Melyik jobb: az elővárosi répajárat, vagy a kirándulás a múltba?
Nyilván tiszta véletlen, de két somogyi vasútvonalról is jelent meg riport a közelmúltban az országos médiában. Az egyik a Magyar Narancs hetilapban – nyomtatott és online formában is – a Siófok-Kaposvár vonalon elszenvedett három és félórás odüsszeia, a másik a mára intézménnyé vált online videoújság, a Partizán különkiadásának, a Helyközi Járatnak tíz perces riportja a Kaposvár-Fonyód viszonylatról. Két médium, két eltérő műfaj, két, nagyon-nagyon távoli világról, s szinte semmi sem köti össze őket, azon kívül, hogy mindkettő a vasúti közlekedés problémáin keresztül próbál szólni a vidék állapotáról. A hiteles képtől persze nagyon messze vagyunk, az szokás szerint a KAPOS-T olvasóinak kiváltsága lesz.
A Magyar Narancs írása – szerzője Bozai Ágota – azzal indít, hogy „kipróbáltuk az ország talán leglassabb vasúti járatát, retour”. A Siófok-Kaposvár az tényleg annyira súlyos, hogy simán lehetne ma divatos kifejezéssel „idegenforgalmi desztinációt” építeni rá: kevesebb, mint száz kilométer, három és fél óra, azaz óránként kemény huszonnyolc. Egy munkanap a vonaton oda-vissza. Ki bírja idegekkel, vagy piknikkosárral, ráadásnak egy kis szoft-nyomorpornó a zötyögős, ősvilági vágány mellett omladozó vasúti épületekről:
bedeszkázott állomás, tyúkólak, roncsderbi a szétesni akaró Piroska egyetlen utasaként.
Nem vicc, nem túlzás: a szerző valóban egyedül tette meg a kalauz társaságában a száz kilométeres utat a vonalon (címképünk ezen a vonalon a kapolyi állomást ábrázolja) egy hétköznap reggelen.
Ehhez képest a Fonyód-Kaposvár vonal, amelyről a Partizán forgatott videót, maga a 21. század. A Partizán az elmúlt években kőkemény tényfeltáró videoanyagokkal, pl. kamupártokról szólókkal vétette észre magát, az egyik korai darabban szerepelt a kaposvári Árpi bohóc is – nehogy kimaradjunk már valamiből. A Helyközi Járat a Partizán vidékről szóló projektje, egyik első anyaga erről a vasútvonalról szól, amelyet – ez a helyi közvélemény számára köztudott tény – nemrég felújítottak. A riport apropója mindössze annyi, hogy a vonalon
bevezették a feltételes megállást, vagyis jelezni kell a leszállási szándékot.
Nos, ennek sorstragédiaként való beállítása meglehetősen izzadságszagúra sikeredett. Megtudhattuk, még hogy van Kaposváron, a kapostüskevári megállóhelyen egy vasúttörténeti gyűjtemény, Kemenczei Róbert, a múzeum vezetője beszélt gyermekkora óta tartó vasútrajongásáról, miközben feliratokat látunk arról, hogy „az MSZP 2007-ben és 2009-ben 38 vasútvonalon összesen 1300 kilométeren törölte a járatokat”.
Korrigáljunk: az MSZP-SZDSZ-kormány volt a „tettes”. A felirat azzal folytatódik, hogy „bár a Fidesz ezt ellenzékben hangosan ellenezte, és 2010-ben 11 vonalat újranyitott, 2012-ben a MÁV történetének legnagyobb járatritkítását hajtotta végre”. Az anyag archív, 2009-es részletekkel folytatódik, melyeken a bezárt vonalakat siratják, miközben a felújított fonyódi vonalon, ha nem is a legújabb, de magyar körülmények között modernnek számító
elővárosi szerelvények suhannak, némi kognitív disszonanciát keltve a nézőben.
Jelenet a Partizán Helyközi Járat videójából, a Fonyód-Kaposvár vonalról. Őszintén, nem érezzük a nemrég felújított, térkövezett megállóhelyről, az átsuhanó, már nem a legújabb, de Magyarországon még extra modernnek számító elővárosi szerelvényről, hogy ez itt egy világvégi, bezárásra váró vasútvonal lenne.
A Partizán alkotói szerencsésebben is hozzányúlhattak volna
az „elhanyagolt vasút, pusztuló vidék” közhelyes-felszínes témájához. Ha a Magyar Narancs november elején megjelent cikke alapján a siófoki vonalon forgatják le darabjukat, jobban jár mindenki. Némi kutatómunkával kiderülhetett volna, hogy a MÁV-ot, miután színtiszta ráfizetés, egyáltalán nem érdeklik az utasok: a Fonyód-Kaposvár vonalat kamuból sorolták be az elővárosi közlekedésbe, azért, hogy felvehessék rá az EU-támogatást, egyébként pedig a felújítás
kizárólag a zsíros üzletet jelentő cukorrépaszállítás érdekében történt.
Csak a Pécs-Balaton-fürdőjáratként üzemel nyaranta értékelhető kihasználtsággal, miután az állomások a községektől olyan távol vannak, hogy az itt lakóknak sokkal kényelmesebb a faluközpontokból induló buszjáratokkal bemenni Kaposvárra.
Kiderülhetett volna továbbá néhány valódi érdekesség,
pl. az, hogy a Fonyód-Kaposvár „viszonylat” politikailag is jóval nagyobb támogatást élvezett: köztudomású, hogy ez a terület a „somogyvári maffiáé”. A vonal egyik fontos állomásáról, Somogyvárról és szűkebb környékéről indult a helyi kormánypolitikusok tekintélyes része: Gelencsér Attila Kaposvár és környéke képviselője, Bíró Norbert, a megyei közgyűlés elnöke, Neszményi Zsolt kormánymegbízott, Móring József Attila Fonyód-Marcali körzet KDNP-s országgyűlési képviselője. Ennek nyilvánvalóan szerepe van abban, hogy a megye eme részén, pl. a Fonyód-Kaposvár vasútvonalon sok tíz-, a két várost összekötő közúton pedig milliárdos fejlesztések zajlottak az elmúlt években. Összességében és finoman szólva
nem telitalálat a vasút és a vidék hanyatlására a Fonyód-Kaposvár viszonylatot felhozni.
Ezzel szemben, ha a Siófok-Kaposvár közötti közlekedéssel kapcsolatban a „katasztrófa” kifejezést használjuk, kicsit sem túloztunk. A Kaposvár-Szántód közti 6505-ös út állapota, különösen amióta átadták az új 67-est, gyalázatos, ugyanígy – amint a Magyar Narancs cikkéből érzékletesen kiderül – a Siófok-Kaposvár vasútvonal szolgáltatási színvonala inkább 19. mint 20. századi.
Az okokra sem nehéz rájönni, már, ha az ember nem a Nagykörúton belülről szemlélődik:
egyrészt a félúton fekvő kisváros, Tab polgármestere, Schmidt Jenő, bár papíron fideszes, amolyan fekete bárány Orbánék szemében: a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének elnökeként gyakran fogalmaz kritikusan önkormányzatokat érintő kérdésekben. Az országgyűlési képviselő pedig a körzetek 2011-es átszabása óta a siófoki Witzmann Mihály. Kerülete, a Somogy 4-es, röhejesen lenyúlik egészen Kaposvárig a Fidesz választókerület-manipulációja, a gerrymandering szellemében: a Kaposvár környéki, jellemzően baloldali községeket, pl.
Taszárt kellett elcsatolni ilyen földrajzilag faramuci módon.
Az amúgy is gyenge, jelentéktelen Witzmannt viszont – ahogy az ottani ellenzéki közös jelöltet, Potocskáné Kőrösi Anitát is – csupán Siófok és környéke érdekli, az egy cseppet sem, hogy a Kaposvárig lenyúló körzet községeinek elfogadható infrastruktúrája legyen. Még annyi lobbierőt sem képviselnek, mint Gelencsérék, a „somogyvári maffia”. Tíz év után most először tudott a környék feltűnni az országos médiában egy igencsak kétes hír erejéig: kormányrendelettel sikerült eladni a taszári repülőtér maradványait
egy frissen alapított, budapesti lakótelepi lakásba bejelentett sufnicégnek.
Az pedig különösen abszurd, hogy a Partizán-videóban a fonyódi vonal feltételezett „megszűnéséről” beszélnek. Senki sem akarja bezárni ezt a vonalat: komolyan soha nem is merült fel ez a kérdés, éppen Magyarország egyetlen működő cukorgyárába irányuló répaszállítmányok miatt.
Megint csupán annyi igazolódott be, hogy akkor a legbiztosabb a győzelem, ha egy kitalált ellenféllel harcolunk.
H. I.
Ezt már olvasta?
