Igen, nagyjából hat hónapos lett a KAPOS-T, a legszebb csecsemőkorban van, s, bár ez a fél év sem volt sétagalopp, úgy találjuk, valami változást sikerült elérnünk. Talán háromszor-ötször ennyi idő, munka és kitartás után megtörhető az az információ- és véleménymonopólium, melyre Kaposváron egy húsz éve létező hatalomgyakorlás alapul. Ez a mai „Kaposvár-jelenség” vagy „Kaposvár-modell”, miután e kifejezések eredetijét sikerült tönkretenni és lenullázni. Az a körülbelül hat-hétezer olvasó, aki az elmúlt hónapokban rendszeresen a figyelmére méltatott bennünket, és a több, mint százezer oldalletöltést produkálta, meggyőzött arról, hogy – egyelőre – érdemes folytatni.
Ezeket a számokat persze lehet soknak és kevésnek is értékelni: azok, akik mostanában magukra aggatják a „hírportál” nevet, és ennek örvén naponta kiollózzák (hogy ne mondjuk: „emésztetlenül felböfögik”) a MTI és az Internet hírfolyamából a kaposvári-somogyi híreket, esetleg nyakon öntik mindezt némi rendőrségi bulvárral, s olykor mindössze hetven-nyolcvan szóból álló átvett hírecskéikkel, akár több olvasóval is büszkélkedhetnek – tegyék. A KAPOS-T rendszeres olvasói nyilván észrevették, hogy itt kissé igényesebb, több hozzáadott értéket felmutató műfajok – elemzések, publicisztikák – dominálnak. Terjedelmesebbek az írások, kicsit több elmélyültséget kívánnak, mint az átlag internetes darabok.
Voltak sikeres és az olvasók által kevésbé értékelt megmozdulásaink: pl. a KAPOS-T írásából értesülhetett az ország közvéleménye arról, hogyan távolították el posztjáról nyilvánvaló politikai okok miatt a Kapos TV ügyvezetőjét és főszerkesztőjét csak pártállami – sunyi és mocskos – módszerekkel mérhető módon, a teljes kaposvári sajtó, köztük az érintettek odaadó együttműködésével.
Foglalkoztunk – szintén országos visszhangot kiváltva – a rendőrgázoló Kovács József viselt dolgaival, azzal, hogyan képviselheti Kaposvárt nemzetközi színtéren valaki, aki ellen súlyos, erőszakos cselekmény miatt büntetőeljárás folyik, s azzal is, hogy szégyenszemre a múzeum után a levéltárat is városszéli, elhagyott épületekbe ebrudalhatják a hagyományőrzés, a nemes konzervativizmus jegyében.
Minden megyei jogú városban működik-működött ellenzéki sajtó – Kaposváron gondoskodtak róla, hogy ne legyen.
Ahogy a dilettánsok, a tudatlan, ám annál gátlástalanabb percemberkék – Adyval szólva a „Tökmag Jankók” – a Szita-Gelencsér doktrína jegyében szépen bekúsztak a kaposvári önkormányzati cégek vezetésébe, az iskoláink, médiánk, intézményeink, színházunk élére, úgy vetettek szemet a kultúra utolsó helyi fellegvárának számító Berzsenyi Társaságra is: a zsarolás, politikai nyomásgyakorlás legváltozatosabb eszközeit bevetve foglalják el a szemünk láttára – mondanunk sem kell, hogy a helyi sajtó cinkos hallgatása közepette – Takáts Gyulának, a kaposvári és somogyi irodalom utolsó jelentős alkotójának hagyatékát.
Igyekszünk rajta tartani a szemünket mindenen: leleplezni a hazugságokat, a csúsztatást, a ferdítést, mert – sajnos – rajtunk kívül senki sem teszi meg. Hihetetlen, hogy kritikus sajtó hiányában milyen mértékben arcátlanodik a hatalom: ma egy magát politológusnak kikiáltó madárijesztő-gyáros magasztalja a Fideszt a helyi médiumokban, egy másik szellemi rövidnadrág büntetlenül állíthatja, hogy ’89-ben a rendszerváltást a Fidesz hajtotta végre Kaposváron, a kaposváriaknak küldött levelében Szita Károly szemrebbenés nélkül jelenti ki, hogy valójában vele kezdődött itt minden.
És a KAPOS-T-on kívül, úgy tűnik, senkinek nincs egy szava sem ehhez. Ehhez, és a többihez: pl., hogy van egy polgármester, aki azt állítja sajtótájékoztatóján, hogy az idén százharminc millió forintot fordít a város intézményfelújításra, majd másfél hónap múlva, a választási kampány közeledtével „áttér” a sokkal jobban hangzó 330 millióra. És van egy város Európában, egy állítólagos demokráciában, ahol erre nem kérdez rá az ott ülő – állítólagos – újságíró.
Hangozzék bár fellengzősen: a KAPOS-T továbbra is Kaposvár immunrendszere kíván lenni. A várost megfertőzte a hazugság, az ön- és közveszélyes ámítás, a mellébeszélés, a kirakatpolitika. Következő cikkünkben, a Fidesz és Szita Károly nemrég közreadott választási propagandakiadványának elemzésében számos példát mutatunk erre. Nem véletlen, hogy a Fidesz helyi kampányának jelmondata a hitre épül: „Hiszünk…”
„A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés” szól a Biblia (Zsidókhoz írott levél 11. 1.). Szép és igaz, de mi maradnánk annál, amit látunk. És továbbra is megírjuk, mint a pitypangot.
H. I.
