Tündérmesék és a valóság
Az előző részhez, melyben a – jórészt meg nem valósult – beruházásokkal, az évtizedes ígéretekkel foglalkoztunk, még annyit fűznénk hozzá: a Szita-féle ön-tökönlövés tankönyvi esetével találkoztunk jó néhányszor abban a bizonyos Urbánus blogban, amelyről már többször megemlékeztünk. Mint az cikkeink nyomán (s csakis innen) közismert, Szita közel félmillió forintot vesz fel egy érvénytelen, szánalmas, senki által nem olvasott, a Fidesz-szócső MTVA (közmédia) weboldalán üzemeltetett blogszerűségért, melyet szerényen az önfényezés újabb felületének képzel. A baj csak az, hogy Kaposvár polgármesterén kívül más, pl. Zalaegerszeg vagy Kecskemét, olykor Székesfehérvár vezetője is meg-megszólal a blogon, s rendszerint szénné alázza Szitát: Balaicz Zoltán pl. elbüszkélkedik azzal, hogy azon a bizonyos tesztpályán kívül, amelyet negyvenmilliárdért épít az állam nekik, egy kutató-fejlesztő központként is üzemelő nyomdával is gyarapodott a sokszor lenézett-lekezelt zalai szomszédvár, amelyet a kaposvári nyomda bezárásakor már szóba hoztunk, és amely ötmilliárdból száz, magasan képzett és nyilván nem minimálbérért dolgozó szakembernek ad munkát. Nos, ilyenek vannak a szomszédban, nem gumiégető-balhé.
Kaposváron viszont vannak még közmunkásokkal kozmetikázott statisztikák is.
Erről persze hallgat a hurráoptimista-sikerszófosó lakájmédia, ahogy a kormányhivatal munkaügyi adataiból is csak mazsoláznak, hogy olybá tűnjön: rohamosan javulnak a foglalkoztatás számai. A Kaposvár Most (naná, majd más) a tavaly áprilisi adatokat hasonlította össze az ideivel, és visított a gyönyörtől, hogy mennyivel kevesebb munkanélküli van az idén, mint az előző évben. Persze a kiragadott számok éppen a lényeget takarják el, ugyanis a 2015-ös év során – éppen április után – drasztikusan megemelkedett a közfoglalkoztatottak száma, és az arány lényegében nem változott: 2015 áprilisában 2852 volt a nyilvántartott álláskereső, májusban 2556, júniusban már csak 2374, ami megfelel a 2016 áprilisi, diadallal beharangozott adatnak. 2015 decemberében már csak 1900 álláskereső volt Kaposváron, ám a diadaljelentésnek látványosan ellentmondva ez a szám emelkedett vissza idén áprilisra 2185-re.
Álláskeresők száma havi bontásban Kaposváron. Jól látható, hogy az ingadozás sikerpropaganda kiragadott számaival szemben inkább szezonális: pl. 2015 decemberében is volt már 2000 alatt, innen nőtt vissza áprilisra.
Nem tartós, csupán átmeneti csökkenést látunk.
Ezekkel a számokkal azonban amúgy is sok baj van: először is a kaposvári 5,62% úgy sem túlságosan acélos, ha a keleti országrész megyei jogú városainak adatait vetjük össze: Szegeden a munkanélküliség 4.5%, Békéscsabán 5.55, Hódmezővásárhelyen 4.84, Egerben 4.92. Ha viszont a dunántúli városok adatait nézzük, Szekszárdon 5.02, Pécsen 5.81, ám Veszprémben már 2.77, Szombathelyen 2.91, Tatabányán 3.86, Győrben 2.86, Zalaegerszegen 4.26. Semmi ok sincs a büszkeségre: nemcsak a dunántúli versenyben vagyunk lemaradva.
Úgy általában tudható, hogy Kaposvár szinte minden összehasonlításban elvérzik, ha a „versenytárs” – Szita Károly használta ezt a kifejezést – megyei jogú városokkal hasonlítjuk össze. Írtunk már erről többször, de most, a gumiégető miatt kivételesen az okok is jól látszanak: egy ostoba, önkényeskedő, arrogáns, zsebből irányított várospolitika, amelynek első számú szempontja, hogy „először megnézzük, jó-e ez nekem, mármint Szita Károlynak, aztán jöhet a többi szempont…”
Néhány megyei jogú város adata a közfoglalkoztatottakról: Kaposváron kiugróan magas, csak a legelmaradottabb régiókhoz mérhető a közmunkások aránya. Átlagosan ezer fő kénytelen ezt a megalázó és méltatlan foglalkoztatási formát igénybe venni.
Az igazi tragédia nem is a munkanélküliségi adatokban van – abban akár egy közepes osztályzatot is kaphat a város, hanem a közmunkások kiemelkedő számában: az idei év első három hónapjának átlaga már megközelíti az ezret (957 fő), s főleg a tartósan közmunkában foglalkoztatottak száma nőtt.
Ha megnézzük, hogy az aktív korúak – 15-64 év közöttiek – hány százaléka közmunkás, elképesztő számot kapunk: Kaposváré az országban a megyei jogú városok közt a negyedik legrosszabb adat: 2,26%.
Csak Miskolc és Hódmezővásárhely – pár tized százalékkal – és a tragikus foglalkoztatási helyzetben lévő Salgótarján van lejjebb nálunk. A városok többségében ez az arányszám 0.66-0.87 (Veszprém, Győr, Székesfehérvár, Szombathely, Szeged, Zalaegerszeg) és 1.3-1.4 (Debrecen, Eger, Szolnok) között van.
Magyarul: úgy tudunk csak egyáltalán elfogadható munkanélküliségi arányt produkálni, hogy az országos átlagnál is durvábban kozmetikázzuk a közmunkával az arányokat. Ennyit tud Szita Károly és válogatott csapata, és erre büszke az, aki kritika és gondolkodás nélkül nyalja be a foglalkoztatás bővüléséről szóló hazug propagandát.
Gyere Fehérvárra: az országos munkaerőhiány mintha elkerülné Kaposvárt, és annak bérfelhajtó hatása sem érvényesül: 25-30%-kal maradnak el az átlagbérek a fejlettebb régióktól. Már városunkban is megjelentek a csábító plakátok, s a hatás sem marad el: egy év alatt két és félezerrel csökkent az aktív korúak száma a városban. Ez valahogy kimaradt az aktuális győzelmi jelentésből…
És ennél még van lejjebb is: a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat adatai szerint
egy év alatt majdnem két és félezerrel csökkent az aktív korú népesség létszáma Kaposváron!
2014 áprilisában (ez az első időpont, amikor már 64 évvel számolnak) 45.201 főt tartottak nyilván, 2015 ugyanezen hónapjában a szám 44.587 fő, 2016-ban viszont már csak 42.194!
Ez az igazi tragédia. Néhány év múlva már valóban kritikus szintre csökken az aktív korúak létszáma, s akkor még nem is számoltuk azokat, akik – nyilvánvalóan sok ezres nagyságrendben – csak „papíron” vannak Kaposváron, a valóságban régen elpályáztak.
És erre a tortára még némi (gumi)habbal is tudunk szolgálni: amellett, hogy az aláírásgyűjtés folyamán számos, főleg fiatal, kisgyermekes szülő nyilatkozott úgy, ha megépül az üzem, bármi áron, de elköltöznek innen, egy Kaposváron új egységet tervező közepes nagyságú üzem tulajdonosa azt mondta, megvárja, hová fajul az ügy, s ha megépül a gumiégető, más helyszínt keres cégének.
Egy biztos: a helyi hatalom közelében tenyészőknek: propagandistáknak, fejbólintóknak, magánszorgalmú kutyáknak továbbra is biztos, jól fizető állásuk lesz, amíg a számokból azt olvassák ki, amit a Főnök hallani akar.
A kaposváriaknak meg egy továbbra is szépen csillogó, komfortos alternatív valóságuk.
H. I.
