… a helyzet viszont ennél is sokkal rosszabb
Habár rendszeresen írunk róla, úgy tűnik, nem lehet elégszer: a munka, munkahely, keresetek a legkritikusabb téma nyilván nemcsak Kaposváron, de itt különösen. És ha Kaposvár polgármesterének, valamint a testhajlataiban tenyésző helyi médiumoknak nem zsenánt, akkor nekünk sem: ha ők akár minden hónapban monomániásan ugyanazt ismételgetve kiállnak a nyilvánosság elé a szerintük egyre jobb kaposvári foglalkoztatási adatokkal, akkor mi is kiállunk azok cáfolatával. Ugyanis egészen egyszerűen az a helyzet, hogy Szita Károly a tények durva meghamisításával próbálja elhitetni a város polgáraival, hogy minden rendben van, és javulnak a foglalkoztatási mutatók.
Arra már nem is vesztegetnénk szót, hogy a helyi média e tárgyban olvasható-nézhető tudósításai egytől egyig, kivétel nélkül csupán szolgaian visszhangozzák Szita állításait, amelyeket nem más, mint a Belügyminisztérium közfoglalkoztatási statisztikai adatbázisa cáfol látványosan.
Ennek forrása: http://kozfoglalkoztatas.bm.hu/statisztika/terkep/KAPO1222.HTM , de a mindennél beszédesebb képet ide is applikáltuk:
A Belügyminisztérium Kaposvárra vonatkozó foglalkoztatási adatai. Jól látható, hogy nem 600, hanem 1011 fő havi átlagban közmunkában résztvevők száma, valamint az 1944 fő álláskereső, és alul a munkavállaló korú népesség tragikus csökkenése.
Az első, és legdurvább állítás a közfoglalkoztatottak számára vonatkozik: a polgármester szerint „hatszáz közfoglalkoztatott dolgozik a városban”. A Nemzeti Foglalkozatási Szolgálat adataira épülő belügyminisztériumi statisztika szerint Kaposvár városban 2016 januárja és októbere közt
havi átlagban 1011, tehát ezertizenegy fő volt a közfoglalkoztatásban részt vevők száma, és nem hatszáz. Tehát közel a kétszerese.
Miután ez havi átlag, teljesen valószínűtlen, hogy novemberre olyan mértékben lecsökkent volna, hogy a hatszáz kijöjjön: ahhoz ugyanis negatív előjelűnek kellett volna lennie a 11. hónapnak.
Nem hatszáz, hanem 1011 a közfoglalkoztatottak száma a belügyminisztérium adatbázisa szerint, de a kaposvári polgármestert nem szokták zavarni a tények város(le)építő munkájában.
Nem tudjuk, hogy a polgármester milyen adatokból „dolgozik”, de már korábban, többször is volt rá példa, hogy csak úgy „ex has” tromfolt le pl. közgyűlésen hozzászóló ellenzékieket, mondván, hogy „a KSH adatai azok nem jók”. Nos, ha már itt tartunk: szerintünk alapvető hiányosság, hogy a város honlapján nincsenek pontos, naprakész statisztikai adatok a lakosságszámról, az el- és idevándorlásról (a migrációs különbözetről), a foglalkoztatásról, és más, sokakat érdeklő tényekről.
A közmunkásokról szóló eszmefuttatásában Szita persze nem mulasztott el kirohanni a szerinte itt is megjelenő munkakerülés, dologtalanság ellen: „ezek” nem akarnak elmenni betanított munkásnak, kiíratják magukat táppénzre, stb., és minden évben 130 embernek mondanak fel, mert „nem látják el megfelelőképpen a munkájukat”.
Magyarul: adott tehát egy, csupán a Fidesz propagandacéljait szolgáló, a valódi munkához semmiben nem hasonlító rendszer, melynek igazi célja a megalázás, a nehéz sorsú emberek sakkban tartása, sok esetben zsarolása. Nem vezet vissza a munkaerőpiacra, nem ad megélhetést, némelyek perverz kielégülése mellett csupán a statisztikák kozmetikázására szolgál.
Szita Károly akcióban. Ha már a kormánymédia előszeretettel foglalkozik mostanában az ellenzéki politikusok gesztusaival, játsszunk ezzel egy kicsit mi is: a kommunikációval és közléslélektannal foglalkozó szakirodalom szerint aki folyton az orrát fogdossa beszéd közben, nem mond igazat. Persze nem ő a hibás, hanem a Kaposvár Most munkatársai, akik nem takarták ki vágóképekkel a kínos mozdulatokat.
És van egy polgármester, aki vérlázító összeget, hat-hét (!) közmunkás évi bérét veszi fel a közmédiától egy olyan – tisztesség ne essék szólván – fosért, az Urbánus blognak csúfolt szennyért, amelyben értelmes gondolat még nem látott napvilágot, sőt, a helyi média után még itt is tovább sértegeti a közfoglalkoztatottakat, dologtalansággal vádolva őket.
És még egyszer nem jutott eszébe jótékony célra fordítani az összeget, csak a város pénzéből szeret adni – és persze kapni.
Ami a munkanélküliekre vonatkozó adatot illeti, szintén kétségeink vannak: Szita 1699 főt állít, a BM a táblázatban is olvasható adata viszont 10 havi átlagban 1944. Elvileg elképzelhető, hogy neki már rendelkezésére állt a novemberi adat, de szerintünk az éves átlag pontosabb képet ad, mint egy-egy hónap lejjebb- vagy épp feljebb kúszó számai.
És persze mindennél beszédesebb az összehasonlítás: júliusi írásunkban közöltük azt a diagramot, mely megmutatja, hogy mennyivel áll rosszabbul Kaposvár a közmunkások arányát tekintve más megyei jogú városoknál.
Akkor írtuk: „Ha megnézzük, hogy az aktív korúak – 15-64 év közöttiek – hány százaléka közmunkás, elképesztő számot kapunk: Kaposváré az országban a megyei jogú városok közt a negyedik legrosszabb adat: 2,26%. Csak Miskolc és Hódmezővásárhely – pár tized százalékkal – és a tragikus foglalkoztatási helyzetben lévő Salgótarján van lejjebb nálunk. A városok többségében ez az arányszám 0.66-0.87 (Veszprém, Győr, Székesfehérvár, Szombathely, Szeged, Zalaegerszeg) és 1.3-1.4 (Debrecen, Eger, Szolnok) között van.”
Júliushoz képest ez a közfoglalkoztatási mutató még két tizedet romlott, most 2.26 helyett 2.44.
És a másik akkori – júliusi – adat is elképesztő volt, amely arról szól, hogy milyen tempóban csökken az aktív korú népesség Kaposváron: 2013-ban 45.201, 2014-ben 44.587, 2015-ben 43.855, 2016 első tíz hónapjában viszont az átlag már közel két és félezerrel (!) kevesebb, 41.386. A mostani viszont még ennél is borzasztóbb, a hanyatlás üteme gyorsul: júliusban még 42.194 fő volt, ez csökkent négy hónap alatt közel ezer fővel, 41.386-ra.
Kadarkút teljes lakosságának megfelelő számú ember tűnt el a kaposvári munkaerőpiacról egy év alatt!
Nem kell hozzá PISA-győztes kanadai diáknak lenni, hogy következtessünk: valószínűleg az álláskeresők körében is végbement ugyanez a folyamat. Sokan elérték a nyugdíjkorhatárt, és nem léptek be helyettük fiatalok, mások pedig távoztak: külföldre, vagy egy élhetőbb magyar városba, és már nem jelennek meg az itteni statisztikában. Migrációs egyenleget ugyan csak 2014-ből tudunk, akkor -800 fő volt az ide- és az elvándorlás közti különbözet.
Ez nem a természetes, Magyarországra jellemző népességfogyás. Ez demográfiai katasztrófa.
Mi tesz ilyenkor Kaposvár aranykoszorús, dicső polgármestere? Kiáll szeretett sajtója elé, és diadalittasan közli, hogy „történelmi mélypontra süllyedt a munkanélküliek száma Kaposváron”.
Szerintünk valami, vagy valaki más süllyedt nagyon mélyre.
És ha valakinek nem ugrott be azonnal az ideillő Monty Python-idézet, nézze meg gyorsan, mi nem is fűznénk egyebet hozzá.
H. I.
Nyilvánítson véleményt a KAPOS-T Facebook-oldalán!
