Fejedelem utcai ingatlanblama 2.0
Tavaly júniusban írtunk arról, hogy Szita Károly – a járványhelyzet miatt Kaposvár rendkívüli és meghatalmazott diktátora – bruttó kilencmillió forintért kívánt volna túladni azokon a toponári építési telkeken, melyek tíz éve minden létező közművel (közpénzből) ellátva gazosodnak. A helyi kereslethez és piaci viszonyokhoz képest méregdrágán, hét telekre – bruttó kilencmillió forint per darab – pályázatot hirdettek. Meglepő módon ötre akadt volna vevő, ám annak ellenére, hogy megadták a kért árat, a polgármester „indoklás nélkül eredménytelennek nyilvánította” a pályázatot, és lemondott közel ötvenmillió forintról.
Eredetileg ezek ún. „egyforintos” telkek lettek volna reménybeli ide települő szakembereknek, ám a projekt csúnyán elbukott: kis túlzással a kutya sem érdeklődött irántuk. A kedvezményes értékesítés lehetőségét végül a Fidesz-kormány megszüntette, ám később négy fél, majd hatmillióért sem sikerült rájuk vevőt találni. Ezek után Szita még feljebb srófolta az árat, és bruttó közel kilencmilliót kért a telkek darabjáért.
Bár mindez tavaly júniusban zajlott, most, több mint fél évvel később, február ötödikén jelent meg a polgármester által veszélyhelyzetben hozott határozatok közt az, amely végül eredménytelennek jelöli meg a pályázatot, s a kiértesítésre pedig március elsejéig ad időt a hivatalnak.
Lehet, hogy tőlünk fogják megtudni az érintettek?
A kaposvári Prémium-Ablak Kft., amely így, nevesítve szerepel a határozatban, öt telekre pályázott, az eredetileg kiírt árat megajánlva, egy telek esetében pedig volt még egy jelentkező, a balatonőszödi LIBRA-ART Bt., amely hat forint híján tízezerrel (!) ajánlott kevesebbet. Nem tudunk olyan szabályról, hogy csak egy telekre lehetett volna ajánlatot adni, sem más kizáró okról, az adásvétel mégsem jött létre, pedig, ha jól értjük, most már Szita Károly is elkezdett pánikolni
a kormányintézkedések nyomán kieső önkormányzati bevételek miatt.
Részlet a polgármester egyszemélyi határozatából
Erre utal legalábbis az, hogy a Megyei Jogú Városok Szövetsége levélben fordult a kancelláriaminiszterhez, hogy a kormány segítse ki őket „nehéz bajukból”, melybe az iparűzési adó megfelezése, a parkolási díjak kiesése és a tömegközlekedés állami támogatásának elvétele miatt estek. „Pedddddig” Szita pár hete még bőszen bizonygatta, hogy a mínuszok
„kigazdálkodhatók”, és mindenkinek „járványköltségvetést” kell csinálnia.
Miközben a kaposvári polgármester szokásos pávatáncát járja, ki tudja miért, nem tart igényt egy több tízmilliós bevételre, amit a régóta beépítetlen, a város pénzén közművesített építési telkek értékesítése jelentene. Magyarázat pedig nincs: talán vérszemet kapott a város első számú üzletembere, s úgy spekulál: ha végül ilyen irreális áron is volna vevő a portékára, miért ne srófolhatnánk még feljebb az árat?
Élénkebb fantáziájú olvasóink gondolhatnak egészen más, egzotikus magyarázatokra is.
Hogy egy ilyen lépés így, a valódi okok ismerete nélkül teljesen inkorrekt? Szóljon, aki ezen még meg tud lepődni.
H. I.
