…ahol sikerült egy lakodalmas zenebohócot kinevezni „fejlesztési biztosnak”
Aki szerint így néz ki egy kerekasztal (címképünkön), s ráadásul oligofrén gyógypedagógus is – egy pillanatra sem lebecsülve ennek a nehéz és szép szakmának a művelőit. Móring József Attila KDNP-s képviselőről van szó, róla nemrég e szerepében meg is emlékeztünk. Neki is ajánlanánk a G7 című gazdasági portálról a hírt arról az új nemzetközi kutatásról, mely a „fejlődési csapda” szempontjából hasonlítja össze a régiókat. Ez azt az igazán újszerű felismerést hozta, hogy vannak Európában régiók, ahol van fejlődési potenciál, és van, ahol nincs, függetlenül attól, hogy az adott terület mennyire gazdag vagy szegény. Az elemzés tanúsága szerint Magyarországon a Dél-Dunántúl az egyetlen olyan régió, amely egyszerre szegény, s ahol a fejlődés leállásának kockázata a legnagyobb.
A kutatók azt a régiót tekintik fejlődési csapdában lévőnek,
„amely három szempontból, a jövedelem, a termelékenység és a foglalkoztatás terén sem képes megőrizni gazdasági dinamizmusát, ezekben a mutatókban rosszabbul teljesít, mint nemzeti és európai társai. Hétköznapibb értelemben fogalmazva egy régió akkor van fejlesztési csapdában, ha a lakóinak jóléte nem javul a korábbi teljesítményéhez, illetve a nemzeti és az európai piacokon uralkodó gazdasági feltételekhez képest”.
Az alábbi térképen jól látszik, miről van szó:
Fejlődési csapdában lévő régiók Európában. Ne tévesszen meg senkit, hogy a fejlett országokban is vannak fejlődési csapdában lévő régiók – a sötétkékkel jelöltek – a baj a rózsaszínnel jelöltekkel van. Ott alacsony fejlettség párosul a fejlődésre való képtelenséggel, míg a fehérrel jelölt régiók lehet, hogy szegények, de van bennük fejlődési potenciál. Erről kéne valamit előadni, ha máshol nem, szintin egy falusi lagziban, Mr, Móring. Forrás: G7.hu
Van számos olyan régió, a sötét-, vagy középkék színűek,
főleg Francia- és Olaszországban, ahol magas fejlettségi szint társul a további fejlődésre való képtelenséggel (pontosabban ennek kockázatával), mert pl. a feldolgozóiparnak alacsonyabb az aránya, az ipar növekedése a legalacsonyabb szinten van, a munkaképes korú lakosságban alacsonyabb a középfokú végzettségűek aránya, a diplomások száma csak mérsékelten növekszik.
Ami igazán kiábrándító ebben a képben, hogy Magyarországon
– bár tudjuk, hogy vannak alacsony fejlettségű és jövedelmű régiók, pl. az Észak-Alföld vagy Észak-Magyarország, mindegyikben megvan a potenciál, a fejlődés lehetősége, kivéve szerencsétlen régiónkat. Ezért ezek várhatóan pontosan úgy fognak lekörözni bennünket idővel, ahogy a Dél-Alföld tette. Hozzátennénk: az eredeti tanulmányban közölt ábra szerint 2001-ben még rajtunk kívül három magyar régió volt ebben a helyzetben:
Nyugat- és Közép-Dunántúl, valamint az említett Dél-Alföld.
Mára mindannyian kikászálódtak az „alacsony-jövedelem, magas fejlettségicsapda-kockázat” helyzetből, egyedül a Dél-Dunántúl ragadt benne, hála azoknak a nagyszerű helyi politikusoknak, akiknek a tevékenysége – különösen az uniós felzárkóztatási pénzek megindulása után – valódi szakmai-tudományos háttér, koncepció, következetesség és persze politikai elkötelezettség híján
üres fecsegésben, ötletelésben, no meg leginkább a mértéktelen lenyúlásokban merült ki.
Eddig legalább a címben említett kétéltű alfele töltötte ki a horizontot, úgy tűnik, most már az is elérhetetlen távolságba került.
H. I.
Címképünket Móring József Attila Facebook-oldaláról vettük. Szerinte ott egy „kerekasztal-beszélgetés” zajlott, s ez azért sokat elárul arról, mit is várhatunk tőle.
Ezt olvasta már?
A nézés meg a járás: lakodalmas zenész lesz a Dél-Dunántúl fejlesztési kormánybiztosa…
