Kaposvár lesz a fekete város?
Úgy tűnik, az ellenzékiek közös felszólításának, hogy a közpénzből fenntartott helyi televízió legalább próbáljon meg úgy tenni, mintha a közjót, a kaposvári polgárok hiteles és sokoldalú tájékoztatását szolgálná, volt némi foganatja: tegnap „sugározta” a helyi köznyelvben Szitavíziónak becézett műintézet azt a beszélgetést, amelyet a már egyszer, még szólóban megszólított egykori fideszes államtitkár-helyettes, Olajos Péter és a kaposvári dr. Falussy Lajos vegyészmérnök, több találmány gazdája között rögzítettek napokkal korábban. Aki parázs vitára, sistergő riposztokra számított, csalódnia kellett: nem alakult ki érdemi vita, s ez elsősorban Répás Orsolya műsorvezető, és az egyik fél, Olajos Péter katasztrofális tájékozatlanságának volt köszönhető.
Már Olajos bemutatása is ezer sebből vérzett: ennek hiányosságait itt kell pótolnunk, s szánni rá néhány bekezdést. Talán érdemes megismerni a Szita-Homatech-pártiak „aduászát” egy kicsit közelebbről is: először is azt, hogy a Wikipédián gondosan karbantartott oldala szerint nem doktor, hiába írták fel a képernyőre nagy betűkkel, mondta bele a kamerába Répás többször, pontosan annyira doktor, mint mondjuk Schmitt Pál.
Nyilván kínos volt ez dr. Falussyval szemben, de ennél sokkal kínosabb, hogy egy szóval sem tiltakozott az ellen, hogy „ledoktorozták…”
A doktor nem stimmel, viszont kétségkívül Olajos – talán ezért szeretné egyfolytában az Olajtervnek tulajdonítani a technológiát…
Olajos MDF-es politikus volt zsenge ifjúkorától, így körülbelül annyira környezetvédelmi szakember, mint Szita Károly: huszonöt évesen, 1993-ban már az MDF elnöki kabinet vezetője, pártszamárlétrán lett 2004-2009 közt Európa-parlamenti képviselő. Egykori MDF-es barátai nyilván sokat tudnának mesélni fideszes pálfordulásáról: megsértődött azon, hogy a pártja 2009-ben már nem őt, hanem Bokros Lajost jelölte az EP-be.
Így lett belőle a 2010-ben megalakult Orbán-kormányban helyettes államtitkár a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumban, ahol a zöld gazdaságért és a klímapolitikáért felelt – alig több, mint egy évig. Ekkor a minisztériumban lezajlott emlékezetes aláírás-hamisítási botrány kapcsán felmentették. Olajos Péter – sok-sok sorstársával ellentétben – úgy tűnik végleg kihullott a belső körökből: azóta a „piacról éldegél”. A hangzatos nevű Green Player Kft. ügyvezetője, tulajdonosa, és jellemzően környezetvédelemmel kapcsolatos tanulmányokat, anyagokat készít állami megrendelőknek, önkormányzatoknak, árbevétele 2014-ben meghaladta a harmincmillió forintot.
Az árulást megbecsüli a Fidesz, az árulókat már kevésbé.
Ezen kívül csupán egy, finoman szólva is egyelőre látszattevékenységnek tűnő szerepről sikerült tudomást szereznünk: elnökségi tagja egy „Körforgásos Gazdaságért Alapítvány” nevű szervezetnek, s e titulusával szerepelt a Kapos Tv műsoraiban is. Nos ehhez képest a hivatalos adatok szerint ez az alapítvány csupán két és fél hónapos múltra tekinthet vissza, hiszen 2016. április 29-én jegyezték be. Tehát az öt éve a piacról élő vállalkozó, aki, éppen isten tudja, kinek és milyen projekteken dolgozik, most egy frissen bejegyezett, egyelőre még semmilyen értékelhető tevékenységet felmutatni nem tudó alapítvány elnökségi tagjaként, mint független „szakember” villog, és ne feledjük: korábban a Fidesz-kormány helyettes államtitkára volt.
És most tőle kéne elfogulatlan véleményt hallanunk. Ügyes.
A beszélgetés egyébként a szokásos süket „ugye, hogy milyen fontos a környezetvédelem, és, hogy ne dobáljuk el a szemetet mindenfelé” sablonnal kezdődik és a szűk fél órás műsor – a műsorvezetőnek köszönhetően – közel tizenkét perce a tökéletes semmitmondás és unalom medrében csordogál: fontos a környezetvédelem, és az innováció, és tehetnénk többet ez ügyben, hűha, és stb., stb.
A kamerába hazudott doktorság után 11.30-nál csap a lecsóba Répás: szerinte április elsején jelentette be „egy cég”, hogy „gumifeldolgozó referenciaüzemet” készül megvalósítani Kaposváron. Ezzel a már szinte perverz módon gusztustalan hírhamisítással próbálja mindegyik, a városháza által irányított médium „leválasztani” Szita Károlyt a csúfos ügyről, és elhitetni azt, hogy ő valójában ott sem volt.
De, igenis ott volt, és ő jelentette be, íme:
Sunnyogunk előre duettben, avagy nehogy már néhány hetes távlatból is újrahazudjuk a történteket: nem “egy cég” hanem Szita Károly személyesen jelentette be a beruházást!
Ezután szólítja meg Répás Falussy Lajost, aki fenntartja, ill. kifejti a már korábban is (először a KAPOS-T oldalain nyilvánosságot kapott) álláspontját, kibővítve azzal, hogy harmincezer tonna gumi pirolizálása háromezer tonna pirogáz elégetése árán lehetséges, amely a kéményen át távozik. Szót ejt még arról is, hogy a képződő tizenkétezer tonna koromnak, ha csak a fél százaléka kerül a levegőbe, az 50-60 tonna évente, mely szétterül a városon:
„Kaposvár lesz a fekete város?” kérdezi dr. Falussy. A beszélgetés legfontosabb mondata.
Olajos persze próbálja cáfolni az elhangzottakat, és hivatkozik az általunk is sokat idézett MTA-szakvéleményre. Szerinte ott kokszról és nem koromról van szó, mint az egyik végtermékről (15.30), és ezzel elárulja „bődületes” (in memoriam id. Knézy Jenő) tájékozatlanságát, ugyanis az általa hivatkozott dokumentum ELSŐ bekezdésében az szerepel, hogy a „pirolíziskoksz, lényegében korom”.
Olvastad, kisgyerek? Falussynak itt kéne felállni, és közölni, hogy fogalmatlan laikusokkal nem vitatkozunk.
Eredetiben az MTA szakvéleményből: a pirolíziskoksz az korom. Ezt próbálja letagadni a két Fidesz-ügynök, Répás Orsolya és Olajos Péter a fél órás műsorban többször is…
Olajos azzal folytatja, hogy „ez egy zárt rendszer, amelyet az Olajterv szakemberei két éven keresztül innováltak”. Természetesen ebben is súlyosan téved: a Homatech-W elnevezésű technológia a szlovák DRON Industries s. r. o. nevű cég tulajdona, és azt teljes egészében a cég, konkrétan Farkas László fejlesztette ki. Olajos próbálja belecsempészni az OT (csak volt Olajterv, ebben is téved) a több száz magyar mérnök több évtizedes tapasztalatát, de ebből egy szó sem igaz, csupán egy megvásárolt licencről van szó, arról sehol, hogy ezt bárki, bárhol tovább fejlesztette volna. Olajos aztán ismét ellentmond magának a Homatech által használt biztonsági berendezéseket és zárakat az „elmúlt ötven-hatvan évben” már kifejlesztették.
Kérdés, hogy akkor mi benne az új, az innováció?
Olajos Péter tovább nyomja a kincstári dumát: szerinte a környezetvédelmi hatóság és a többi állami szerv ellenőrző funkciójában tökéletesen meg lehet bízni. Hosszú monológban fejtegeti, hogy be fogják zárni az üzemet, ha túllép bármilyen kibocsátási értéket. Ezzel nyilván azt is mondja, hogy mindezt a kaposváriaknak feltartott kézzel, szó nélkül be kell várni.
„Ez ilyen egyszerű dolog ma, hál’ istennek Magyarországon” mondja. Neked, hapsikám. Nekünk csak a vörösiszap-tragédia, vagy az Illatos úti mérgező hulladéktelep esete jut eszünkbe, de hivatkozhatunk a Városliget épp most zajló, kopasz verőlegények és rendőrök által biztosított lebetonozására is, amelyet a zöldhatóság csendben végigasszisztált. Szerintünk éppen akkor kell elkezdeni aggódni, ha valami kiemelt kormányberuházás, és anélkül támogatja ezerrel minden Fidesz környékén lebzselő talpnyaló, hogy készült volna egy rongyos környezetvédelmi hatástanulmány.
Ez utóbbi hiányát Falussy Lajos is kihangsúlyozta. Répás Orsolya persze „elsüti” a Kaposvár Most által már egyszer felhasznált patront: Falussy Lajos járt Dunaszerdahelyen a DRON üzemében, és – állítólag – elismerően szólt az ott tapasztaltakról. Válasz: ez az elismerés csupán a műszaki fejlesztő tevékenységnek szólt, semmiképp sem annak, hogy Kaposváron ezt a technológiát tárt karokkal kéne fogadni.
A kaposvári mérnök ezután visszatér a gázkibocsátásra, amelynek kapcsán a műsorvezető másik vendégével együtt olyan katasztrofális tudatlanságról tesz tanúbizonyságot, amellyel valószínűleg beírják magukat a helyi televíziózás történetébe: Répás azt akarja bebeszélni vendégének, hogy a rendszer fűtésére használt gáz a „zárt rendszerbe visszakerül”. Ez a totális abszurd, hiszen minden gyerek tudja: ha elégetünk valamit, abból égéstermék, nem kevés gáz keletkezik, amely a kéményen át (ahol egyébként a Mikulás is közlekedik) távozik. Erre mondja Olajos Péter, tompítandó Répás tudatlanságát, hogy „ez, gondolom széndioxid…”
Igen, és még sok-sok izgalmas vegyianyag: dioxinok, furánok, kén, s megannyi más, amit a termékeik összetételét gondosan titkoló gumigyárak belekevertek az alapanyagba.
És itt, 22.20-nál jön az ismét id. Knézy Jenővel szólva ordenáré, alpári, mocskos és persze bődületes hazugság: mikor Falussy Lajos azt mondja, hogy főleg a koromkezelésnél látott problémákat Dunaszerdahelyen (mivel kibocsátási értékekkel nem adott neki senki), akkor Répás Orsolya diadalittasan Olajos Péterhez fordul: „…itt kanyarodunk vissza ahhoz, amit az előbb ön is mondott, hogy itt viszont nincs korom!”
Bűbájos, ahogy a két teljesen fogalmatlan (s a legkevésbé sem fogadatlan) prókátor egymás ostobaságaiba kapaszkodva próbálja teljesíteni a megbízójuk által elvárt hazugságokat: Olajos még egyszer előjön azzal, hogy itt csupán széndioxid képződik, ami „gyorsan elkeveredik a levegőben”.
Falussy Lajos türelmesen ismét visszatér arra, hogy itt évi négymillió köbméternyi füstgáz képződik a város térségében pluszban, ami most nincs, és ez akár így, akár úgy, de többlet környezetterhelést jelent. Beszélgetőpartnerei pedig úgy tűnik – legyünk jóindulatúak – egyszerűen túl ostobák ahhoz, hogy megértsék ezt az okfejtést. Répás Szita Károly ígéretére hivatkozik, amelytől a tájékozottabb kaposvári tévénéző már alapon röhögőgörcsöt kaphat: ha „valami probléma lesz, leállítják az üzemet”.
Nem leállítani, elfelejteni: az üzem léte önmagában a probléma, „kedves” Répás Orsolya, és pl. az, hogy a mai napig nincs olyan környezetvédelmi hatástanulmány, amelyről Szita Károly azt állította, hogy már olvasta, s amelynek már azelőtt meg kellett volna lennie, hogy a képviselőtestület döntött a Homatech idetelepüléséről.
A hulladékpiramis: Olajos azt állítja, hogy a pirolízis nyomán létrejövő termék anyagában történő újrahasznosítás. Agyrém: a képződő termékek kilencven százalékát elégetik!
Olajos a lényegében nulla szakmai gyakorlata birtokában a vak ló elszántságával ágál a beruházás mellett. Szerinte ez magyar innováció, fejlett technológia, amelyet egy zöld városnak be kell fogadnia. Ebben csak három dolog nem stimmel: Kaposvár nem zöld város, és egyre távolabb kerül ettől, ez messze nem egy innovatív technológia, mert pl. Kínában százával vannak ilyen üzemek, és nem is magyar, hanem szlovák.
Az utolsó kis csörte a pirolízis természetéről szól: Falussy Lajos szerint ez a hulladékpiramis utolsó előtti lépcsője, hiszen energiacélú felhasználás. Olajos közbevág: „ez nem így van”, aztán előad egy teljesen irreleváns, elemi iskolás szintű gondolatfutamot a hulladékhierarchiáról, amelyben szerinte a pirolízisen alapuló bontás újrahasznosításnak tekinthető.
Sokadszor is feltesszük a kérdést: ha egy technológiai eljárás eredményeként létrejövő termékek kilencven százalékát hőenergia nyerésére használják (olaj, gáz, korom), akkor az miért is nem energiacélú felhasználás? Olajos szánalmas dadogása végtelenül tanulságos a beszélgetés végén: „éppen az égetést szeretnénk elkerülni”.
Nos, úgy néz ki, hogy az égést, a totális leégést, azt nem sikerült.
És a lesújtó vég: szerinte az égetéssel „rengeteg értékes anyagot pusztítunk el, amit másként fel lehetne használni”. Még egyszer elmondjuk, mert nem lehet elégszer: a Homatech technolgia eredményeként létrejövő négy termékből három, súlyegyenértékben kilencven százalék ÉGETÉSRE KERÜL! Égetés-elkerülés Olajos módra…
Falussy Lajos már nem kap szót, hogy ezeket az agyzsibbasztó marhaságokat cáfolja, Répás Orsolya pedig azzal búcsúzik a nézőktől, hogy „… csak a folyamat elején tartunk, tehát biztosan találkozunk még.”
Ezt sajnos vehetjük fenyegetésnek, önök pedig a Kapos televíziót látták, 2016. július 11-én Kaposvárról, köszönjük a figyelmüket, további szép rémálmokat kívánunk.
H. I.
