Szita Károly és az ő ipari forradalma kevés fiatalt érdekel
A korábbi cikkünkben közölt adatokból is látszott már, hogy rezeg az a bizonyos léc, ám akkor még nem lehetett tudni hivatalosan az újabb, igazán csúnya blamáról: a Felvi.hu szerint rendes felvételi eljárásban három fő jutott be a SZIE Kaposvári Campusára tervezett gépész-, valamint villamosmérnöki szakokra (utóbbi az Óbudai Egyetemé). Ettől pánikolt be a kaposvári városvezetés, és dobta be csalinak a hetvenötezer forintos ösztöndíjat és a MacBook Pro 13 típusú, nagyjából 550 ezer forint értékű laptopot a reménybeli alapszakos mérnököknek, akiktől Kaposvár „újraiparosítását” remélik, mely fogalom – ne szépítsük – pontosan akkora baromság, mint a Rákosi-korszakban a „vas és acél országa” volt.
A kissé elkésettnek tűnő ötletet most nyakra-főre hirdetik-promózzák
a helyi csicskamédiában. Persze a Szita-korszak nem sokban különbözik sem a demokrácia állapotában, sem a politikai kommunikáció színvonalában az ötvenes évektől, miért különbözne ez az ostoba „újraiparosítási” kampány? Emlékeztetnénk rá, hogy azok a cégek, amelyek ide településére most olyan büszke a város vezetése és képviselője – a BM Heros és a Rheinmetall Hungary – magyar állami megrendelésre dolgoznak,
semmi közük a valódi, piaci folyamatokhoz.
Ráadásul utóbbi egyelőre a magyar honvédség számára Törökországban gyártott katonai járművekbe szerel be Németországban készült elektronikát. Így egyre több jel mutat arra, hogy egy komoly belpolitikai és gazdasági problémákkal küzdő félázsiai diktatúra összeszerelő hátsó udvara leszünk, nem beszélve az ide települő, szintén török befőttesüveg-gyárról, melynek ugyan van pl. világszínvonalú autóüveg-üzletága – de az Ajkán és nem Kaposváron. Itt „csomagolóanyagot” fognak sejthetően relatíve alacsony hozzáadott-értékkel, szakképzetlen munkaerővel gyártani.
Egyszóval látunk némi különbséget pl. a Gyulán, „a katonai repülőgépipar jövendő hazai központjában” épülő Airbus helikopter-alkatrészüzem és a kaposvári, Szita-féle ipari forradalom között. Komoly összegeket különített el az állam a békéscsabai reptér fejlesztéséhez (b@zmeg) miközben a pusztuló Taszárból, az ország egykor legjobb adottságú repteréből a honvédség, amely már nem is tulajdonos ott,
veszélyeshulladék-lerakót csinált szép csendesen.
Csak összehasonlításképpen: Sem Gyulán, sem Békéscsabán nincs mérnökképzés, a közelben nincs valaha világhírű repülőtér, mégis odatelepült a Airbus és Magyarország egyik legkorszerűbb helikopteralkatrész-gyára. Kép: iho.hu
Ez az a pont, amikor Szita Károlynak és Gelencsér Attilának sűrű bocsánatkérések
közepette vissza kéne adni a minden rendű és rangú mandátumukat, és elhúzni a pokolba, miután visszaszolgáltatták az érdemtelenül felnyalt százmilliókat. A kárt, amit okoztak, több ezer évnyi kőtörő munkával sem tudnák megtéríteni.
Ehelyett most, hihetetlen kreativitásról tanúbizonyságot téve „újraiparosításról” beszélnek, és zseniális marketingfogásként laptopokat meg ösztöndíjat kínálgatnak az itt induló képzésekben résztvevő egyetemistáknak. Az eredmény: a SZIE gépész- és az Óbudai Egyetem villamosmérnök szakára három-három főt tudtak felvenni, s most a város kétségbeesetten „nagyvonalú”
támogatásában, no meg a pótfelvételiben bíznak.
Kérdés, hogy mennyire érdemes bízni: az, hogy Kaposváron el kell tölteni a szakmában ugyanannyit, mint a támogatott idő, nem túl fényes perspektíva, ahogy az sem, hogy nyilván vissza kell fizetni a támogatás összegét, és ki kell csengetni a notebook félmilliós árát, ha menet közben pl. lemorzsolódik az illető. Mindenesetre közérdekű adatigényléssel kerestük meg az önkormányzatot, hogy mik is a támogatás feltételei: amint válaszolnak, frissítjük cikkünket, s azzal is, ha nyilvánosságra hozzák a pótfelvételi – vélhetően világra szóló – eredményeit.
H. I.
