És hány álláskereső is van Somogyban?
Az álmoskönyvek szerint talán nem szerencsés két, egymást követő cikkben is a médiával foglalkozni, de ezt most így hozták az események. Voltaképpen a KAPOS-T soha nem is a médiával foglalkozik, hanem azzal, hogy a helyi közélet eseményei hogyan tükröződnek bennük, illetve hogyan próbálják befolyásolni az egyes médiumok – nyilván politikai indíttatásból – a történéseket. Most, hogy már két teljes hónapja új vezetése van a Somogyi Hírlap-Sonline kombónak, amúgy sem haszontalan egy röpke elemző pillantást vetni rájuk: hogyan változott a hangnem, a témaválasztás, hogyan igazodnak az új tulaj elvárásaihoz. Nem árulunk el nagy titkot, ha megsúgjuk: a Somogyi Göb… Mészáros Lőrinc élcsapatává képezte magát hetek alatt. Hogy ezt most némi aktualitással is meg tudjuk toldani, tiszta haszon.
Utóbbival kezdenénk: a mai Sonline rövid kis tudósításban számol be róla, hogy a Jobbik megyei szervezete sajtótájékoztatót tartott arról – idézzük a címet: „a Jobbik szerint 13 ezer munkanélküli él Somogyban”. Megismétlik még a lead-ben: „szerintük ez a szám annyi, mint a jól prosperáló megyék, Győr-Moson-Sopron, Komárom-Esztergom és Vas megye állástalanjainak a száma összesen”. Még rátesznek egy lapáttal a nyúlfarknyi szövegben: „a párt adatai szerint”.
Nos nagyjából erre számítson, aki a Somogyit sajtótájékoztatóra hívja, s ez természetesen független attól, hogy ki mit gondol a Jobbikról. Velük kapcsolatban is csupán egyetlen mércét lehet alkalmazni: igaz, vagy sem, amit állítanak.
A lejáratás ott kezdődik, hogy a tudósítás szövege megkérdőjelezi, relativizálja a párt állításait, abban a hamis színben tüntetve fel a kijelentést, mintha az „a párt adatai szerint” volna így, ami abszurd, hiszen Magyarországon csupán hivatalos szervek, a KSH, a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat és a Belügyminisztérium van foglalkoztatási adatok birtokában.
Körülbelül húsz másodperc alatt lehet utána nézni, hogy valódi-e egy foglalkoztatási adat: a Somogyi-csicskásoknak kényelmesebb és kifizetődőbb az ellenzéki párt által közölteket kétségbe vonni, miután Orbán kiadta rájuk a fatvát.
Ezeket viszont mindenki ellenőrizheti: a sajtótájékoztató időpontja nyilván nem véletlen, hiszen Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat nemrég tette közzé a 2016 decemberi ún. településsoros adatokat. Ezekből bárki számára kiderül, hogy nem csupán a Jobbik, hanem az NFSZ szerint is bizony: 2016 decemberében 13671 volt a „nyilvántartott álláskeresők létszáma” Somogyban, több, mint az említett Győr-Moson-Sopron, Komárom és Vas megyékben összesen. Ott ugyanis az összlétszám 12505.
Nem a Jobbik szerint, hanem a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat szerint.
Érdekes, hogy amikor Szita Károly hazug szavait kellett idézni a kaposvári közfoglalkoztatás adatairól, nem hangsúlyozták, hogy „Szita Károly adatai szerint”. Pedig minden adat naprakészen rendelkezésre áll az említett szervezetek honlapján – mindkét esetben másodpercek kérdése lett volna utána nézni.
Segget nyalni, rúgni egyet azon, akire a Gazdi éppen most ráuszított bennünket – nos, ez nyilván egyszerűbb és kifizetődőbb.
Még a NFSZ is a “munkanélküliség” szót használja annál az oldalnál, ahol a szóban forgó adatok találhatók. A szavakon való lovaglás csak a lejárató szándéknak használ.
Az is szomorú persze, hogy a cikk alatt némely, jó szándékú, ám értelmetlenül szőrszálhasogató hozzászólások akaratlanul is erősítették a somogyis Habony-Mészáros-Szita cselédség sunyiságát: volt, aki azon lovagolt, hogy a szövegben „munkanélküliek” és nem „nyilvántartott álláskeresők” vannak. Nos, lehet, hogy egy statisztikai-tudományos szakkiadványban ez súlyos hiba, azonban a köznyelv hajlamos egymás szinonimájaként kezelni őket, s még az sem biztos ezek után, hogy a tudósító hitelesen adta vissza a sajtótájékoztatón elhangzottakat, s a nyilatkozók nem „nyilvántartott álláskeresőket” mondtak.
Amúgy kiválóan látszik, hogy merre fordította Lengyel János főszerkesztő, Szita Károly egykori beszédírója a Somogyi ladikjának orrát:
néha már úgy tűnik, hogy a lap a Fidesz mellett a Somogyi Kereskedelmi és Iparkamara háziközlönye, szinte minden napra jut az amúgy bőszen kormánypárti szervezettel kapcsolatos hír.
Aztán olyan érdekes felfedezést is tettünk, melyhez csak a magfúziós folyamat felfedezése fogható: hogy Góz Lilla, a Kapos Tv munkatársa átigazolt-e a Somogyihoz, azt nem tudjuk, de valaki most már afféle „two is one” módszerrel dolgozik: az itt olvasható, az örökbefogadásról szóló somogyis cikk gyakorlatilag az itt megjelent Kapos Tv-s anyag alig átszerkesztett változata. Reméljük, sokat fizettek érte.
A kép felső részében a Kapos Tv internetes oldalán megjelent cikk, alul a Sonline-n, mindkét helyen hivatkozás nélkül. Mindkettőt Góz Lilla írta, s a két szöveg alig tér el egymástól. Ha így folytatják, lassan kár lesz pénzt kiadni a Somogyiért.
Korábban teljesen elképzelhetetlen lett volna, hogy a két „konkurens”, olykor kifejezetten ellenséges médium munkatársai „átdolgozzanak”. Szépen alakul a kaposvári „médiagólem”, ahol a párt sajtósai adják ki a közlésre szánt tartalmakat, s aztán ezeket már legfeljebb a rádiós, televíziós és nyomtatott, netán internetes változatba kell átültetni ügyesen.
A következő jelenség még bájosabb: a „félművelt, sunyi parasztok” (idézet Márai Sándortól) újabban csakis népnevelő célzatú publicisztikákat közölnek az egykori véleményrovatban. Kínos lett volna csak úgy eltüntetni a lapból azzal, hogy mostantól nincsen véleményünk, így aztán sorban olvashatók a bölcsebbnél bölcsebb intelmek a kézmosás fontosságáról, hogy hogyan ne menjünk jégre, vagy miképp készüljünk egy állásinterjúra. Szájbarágós, nyúlós-lapos kis bölcselkedések ezek valódi, közéleti dilemmák helyett.
Ez kell a dolgozó népnek, ezt nyújtja Pártunk és Kormányunk, s ennek volt hű kiszolgálója még ott az MSZMP-s időkben a főszerkesztő, és barátja, a polgármester is. És úgy tűnik, találtak maguknak harcostársakat a fiatalabb korosztályokból aggályok nélkül.
H. I.
