Szerecsenmosdatás Somogyi Hírlap-módra
Ma ismét kaphattunk egy kis ízelítőt abból, ami a hamarosan beinduló kampányban várható majd: a tegnapi városnapi „ünnepség” előtt, amely persze nem más, mint egy újabb alkalom a polgármesteri személyi kultusz ápolására, tüntetni merészelt néhány ellenzéki – párt – Szita Károly ellen, akiből ország-világ előtt éppen saját szervezete csinált hülyét. Kiderült, mint ismeretes, hogy az elmúlt évben több, vagy 2300 migránst – s most direkte ezt a szót használjuk – fogadott be a kormány, mint ami ellen több száz milliárd forint elköltésére alkalmat teremtő Soros-kampányban Brüsszel ellen ágált. Erre a nyilvánvaló ellentmondásra persze egy szót sem vesztegetett Lengyel János, a Somogyi főszerkesztője, a demonstrációra viszont annál többet: dühödt filippikában kérte ki magának, hogy bárki meggyalázza a szent ünnepet.
A főszerkesztői felhorgadás persze olyan „lengyelesre-somogyisra” sikerült: a nyomtatott változatban még előkelő helyre kerülő cikkecske a Sonline-n – ki tudja, miért – már csak a két díszpolgárról szóló írás mögé, amolyan ráaggatott „köcöllékként” kapott helyet. Eldugták.
A nyomtatott Somogyiban fő helyen, az online változatban eldugva: A jóltáplált Lengyel János főszerkesztő, egykori főállású MSZMP-pártmunkás kirohanása azok ellen, akik fel merték emelni a szavukat a hisztéria, a népbutítás, a gyűlöletkeltés ellen a józan ész nevében.
Gyanúnk szerint ez tudatos: közismert, hogy az internetes újságokat a fiatalabb, iskolázottabb, magasabb társadalmi státusú rétegek olvassák, míg a nyomtatott – tisztelet a kivételnek – a „gyöp-tégla”: az, aki nem tartozik az előző kategóriába, nem ide értve az idősebb korosztály azon részét, akik már nem kívánnak változtatni szokásaikon.
A Fidesz – s így értelemszerűen a Mészáros-ribanc Somogyi is – nekik játszik.
Az, akit a Jóisten netán három számjegyű IQ-val áldott/vert meg, már réges-rég immunis arra az erőlködésre, amit migráns-Soros-ügyben a Fidesz produkál, így ők a volt megyei lapok központi észosztói számára nem célcsoport.
A főszerkesztői dörgedelem elején kissé összefüggéstelen, amúgy egy gyengén teljesítő hatodikos színvonalán megírt futam áll az ünnepről, amikor „zászlódíszbe öltözik a város is, s egy kicsit feldíszítjük saját lelkünket”. Ujjé. E helyt azért illett volna elmondani, hogy az idén már közmunkások rakták ki a zászlókat a villanyoszlopokra városszerte, nem a katasztrófavédelem. Hiába, fejlődünk.
S jön az elemi, őserejű felháborodás: „kinn az utcán a 16 párthívő előtt a Pestről jött ember migránsozik…” Párthívő, uramisten. Mondja ezt az, akinek az óvodában sarló-kalapács volt a jele, s aki zökkenőmentesen mentette át magát az egyik pártállami rendszerből a Szita-féle másikba, a besúgóiba, a legaljába.
Amúgy valójában ki is az, akire Lengyel célozgat, a „Pestről jött ember”, aki „migránsozik”? Emlékeink szerint éppen Szita Károly volt, aki múltját fényesen igazoló sunyisággal próbált úgy tenni alig pár napja Budapesten, mintha a leghalványabb bizonyítéka is volna arról, hogy a „tudjukkik” bevándorlók letelepítésével próbálkoznának pl. Kaposváron.
És ki migránsozott a beszédében, amint azt a Kaposvár Most a lehető legnagyobb alázattal és precizitással idézte az alább látható módon? Minden konkrétum, egyetlen tény nélkül, sunyin bemocskolva olyanokat, akik csak jót tettek és tesznek az alávaló rágalomhadjárat ellenére is a magyar polgárokkal.
„Benn az elmúlt év tetteiről esik szó.” Hazudsz, Lengyel, hazudsz: migránsozás folyik ott, a többi csak körítés.
És mindezt annak ellenére, a legnagyobb arcátlanságról tanúbizonyságot téve teszik, hogy sokszorosan lebuktak: kiderült, hogy ezerszámra fogadtak be migránsokat, s akkor még a kisvárosnyi fizetős bevándorlóról nem is beszéltünk.
A bizonyíték, hogy a Somogyi hazudik: a Kaposvár Most részletesen közli Szita Károly beszédét, melyben központi szerepet kapott a migránskérdés, míg Lengyel főszerkesztő úgy próbálja beállítani, mintha a tüntetők beszéltek volna a migránsokról. A szöveg amúgy bármely zárt osztályon tartott paranoiásnak becsületére válna.
Lengyel János persze odaszúr volt kollégájának, az MSZP-közeli, Puch László tulajdonában lévő, sok tízmillióért Soros-ellenes hirdetéseket közlő Népszavának dolgozó Vas Andrásnak is: „szorgalmasan jegyzetelő tollnoknak” nevezi, holott ő az egyetlen újságíró errefelé: mások legfeljebb bloggerek lehetnek.
Nem szívesen nevezzük ezt a tömény, dühöngő elmebajt tudományos nevén kognitív disszonanciának: nem adja vissza hangulatában azt, ami épp most körülöttünk folyik. Hogy a Fidesz és segédcsapatai mennyire egyedül maradtak ebben, arról épp most, az ökumenikus imahét alkalmából jókor megnyilvánuló Varga László kaposvári püspök előadásának címe tanúskodik:
„Szeressétek hát a jövevényt, mert ti is jövevények voltatok Egyiptomban!”
Már ezt sem lehet félreérteni, de prédikációjának második mondata úgy hasít, mint az ostorcsapás:
„Távozzatok tőlem az örök tűzbe, ti átkozottak, mert jövevény voltam, és nem fogadtatok be…”
Nos, talán ezt kéne a holnapi, 25-i közgyűlésen, ahol ennek az undorító, szégyenletes határozatnak az elfogadására készülnek a kaposvári „városatyák”, megszívlelni.
H. I.
