Visszatekintés kétezerhuszonegyre, második rész
Szita Károllyal egyszerre van könnyebb és nehezebb dolgunk, mint az előző részben tárgyalt csoportokkal, akik csupán azért dühösek ránk, mert ki mertük mondani, hogy rondán át lettek verve. Szita, akár a Krakus-ügyben, napnál világosabb tényektől magát cseppet sem zavartatva hajtogatja évek óta ugyanazokat a baromságokat Kaposvár javuló munkaerőhelyzetéről, a „legegészségesebb város” és a „klímavédelem élharcosa” ábrándjairól. Könnyű, ugyanakkor nehéz, mert mi, vele ellentétben próbálnánk új információkat beépíteni, ő viszont szemérmetlenül ismételgeti szó szerint ugyanazt a néhány sületlenséget évek óta.
A kaposvári munkaerő-helyzetről sem volt képes semmi újat mondani
az elmúlt öt évben azon kívül, hogy „csökken az álláskeresők száma”. Nyilván, miután egyrészt a legtöbben kizuhannak a semmibe a három hónapos álláskeresési támogatásból, mely Európa legszűkmarkúbb ellátása, másrészt folyamatosan, évente kb. ezerrel csökken a munkavállaló korú, 15-64 évesek létszáma a városban: 2013-ban még 44.266-an voltak, ez mára 36.998-ra csökkent.
Szita a Kapos Tv-nek adott évértékelő interjújában megemlíti,
hogy az álláskeresők aránya „az országos átlagnak felel meg”. Ez véletlenül igaz: a megyei jogú városok ún. relatív mutatója – a Belügyminisztérium adataiból számoltuk ki – 3.76, míg Kaposváré 3.79 az év első tíz hónapjának átlaga alapján. Ez a szám azt fejezi ki, hogy a munkavállalási korú népesség hány százaléka álláskereső. Ha viszont a dunántúli megyei jogú városok átlagához viszonyítjuk Kaposvárt, az eredmény lehangoló: 3.08 aránylik a 3.76-hoz. Tegyük hozzá: az arány
az elmúlt öt évben csupán fél-háromnegyed százalékot csökkent.
Szita Károly és propagandistái csak az aktuális nyers számot hangoztatják, azt soha nem teszik hozzá, hogy közben a munkavállalási korú népesség is rohamtempóban fogy. Ilyen alapon húsz év múlva, mikor az utolsó munkaképes korú polgár is becsukja maga mögött az ajtót, a polgármester diadalittasan
égnek emelheti járókeretét: hurrá, megszűnt a munkanélküliség Kaposváron!
A „legegészségesebb város” jelszó, mely az idők során „az egyik legegészségesebbre” szelídült, olyan blőd, hogy nem is kéne rá szót vesztegetni. Dél-Dunántúl-régió, benne Somogy és Kaposvár a rekorder Közép-Dunántúl mögött a második az egész EU-ban az össz-daganatos halálozások arányát illetően, tüdőrákban is a második, vastagbéldaganatokat illetően pedig az első. Nincs olyan statisztikai bűvészmutatvány, amellyel ezekből az adatokból bárki sikertörténetet tudna kovácsolni az elkövetkezendő húsz évben, különösen úgy, hogy a város a gatyáját is az amúgy a többnyire
döglődő helyi profi sportegyesületekre költi, a tömegsport helyett.
És már csak azért sem, mert a harmadik kedvenc témájában, a környezetvédelemben éppenséggel nem az egészségmegőrzésnek kedvező irányban változnak a dolgok: ma már köztudott, hogy az egyik legdurvább levegőszennyező ártalom nem a közlekedés vagy az ipar, hanem a háztartások, konkrétan a fatüzelés. Az Index nemrég közölt hosszú cikket arról az európai kutatásról, amely megállapítja, hogy a „a városi légszennyezésből fakadó rákkockázatot csaknem felerészben a fatüzelés okozza … a szálló porban található úgynevezett policiklusos aromás szénhidrogének (PAH)
a tüzelőanyagok égetésekor keletkeznek, és régóta ismert, hogy rákkeltő hatásúak”.
Az is szerepel a tanulmányban, hogy „a legszigorúbb szabványnak megfelelő, új fatüzelésű kályhák is 750-szer több káros szállóporszennyezést bocsátanak ki, mint egy modern teherautó”. Szita Károly pedig éppen nemrég jelentette be büszkén, hogy zöld utat – „zöld utat”, haha – kapott az a biomassza fűtőmű, amely tovább nem hasznosítható erdészeti hulladékot fog elégetni a város északi szélén, a Füredi út mellett. Az itt képződő évi 2.5 tonna szálló por az uralkodó észak-nyugati széljárás, és a Füredi-Berzsenyi utcák alkotta „természetes” szélcsatorna segítségével szépen beszállingózik a városba. (A két és fél tonnát nem mi mondjuk – szerintünk alábecsülik – hanem a projektgazda, a Vagyonkezelő Zrt. honlapján olvasható.)
A 29 ezer kaposvári háztartásnak nagyjából a fele fűt vagy részben
vagy teljesen szilárd anyaggal, most még a hatezer lakótelepi lakást is fával fogják fűteni, annak minden áldásával. Emlékeznek rá, mekkora ribillió volt pár hónapja abból, hogy a Béke-Füredi lakótelep környékére behozta a szél a várostól északra fekvő szántóföldekre kiterített trágya bűzét? Nos, ugyanígy fogja behozni a 2.5 mikronos, soha le nem ülepedő szálló port a lakótelepekre, mely a legalattomosabban, a tüdőn keresztül bejut a véráramba, hogy ott a rákkeltő anyagok kifejtsék áldásos tevékenységüket.
Nem lesz jobb a város széndioxid-kvótája sem, hiszen egy gyengébb
hatásfokú fűtőműben jóval több energiahordozót kell felhasználni, mint a földgázüzeműben, arról nem beszélve, hogy – szintén a vagyonkezelő adata – húsz százalék (!) a távhővezetékekben képződő veszteség. A buszpark földgázüzeműre történő átállítása úgyszintén nem hozott széndioxid-megtakarítást, az csak a hidrogénüzemmel, vagy az elektromos meghajtással lenne lehetséges, de utóbbiakból meg jó lenne nem a Széles Gábor-féle kínai fostalicskákat beszerezni.
Apropó, kínai: habár százszor elmondtuk, elmondjuk újra, ha Szita Károly
nem restelli, mi sem: a várostól keletre fekvő, 220 hektár jó magyar termőföldre telepített kínai napelempark semmilyen formában nem szerepel a város energiamérlegében. Lassan mondjuk, hogy a megszállott Szita-fanok is megértsék: a napelempark nem Kaposváré! A külföldi magántulajdonban lévő cég betáplálja az általa termelt energiát a KÁT-rendszerbe, aztán onnan az vesz piaci áron belőle, aki akar.
Áramvásárlás: másodszorra sem sikerült közbeszereznie
a városnak azt az árammenyiséget, amely a közvilágítás üzemeltetéséhez 2022-ben szükséges volna. Vajon már ezért van teljes elsötétítés egy hónapja a Kossuth Lajos utca alsó szakaszán és az Európa téren?
És emeljük ki sokadszor: Szita Károlynak a mai napig sem sikerült megoldani,
hogy legyen egy hiteles, az országos online rendszerbe adatokat szolgáltató légszennyezettség-mérő állomás Kaposváron! A közgyűlésen sikerült megint, sok egyéb mellett erről is hazudni: azt állította, hogy „az EU bürokráciája miatt nem sikerült a közbeszerzés”, ami nem igaz, miután a „HungAiry Program” másik résztvevője, Békéscsaba sikeres közbeszerzést bonyolított le. Így hamarosan Kaposvár lesz az egyetlen megyei jogú város, ahol nem lesz mérőállomás – cikkünk megírásának idején még nem volt eredménye a december 20-án lejárt közbeszerzési kiírásnak, ha lesz, frissítjük.
A gazdaságfejlesztésről már csak néhány szóban:
ide települ a világ akárhányadik legnagyobb befőttesüveg-gyára, nyilván brutális mennyiségű innovációt, hozzáadott-értéket létrehozva, Kaposvár lesz a Rheinmetall zalaegerszegi hadiipari fejlesztőközpontjának összeszerelő hátsó udvara, és úgy lesz a város a műszaki képzés „magyarországi fellegvára” – nem vicc, elhangzott – hogy sikerült három-három (!) alapszakos gépész-, ill. villamosmérnök-hallgatót beiskolázni az időközben az önállóságát elveszített egyetemre.
Ajjaj, és akkor Gelencsér Attiláról még egy szót sem ejtettünk… Sebaj, majd a következő részben.
H. I.
Ezt már olvasta?
