A laktanya-ügy ismét felszínre dobta a repülőtér-kérdést
Olykor, ha nem is túl gyakran, találkozik olyasmivel az ember, amire nem lehet felkészülni. Az ostobaságnak és aljasságnak olyan megnyilvánulásaival, amire ép elmével számítani nem is szabad, hiszen embertársainkat nem méregethetjük egyfolytában úgy, hogy bármikor előtörhet a legsötétebb énjük. De éppen ezért szükségszerű, hogy időről időre belebotoljunk olyan gesztusokba, amelyről civilizációs okok miatt már lemondtunk, s persze ilyenkor a legnehezebb megállni, hogy ne nyúljunk Bayer Zsolt taknyos-véres, fehérjehalmazos, véglényes, férges-patkányos szókészletéhez. Nem tesszük, bármily nehezünkre esik: nem azért, mert Szita Károly Facebook-oldalán zajlott az említett diskurzus, de valahol ennek, a közbeszéd romlásának is megálljt kell parancsolni. Ám ez nem jelentheti azt, hogy a totális, önpusztító tudatlanságot, vagy a közéletet zsigerig mérgező fideszes hazudozást szó nélkül hagyhatnánk.
Amely most ismét maximumon pörög, akár a kaposvári cselédmédiát, akár a Facebook-hozzászólásokat nézzük. A Cseri parkba telepítendő határvadász-laktanyáról nagyjából mindent elmondtunk, amit akartunk és ami lényeges: arról, hogy a park az elmúlt években lezüllött és elhanyagolt lett, egyetlen személy tehet: Szita Károly.
És most ő az, aki a leghangosabban kiáltozik és vadul mutogat, hogy a Cseri park lezüllött és elhanyagolt.
Hazudott Szita a legutóbbi közgyűlésen is, mikor azt állította, hogy a 2010 előtti kormányok „nem adtak 2 milliárd forintot a kalandparkra”. Természetesen EU-s forrásra pályázott, s ehhez valóban szükség lett volna kormánytámogatásra, csakhogy Kaposvár nem tudott olyan épkézláb pályázatot összeállítani, melyben garantálható lett volna a beruházás fenntarthatósága.
Amúgy 2010 óta csupán hét éve lett volna arra, hogy újra pályázzon…
Azóta sem kapott a város annyi fejlesztési forrást – ráadásul értelmeset és hasznosat – mint a 2010 előtti években: Agora, egyetemfejlesztés (12 milliárd), Szivárvány, belváros-rehabilitáció, kórházberuházás. Azóta viszont csak ígéretek vannak.
De, amint tudjuk, ez csupán propaganda kérdése: 2015-ig a „történelmi beruházás” az intermodális volt (csupán ígéretként), azóta erről szemérmes hallgatás van: épül a színház, beruházási szakemberek azt mondják
nagyjából hárommilliárd forint értékű munkát végez el a ZÁÉV kilencért:
nem véletlen, hogy tavaly már a legjövedelmezőbb Mészáros Lőrinc-cég lett beszámolója szerint. A 67-es út nem kaposvári beruházás, hiába adja hozzá Szita Károly a folyton változó, százmilliárd körüli összeget nagyvonalúan a város költségvetéséhez időnként – ez is csak hazugság. Marad a – szintén túlárazott – sportcsarnok és versenyuszoda, mint nélkülözhetetlen, égetően szükséges fejlesztések. Ezek csupán Orbán Viktor Mussolinire hajazó rögeszméi, akár a kongó stadionok.
Ahogyan Szita már napi rendszerességgel hazudja el, hogy ki, mit és mennyit adott korábban a város fejlesztéséhez, úgy hazudnak szakmányban, már a putyini hírhamisítókat megszégyenítő elszántsággal Facebook-kommandósai:
Kiárad a szenny, a hazugság, a rágalom: a legkevésbé sem zavarja, hogy néhány kattintással utána lehet nézni az igazságnak, hisz a legtöbben nem veszik a fáradságot.
Tegyük hozzá: más kommentelőknél viszont – és ez nagyban elősegíti az agymosó trollok tevékenységét – ijesztő mértékű a tájékozatlanság. De az, hogy valaki 2017-ben le meri írni: Kolber István és Lamperth Mónika építtette a taszári, soha használatba nem vett, a Kossuth téri leánderek téli tárolására szolgáló polgári terminált, mindennél arcátlanabb hazugság.
A feketeöves fideszes hazudozó (nem mellesleg városházi tisztviselő és Fidesz-képviselő rokon) még azt is hozzáteszi: „állítólag kétszáz milliót kaszáltak az egymilliárdos beruházáson”. Hogy aztán a két érintett tesz-e lépéseket a jó hírnevük megsértése miatt, az már az ő dolguk.
Az arcpirító rágalmak annyit biztosan megérdemelnének, hogy letiltassák miatta a bacilusgazdát, Szita Károly Facebook-oldalát.
Taszár hiteles történetét elolvashatja persze, aki akarja, és legalább az Ablak-Zsiráf című alapművön sikeresen átküzdötte magát itt, több részben. De megismételjük, mert úgy látszik, a szégyentelenség nem ismer határokat:
A taszári polgári terminál Szita Károly ötlete volt, és még a 2002-es kormányváltás előtt született, íme a bizonyíték:
A taszári polgári terminál építéséről szóló híradás a Somogyiban 2002. március 14-én. Épelméjű ember nem feltételezheti, hogy két ellenzéki képviselő nyúlta le a hasznot ott, ahol Szita és Gyenesei szerződött…
Az építésről szóló szerződést 2002. március 13-án írta alá a három alapító: Szita Károly kaposvári polgármester, Gyenesei István megyei közgyűlési elnök és dr. Kovács József, Taszár polgármestere. Ők alkották a „TASZÁR AIRPORT Repülőtéri Szolgáltató és Kereskedelmi Közhasznú Társaságot”, cégjegyzékszám: 14-14-300047, mely 2012. 5. 24-én szűnt meg. Az országgyűlési választások 2002-ben április 7-én és 21-én zajlottak, az önkormányzatiak pedig késő ősszel.
Tehát a szerződés még az első Orbán-kormány idején született,
így ellenzéki képviselőjelöltként Lamperth Mónikának és Kolber Istvánnak esélye sem volt, hogy a beruházás közelébe férkőzzön. Vagy, ha igen, a beruházás gazdáinak, Szitának és Gyeneseinek is részt kellett vennie az ügyletben, hisz rajtuk, az általuk vezetett szervezeteken keresztül folyt a pénz. Nem egymilliárd, „csupán” valamivel több, mint 600 millió. A egymilliárd a közel másfél évtizednyi őrzés-védelem, karbantartás költségeivel együtt jön ki.
És ne feledjük: Szita és Gyenesei továbbra is hivatalban maradtak, a beruházás átadása után: rájuk is égett a kidobott közpénz miatti szégyen. És persze azt is rögzítsük: az amerikaiak ugyan 2003-ban, már a Medgyessy Péter idején távoztak Taszárról, de nem a kormány miatt, hanem azért, mert az akkor már ellenzékben lévő Fidesz óriási patáliát, ahogy ők mondanák: politikai cirkuszt csapott amiatt, hogy az USA iraki önkéntesek kiképzését végezte volna a bázison. Erről is hazudik a szorgos kútmérgező.
Nem számít. Semmi sem számít, csupán a hazudozás: legyenek bármilyen nyilvánvalóak a tények, meg kell próbálni kimosni a szennyből a kenyéradó gazdit: most, hogy Taszár ismét reflektorfénybe került, a sok elkövetett szemétség is régi fényében ragyog.
H. I.
