Szellemíró járt a közgyűlésen
Még jóformán el sem kezdődött az újjáalakult kaposvári közgyűlés amúgy is szerény élvezeti értékkel bíró szappanoperája, máris kezd önnön paródiájába fordulni. Jellemző, hogy a legérdekesebb mozzanat Felder Frigyesnek, a Kaposváriakért Egyesület egyetlen képviselőjének magánszáma volt, miután lényegében tolvajnak nevezte Szita Károlyt, ill. a Fidesz-többséget, azzal vádolva őket, hogy visszadátumoztak egy előterjesztést, amelyet valójában ő adott be elsőként. Közben pedig rendre ő ékeskedik mások tollaival arcizomrándulás nélkül. Erre tényleg csak kedvencünket, Pierre-t tudjuk idézni Gothár-Bereményi Megáll az idő c. filmklasszikusából, amely a KAPOS-T lapindító mottójául is szolgált: „ez itt nem színvonal…”
Merthogy hetek óta pontosan tudja mindenki, hogy a Fidesz, miután közeleg
a határidő, némi hátszelet szeretne biztosítani a Székely Nemzeti Tanács EU-s népszavazási kezdeményezésének, mely az etnikai régiók szélesebb körű elismerésére, ill. közvetlen támogatására irányul. Ezért lényegében „kiadták” a kormánypárti többségű települések önkormányzatainak, hogy támogassák határozatban az aláírásgyűjtést.
Egy kis exhibicionizmus csak javít a politikusi imázson
Itt próbált beelőzni cselesen Felder, pápább akarván lenni a pápánál, fújni egy kis passzátszelet, hogy a történelemkönyvek, s persze a napi sajtó úgy őrizze meg ezt a korszakalkotó tettet, mintha az ő fejecskéjéből pattant volna ki, s az eddig Szita Károly parancsait leső többség neki engedelmeskedett volna.
Végül meghunyászkodott, s visszavonta
előterjesztését. Felder görcsösen próbálja magára irányítani a figyelmet: két olyan előterjesztéssel is próbálkozott, amelyet nemes egyszerűséggel „copy-paste” módszerrel emelt át adaptálás, hatáselemzés nélkül egy-egy budapesti kerületi önkormányzattól.
Amellett, hogy sikerült teljesen hülyét csinálnia magából azzal, hogy a kész, elfogadásra váró klímastratégia mellé jó érzékkel odatett egy szempontrendszert (amelynek akkor lett volna némi értelme, ha még nincs kész az anyag), még le is járatta az amúgy is szinte reménytelen helyzetben lévő ellenzéket
az innen-onnan lenyúlt ötleteléssel.
Ennél már csak az a szánalmasabb, ahogyan a névtelenségbe burkolódzó, amúgy fizikailag is láthatatlan kpsvr- „tudósító” részletesen és jól érzékelhető elfogultsággal beszámol Felder Frigyes közgyűlési tevékenységéről: az egész ülésnap központi figurája, sztárja és esze ő volt. Lejátszott mindenkit a színpadról, ragyogása Szita Károlyt is amolyan motyogó kis statisztává halványította, nem beszélve a többiekről:
megszületett Kaposvár új politikus-állócsillaga.
Kérdés persze, hogy ez az üres, tartalmatlan önmutogatás-e a célravezető ellenzéki magatartás, vagy a többség által előterjesztett anyagokat – ha valaki elolvasta volna – esetleg kíméletlenül, ám szakszerűen ki is lehetett volna csontozni? És ezzel egy pillanatra sem akarjuk azt sugallni, hogy a többi ellenzéki által gyakorolt, hébe-hóba egy-két kérdéssel kidekorált passzivitás volna az üdvözítő.
De vajon ki lehet az a titkos imádó, aki, habár nyomát sem lehetett látni
a környéken, ilyen feltűnő részletességgel, empátiával, tűpontos idézetekkel tud beszámolni a kiváló városatya, Felder Frigyes magánszámairól?
Arra gondolni sem merünk, hogy az álca mögött netán ő rejtezik: saját magáról áradozik ilyen lelkesen, s alkot a csúfos leszereplésből diadalmenetet…
H. I.
