzsi) gondolkodás persze másfelé is luxusnak számít: a következő részben Szita Károly és Gelencsér Attila színes történeteiről lesz szó.
H. I.
Ezt már olvasta?
Gyorsulási verseny, baleset, botrány: Horváth Ákos ebből sem tudott kimaradni
