Farizeusok ámokfutása, avagy a Jordán-ügy kaposvári szálai

Szombathelyi rémdráma két felvonásban

Nem hisszük, hogy sokaknak kimaradt volna az elmúlt hetek eseménysora, amely a szombathelyi színházigazgatói pályázat körül zajlott. Miután épp egy évtizede Kaposváron is folytonos turbulenciák középpontja a színház, s mivel a (fő)szereplők többsége egykor itt játszott, engedünk kicsit abból a szigorú elvünkből, hogy csak kaposvári témákkal foglalkozunk. Valahol persze mindenki kaposvári – már, ha színházról van szó – s most, hogy a Csiky Gergely visszatöppedt egy művházban játszó félamatőr társulat szintjére, szélesebbre vonhatjuk a horizontot. Azért nem kell megijedni: van helyi vonatkozás bőven – sajnos. Iparszerűen folyik az országban az, ami pár éve Kaposváron zajlott, és sokadszor hangsúlyozzuk, itt, helyben már a következmények is látszanak, csak vettessék ide a vigyázó szem.

Pusztán azért, mert valaki, s miért ne neveznénk meg: Vidnyánszky Attila, aki politikai beágyazottsága miatt megteheti, nem csupán a Nemzeti Színházat, a színházszakmai képviselet egységét, a POSZT-ot, a kaposvári színészképzést és még ki tudja, mit barmolt szét, tett tönkre, most az alig évtizede létező, ragyogó színházi műhelyt, a szombathelyi Weöres Sándor Színházat szemelte ki, melyet Jordán Tamás hozott létre, és emelt a semmiből hazai színházak élvonalába.

Ne mulasszuk el megjegyezni, hogy Vidnyánszky a Kaposvári Egyetem művészeti rektorhelyettese. E minőségben ugyan akkor sem tudnánk semmit felhozni a mentségére, ha akarnánk, hiszen abba az önmaga által kitűzött célba, hogy a kaposvári színészképzést átalakítsa, beletörött a bicskája. Ezzel kaposvári létének alapjait kérdőjelezte meg, de ez láthatóan a legkevésbé sem zavar senkit.

Azt, hogy a szombathelyi „sajnálatos események” mögött ő áll – bár indirekt módon, név nélkül – Alföldi Róbert fogalmazta meg: „Csáki Judit szerint az alapító-igazgató azért vált nem kívánatossá, mert Alföldi Róbert és Mohácsi János rendezhet nála Szombathelyen. A felvetésre Alföldi úgy reagált: „Nem gondolom magunkat ilyen fontosnak. (…) Nem azért nem akarják Jordánt, mert a Mohácsi meg az Alföldi rendez nála. Azért nem akarják, mert valaki nem szereti a Tamást, meg van rá sértődve, és ez a valaki, aki nem Szombathelyen van, hanem Budapesten, így gondolja, illetve az általa vezetett szövetség is így gondolja. Ez a teljes letámadás. Ne felejtsük el, hogy évekkel ezelőtt elhangzott: kultúrharc van, „most mi jövünk”.

Az „általa vezetett szövetség” egyértelmű utalás: a Magyar Teátrumi Társaságról, Vidnyánszky Attiláról van szó.

Ha valaki nem lenne kellően tájékozott a részletekben, annak röviden: a szombathelyi színház, melyet Jordán Tamás alapított, és emelt magasra két cikluson át, most újabb öt igazgatói év előtt áll. A közgyűlés ki is írta a pályázatot, és szinte mindenki számára evidens volt, hogy Jordán, aki a kora miatt legfeljebb még egy vezetői ciklusra valószínűsíthető, vezesse „gyermekét”.

Pályázott is, de különösebben azon sem akadt fenn senki, hogy előkerült egy másik jelölt: Dér András rendező, akinek pályázatát Vidnyánszky Attila és a magát szintén Kaposváron szolgálatba helyező Bozsik Yvette is támogatta. Jordán nyilvánosságra hozta a saját pályamunkáját, Dér nem.

A nyugat.hu azonban megszerezte, és közzétette, benne ilyen nyalánkságokkal, hogy Dér „Kung Fu Panda operettet” tervez, vagy, hogy a „Kaposvári Művészeti Egyetemen (!) meghívott előadó”. A nevét legalább illene tudni az intézménynek, ha már itt nem ismeri senki.

A dolgozat végén található támogató nyilatkozatok közül nem hiányozhatott Vidnyánszky Attila, Bozsik Yvette és persze a Csiky Gergely Színház intézményi deklarációja sem, dr. Fülöp Péter megbízott igazgató aláírásával, vagy Sopron, s főleg régi ismerősünk, az Experidance – fogalmazhatunk úgy is, hogy a jobboldali elkötelezettségű színházi kommandó, ha nem is egy emberként, de felsorakozott Dér András mögé.

Ja, hogy ezt kellett ennyire szégyellni. Megértjük.

Ez viszont így már keltett némi megütközést a „normális” színházi szférában: Törőcsik Maritól Újlaky Dénesen át, a színházi világ színe-java fellépett Jordán Tamás érdekében. Mondjuk, felnevelő anyaszínháza, Kaposvár, ahol nagy színész lett, és az európai színjátszás történetében is kiemelkedő előadás főszerepét játszotta (Marat halála, de Sade márki), nem emelt szót az érdekében. Szégyen, de a legkevésbé sem meglepő.

Arról nem is beszélve, hogy a Facebookon rövid idő alatt tízezres támogatói oldal jött létre, és annyi más szeretet- és szolidaritás-megnyilvánulás mellett Szombathelyen kétezer fős tüntetés is volt a közgyűlési döntés idején.

Zárójel: azért arra kíváncsiak lennénk, hogyan alakultak volna a Csiky Gergely Színház dolgai, ha 2007 elején, mikor az 56 06/ őrült lélek, vert hadak-előadás nyomán a jobboldali agresszió: rágalmak és fenyegetések özöne zúdult Mohácsi János rendezőre, Znamenák István igazgatóra és a főszereplőre, Gubás Gabira, lett volna egy hasonló méretű, több ezres szolidaritási tüntetés. Effélétől persze Kaposváron nem kell tartani.

 

Itt viszont egy pillanatra, ill. három kérdés erejéig meg kéne állni: elkövetett valami rosszat Dér András azzal, hogy pályázott a szombathelyi színház élére? Nem, semmiképpen. Jogi és erkölcsi értelemben sem.

És volt joga a színházi közvéleménynek, a szakmai közösségeknek, Szombathely népének kinyilvánítani, hogy továbbra is nagyon-nagyon szeretnék Jordán Tamást látni a színház élén? Tüntetni emiatt? Természetesen.

Miért vonta vissza Dér András a pályázatát? (Mert, ahogy fentebb utaltunk rá, visszavonta, azzal a magyarázattal, hogy számára elfogadhatatlan, hogy a nyilvánosság elé került.) Napnál világosabb, hogy ez csak ürügy volt: emberileg érthető, miután ilyen erős kiállásra Jordán mellett nem számított. Ezzel egy politikai síkon kierőszakolt győzelem esetén is lehetetlen helyzetbe navigálta volna magát: elutasító társulat, közmegvetés a színházi világban, a kakukkfióka szerepe. Ennyire nyilván nem rossz arc, s ennyit nem ért volna meg neki az egész.

Azonban minden, ami ezután történt, az szégyenletes, vagy inkább gyalázatos: a szombathelyi közgyűlés által felkért szakmai bizottság, benne Eperjes Károllyal, aki Kaposváron az egyetem színházművészeti intézetének tanára, nem volt hajlandó az egyetlen érvényes pályázatot értékelni, holott a törvény ezt előírja. Így persze a közgyűlés sem tudott igazgatót választani, s kezdődik a procedúra elölről.

Fogalmazhatunk úgy is, hogy Dér András afféle Dugovics Tituszként magával rántotta a teljesen ártatlan Jordán Tamást.

Ami viszont ennél is kiábrándítóbb, Eperjes Károly ezt követő médiabeli ámokfutása. Nem egyedül volt, de ő vitte a prímet: „fenyegetésekről”, „zsarolásról”, „megfélemlítésről” beszélt, mintha Dér András visszalépése mögött sötét árnyként ott állnának a „tudjukkik”, akik mindenkit ellehetetlenítenek ezek után a színházi szakmában.

Mint Orbán Sorossal, vagy a Fidesz a háttérhatalmakkal: minden jogtiprást a nem létező ellenségre való mutogatással próbálnak igazolni.

Először Dér Andrást rángatta bele hétfőn az ATV „Csatt” c. műsorában, ahol Jordán Tamással vitatkozott. Eperjes szerint Dért „megfélemlítették”. Erre másnap Dér az Egyenes beszédben elmondta, hogy őt bizony nem félemlítette meg senki, csupán két fiatal rendezőt „választottak le” a támogatói közül – így fogalmazott.

Nos, ők szintén „kaposváriak”: a K2 Színház itt végzett két rendezőjéről van szó, Benkó Bencéről és Fábián Péterről, akikről már mi is írtunk. Valóban elfogadták Dér felkérését – miért ne? -alapon – de utólag annyiban módosították, hogy nem a színtársulatuk, csupán a maguk nevében nyilatkoztak.

Erre hivatkozott Dér András, és Eperjes Károly pedig ezt fújta fel akként, hogy itt „valakik” a háttérben aknamunkát végeznek, fenyegetőznek, megfélemlítenek – Jordán Tamás érdekében. Erre jött a csattanós – hogy stílszerűek legyünk – válasz Benkó Bencétől és Fábián Pétertől:

nyílt levélben szólították fel Eperjes Károlyt, hogy vonja vissza az ATV műsorában tett kijelentését, és kérjen bocsánatot a hazugságáért.

A kör bezárult. Eperjes Károly, a Kaposvári Egyetem tanára magára maradt a hazudozásban, az árok- és veremásásban, a hangulatkeltésben, a rágalmazásban. Abban, hogy – nyilvánvalóan a Kaposvári Egyetem művészeti rektorhelyettesének, Vidnyánszky Attilának a sugallatára – el akarták és akarják, a legpiszkosabb eszközökhöz nyúlva mozdítani Jordán Tamást abból a színházból, amely az édes gyermeke: nélküle nem jött volna létre, s amely a város lakóival együtt ragaszkodik hozzá, és elhalmozza szeretetével.

Mindezt sűrű imádságok és szemforgatás közepette, Isten szent nevében, ájtattól és szenteltvíztől csöpögős modorban. És mit ad isten: érdemeiért épp most nagy hirtelen kapott egy tisztikeresztet, ami eggyel magasabb fokozat, mint tavaly Bayer Zsolté.

Legyen vele boldog: megdolgozott érte.

H. I.

Nyilvánítson véleményt (lájk, komment, megosztás, ilyenek) a KAPOS-T Facebook-oldalán!