L. Simon László, az egykor szépreményű költő, ma Lázár János miniszter táskahordozója egy minapi MÚOSZ-konferencián fejtette ki a magyar újságírókról alkotott véleményét, mely – gondolhatják – nem különösebben kedvező, mondhatnánk, lesújtó. Szerinte az államnak kellene „biztosítani” (szépen szól, hiszen valahol mégis csak költő) az újságírás „minőségét”. A 444.hu el is képzelte mindjárt, hogy lenne egy hivatal, ahová be kellene küldeni előzetesen a cikkeket, és ott szakavatott politikusok, pl. L. Simon, jól megszakértenék. Az egyszerűség kedvéért lehetne egyből cenzúrahivatalnak nevezni, hogy később ne kelljen átkeresztelni. Nos, mi adnánk egy kis munkát így próbaképpen az államtitkár úrnak: van itt Kaposváron egy, nem kis részben önkormányzati, ill. gondosan becsatornázott EU-s pályázati pénzekből „éldegélő” médiacsoport, élén a Kapos Extra c. „bedobálóssal” és a Kaposvár Most névre hallgató „hírportállal”, melyekben olykor több, mint figyelemreméltó produktumok jelennek meg – lehetne talán ezzel kezdeni.
Rákosi-féle demokratikus átalakulás, előadja Schenk János
Sokszor megfogadtuk már, hogy nem pazaroljuk az energiát Schenk János és Zichy László „munkásságára”, de időről időre elcsábulunk. Egyrészt azért, mert nem hordhatjuk fenn ennyire az orrunkat, még, ha ott lent, a Kaposvár Most szintjén facsarná is valami, másrészt a KAPOS-T deklaráltan vállalta, hogy Kaposvár ügyeivel-bajaival foglalkozik, és nem kerüli el a helyi média kritikáját sem, legyen az bármennyire is méltatlannak tűnő foglalatosság. Tudjuk azt is, hogy egy hírportál blogrovata amúgy többé-kevésbé önálló elem, tehát a szerkesztőktől nagyjából független: megbíznak a szerzőben, aki a saját felületén végül is azt ír, amit akar. Pláne, hogy Schenk János esetében az egykori tulajdonos-alapítóról van szó, akinek a befolyása (és a feltétlen és vak, ám vastagon kifizetődő Szita-hűsége) vitathatatlan. Ezzel együtt egy blog „szellemisége” nem választható el attól a felülettől, ahol megjelenik.
Schenk és Zichy jellemzően, mint a „nagypolitika szakértői” látszólag országos, sokszor európai témákkal foglalkoznak, hasonlóan Jaroslav Hasek Svejkjének kocsmai „stratégáihoz”, akik a söntéspult mellett elemzik szakavatottan a világháború csapatmozgásait. Írásaik gondolati tartalma alapján a még a Heti Válasz vagy a Magyar Hírlap is elérhetetlen álom számukra, így aztán marad a Kaposvár Most. Valóban csak az L. Simon-féle nyilatkozat apropóján vesszük a fáradságot, miután a „zsidó kurvák seggének” szakértője a „színvonal” szót vette a szájára.
Az internetes folklór nem különösebben kíméletes L. Simon Lászlóhoz, de az idézetek valódiak – és színvonalasak
Schenk János a minap „megvásárolt újságírókról” értekezett a maga kis vackán. Teheti ezt a kies Passauból, ahol napjait tengeti többek közt az Orbán Viktorról szóló könyvecske és más bulvárdarabok kiadásából. A hanyatló Nyugat elleni harc már diákkorában is kedvenc témája volt az ifjú Schenknek, a pécsi tanárképző főiskolán önképzőköri dolgozatot írt „A baloldali ifjúság harca Somogy megye demokratikus átalakításáért 1945-1950” címmel. Az évszámból nem nehéz rájönni: Schenk János „demokratikus átalakítás” alatt a Rákosi-rendszer előkészítését és megszilárdítását érti. Gondolkodása nagyjából ezen a szinten is maradt, már ami a demokráciafogalmat illeti: a Kapos Extrában az érett Rákosi-korszakot megszégyenítő benyalások: „az a szerencséje ennek az országnak, hogy olyan vezetője van, mint Orbán Viktor miniszterelnök úr” váltakoznak a baloldalt ócsárló, vagy a magyar demokrácia súlyos torzulásai miatt szót emelő nyugati újságok, politikusok szidalmazásával.
Ebbe a sorba illeszkedik az említett cikk is, a jól bevált kommunista módszert alkalmazva: keress egy szerzőt, aki a nyugat-európai plurális demokráciák szólásszabadságával élve saját társadalmában bírál bizonyos jelenségeket, s hivatkozz rá, mint olyanra, aki „lerántja a leplet” az egész „rothadó, hanyatló kapitalizmusról”. Ismerős? Negyven év pártállami propagandáján edződött módszer. Ennél már csak a „Schenk-féle” csúsztatások manipulatívabbak: Udo Ulfkotténak, a Franfurter Allgemeine Zeitung újságírójának a könyve (Megvásárolt újságírók) és annak tartalma köszönő viszonyban sincs azzal, amit Schenk igazából mondani akar: azt, hogy a magyar és a nemzetközi baloldal sugalmazza azokat a bírálatokat, amelyek aztán a világ vezető lapjaiban és a politikusok nyilatkozataiban megjelennek Magyarországról. Mondja mindezt egy olyan sajtókonglomerátum részese, amelynek gyakorlatilag minden tagja a hatalomhoz való törleszkedésből él.
Az összekötő kapocs pedig így néz ki: „Mindez arról a politikai támadássorozatról, európai és magyar sajtóössztűzről jutott eszembe, amelyik évek óta folyik az Orbán-kormány ellen.” Ez jutott eszébe, értik? Igen, Mórickának meg mindenről „az” jutott az eszébe. Vaslogikáját pedig, amellyel az össze nem függéseket feltárja, azzal zárja, hogy „találgatni pedig nem illő dolog”. Akkor miért találgatsz, …. meg?
Másik verebünk, Zichy László annyival szórakoztatóbb, hogy ő ráadásul valahol a dislexia és az analfabetizmus Szküllája és Kharübdisze közt hánykolódik. Legújabb opusának címe: „Jól előre rákeverve!” Értik: jól előre rákeverve, felkiáltójel. Nos, itt jelentjük ki, hogy azok a tisztelt olvasóink, akik a legcsekélyebb értelmet is kimutatják az idézett címben, kivétel nélkül KAPOS-T feliratú ajándéktárgyakban részesülnek. Óvatos duhajok vagyunk.
Egy eredeti Zichy László cím – egyedi, utánozhatatlan és teljességgel nélkülöz minden értelmet
A technika pedig ugyanaz, mint Schenknél: hamisítás, csúsztatás, manipuláció, csak itt a netadó elleni tüntetés és a Fidesz-székház elleni támadás a téma. Megismétli a legbárgyúbb Fidesz-trollok érveit a netadóval kapcsolatban, nevezetesen, hogy a legnagyobb adatforgalmat a „céltalan szörfözés” és nem a munka generálja. Prókátorkodásának nem sok haszna lett, hiszen Orbán maga hátrált meg, és nevezte ebben a formában bevezethetetlennek, tehát baromságnak azt, amiről a nyomában ágáló siserahad még pár órával korábban is bizonygatta – mint Zichy – hogy milyen hasznos.
Nyilván nem hagyhatja ki a kötelező kűrt sem a Fidesz-székháznál „romboló vandálok” szervezettségéről. S, hogy ne legyen kétség afelől, hogy Zichy a Fidesz-paranoia mely stádiumában szenved, még elejt egy-két megjegyzést a „Gyurcsány-Budaházy” és a „Gyurcsány-Toroczkai” párosokról, mint akik 2006-ban a balhét csinálták. E logika alapján az egy hete a Fidesz-székháznál történteket nyilván a kormánypárt szervezte. S persze nála is a lenyűgöző, baromságait összegző befejezés: „Sem megerősíteni, sem kizárni nem tudom. De attól az általam leírtak önmagukban is érdekes összefüggésekre utalhatnak.”
Értik!?! Tehát mindaz, amit összehordott vagy igaz, vagy nem, de ettől még érdekes összefüggésekre utal. Bizony, igaza van, arra utal, csakúgy, mint a tökéletesen értelmetlen cím: a szerző mentális állapotára. Leginkább egy körbeülős csoportterápián éreznénk helyénvalónak egy ilyen mondatot: „László vagyok, Dunning-Kruger szindrómás. Az általam leírtak önmagukban is érdekes összefüggésekre utalhatnak. Szia, László, örülünk, hogy köztünk vagy…”
Egyszóval, igaza van L. Simon László koszorús költőnek és Lázár János nyomában járó államtitkárnak: baj van a színvonallal. Tegyük hozzá: a legnagyobb baj az övével van, kezdhetné azzal, s aztán folytathatná a színvonalemelést a saját, kormánypárti háza táján – mindnyájan így járnánk a legjobban. Mert, ahogy örök kedvencünk, Pierre mondja a Megáll az időben: „ez itt nem színvonal”.
H. I.
