A Kaposvár Most és a szakmai tisztesség
Tudjuk, ilyenkor nincsenek tiszta és hibátlan lépések, hogy közkeletű vélekedésekről utólag, akár évek múlva is bebizonyosodhat: tévesek, igazságtalanok voltak. A tragédia felfokozott pillanataiban pedig – különösen egy kezdettől kóros szereptévesztésben vegetáló médium esetében – előfordulhat meggondolatlanul felvetett tény, körülmény, hivatkozás, amely a legjobb szándék ellenére is katasztrofális következményekkel járhat. Adhat erre magyarázatot a megnövekedett hírszomj, a bulvár alantas, primer, más által nem ismert bennfentes részletekre kíváncsi természete, és persze a szimpla szakmai és emberi minőség, amit ez esetben (sem) találnánk, nagyítóval sem. A kaposvári „hírportálnak” sikerült ország-világ előtt gyanúba kevernie, kis híján tönkretennie egy ártatlan embert.
A történet leginkább a „végkicsengése” alapján vált ismertté: a soproni B. Péterről (most már csak azért sem írjuk le a nevét, ne forogjon ismét) elterjedt, hogy ő a kaposvári dohányboltban dolgozó Fruzsina gyilkosa. Őt pedig kéretik nem „trafikoslánynak” adresszálni: a trafikost úgy hívják, Gölöncsér Attila. Mire a hírről kiderült, hogy téves, B. Péter már számtalan gyalázkodó üzenetet kapott, s ami a legrosszabb: már az országos bulvármédia is átvette. Utólag persze a legkönnyebb az egészet a Facebookon megjelent hozzászólás-özönre fogni, hiszen az a mai napig nem tisztázott egyértelműen, hogy egy-egy posztban közzétett információért ki viseli a felelősséget, ki mit írt először, mit értett félre, vagy kire hivatkozott.
Megfelelő eszközökkel nyilván kideríthető: ha pl. államtitoksértés vagy egyéb súlyos bűncselekmény lenne a tét, netán rémhírterjesztés, persze eljárnának a hatóságok, de akár „a többieknél egyenlőbb” értsd: Fidesz-nacsalnik polgártárs esetében is láttunk már rá példát. Ismeretes az a néhány éve lezajlott ügy, melynek során a Sonline akkor még létező kommentoldalán tett közzé valaki egy, Szita Károly polgármesterre nézve erősen kínos, bár nem bizonyított állítást. IP-cím alapján serényen kinyomozták, s vasárnap kora reggel két rendőr állított be az illetőhöz, vitték kihallgatni. Vádemelés is lett az ügyből – próbára bocsátással végződött.
A soproni B. Péter valószínűleg hiába tenne feljelentést rágalmazásért – bár a két cselekmény jogilag nem különbözik, de, hogy a rendőrség ilyen készséges és aktív lenne, azt nem hisszük.
Annak ellenére, hogy még nyomozni sem kéne: a tettes ugyanis jól dokumentálhatóan a Kaposvár Most elnevezésű „hírportál”. Lehetséges ugyan, hogy a médium Facebook-oldalán jelent meg először az információ, melyben már ki is írták a soproni fiatalember nevét, de, ami ez után történt, azért már nem tolhatják másra a felelősséget. Az ugyanis egyértelmű: az április 23-án megjelent „Elfogták a gyilkost!” című cikkükben a harmadik bekezdésben szó szerint ez volt olvasható (betűhíven, helyesírási hibákkal együtt):
„Forrásaink azt is tudni vélik, hogy egy sántosi B. Péter nevű férfi az elkövető. A Facebook adatlapja szerint Sopronban él, de kaposvári születésű.”
Jól láthatók a dátumok, és az, hogy a két szöveg – a cím és az inkriminált bekezdés kivételével megegyezik, tehát a cikk a Facebookon közzétett állításokkal szemben eredetileg tartalmazott olyan szövegrészt, amelyből a soproni B. Péter azonosítható volt
Mint az képünkön is látható, az inkriminált mondat később kikerült a cikkből, miután a tévedés beigazolódott, s a lap Facebook-oldalán egy olvasó a fejükre is olvasta a soproni B. Péter „hírbe hozását” (a bal oldali képernyőprint is tőle származik). Ennek ellenére – jó fideszes szokás szerint, hisz ezer szállal kötődnek a jelenlegi kaposvári városvezetéshez – szemrebbenés nélkül, mondhatni arcpirító pimaszsággal tagadtak: „mi sem az elmúlt másfél napban, sem az elkövető elfogása után nem írtuk le, ki lehet, illetve ténylegesen ki a gyilkos. És olyan állítást sem tettünk, mely alapján kimondottan egy emberre eshetett a gyanú.”
Ezeknek az állításoknak látványosan ellentmond a cikk első változatában szereplő mondat, amelyről persze azt is megkérdezhetnénk: ha mindent olyan jól csináltak, vajon miért kellett utólag kivenni?
Sok hazugság is kis helyen is elfér, ha kellően apró betűkkel írják. A hozzájuk eljuttatott kamerafelvételeket pedig, ha már a tulajdonosnak nem volt annyi esze, állampolgári kötelességük volt eljuttatni a rendőrséghez. Az ő köreikben már ez is dicsőség.
Azt pedig minden elsőéves újságírógyakornok tudja, mikor írunk le egy olyan kifejezést, hogy „forrásaink tudni vélik”. Semmiképpen sem Facebookos vagy egyéb pletykák, szóbeszéd alapján. A „forrásaink” bűnügyi tudósítások esetében szinte kizárólag az érintettek közelében élő, vagy a nyomozást folytató személyek közül kerülnek ki, akik nem kívánják megnevezni magukat. Csak a nagymenő bűnügyi tudósító képében tetszelgő „kaposvármostos” mókuli vette át a jól hangzó szöveget, tápot adva ezzel az ártatlan soproni fiatalember hírbe hozásának. És persze igen, éppenséggel olyan állítást tettek, mely alapján egy emberre, a „kaposvári születésű Sopronban élő B. Péterre” eshetett a gyanú. Ezek az információk ugyanis elégségesek ahhoz, hogy bárkit azonosítani lehessen a közösségi oldalon.
Aztán pedig – rutinos bűnelkövetőket megszégyenítő pimaszsággal – tagadják a nyilvánvalót.
Ez sem véletlen, s valójában ezt, a dolgok gyökerét kell feltárni. Ahogy pl. Orbán Viktor is elismerte nemrég az Echo Tv-nek adott interjújában, hogy Simicska pártmédiát működtetett, úgy nyilvánvaló Kaposváron, hogy kinek az érdekeit szolgálja a hangzatos nevű „Most médiacsoport”: Szita Károlyét. Ez kiválóan látszik abból, hogy a kaposvári önkormányzat által kiírt pályázatok médiaköltéseiből szinte senki más nem részesül. Legutoljára ez év januárjában kaptak néhány milliót a „Négy Torony” című, EU-finanszírozású pályázatból.
Az pedig közismert, hogy a politika zsoldjában álló hírhamisítókat, rágalmazókat és kútmérgezőket nem szokás szakmai vétségek miatt félreállítani. Sőt, többnyire előléptetés a jutalmuk, s ez teszi arrogánssá, magabiztossá őket. A zsoldot pedig vastagon megszolgálják: néha a gyűlölködésnek olyan csúcsaira hágnak, ami bőven túl van a józan ésszel felfoghatón. A portálon rendszeresen megjelenő Zichy László például, akinek „írásművészetét” már több alkalommal szóba hoztuk, a múlt hónapban az az Iszlám Állam rémtetteit állította párhuzamba az 1919-es Tanácsköztársasággal és – hogy mindenki számára egyértelmű legyen a szándék – a 2006. őszi eseményekkel.
És még büszke is rá, hogy párhuzamba tudott állítani két dolgot.
„Én nekem 2006 szemkilövetése, lovasrohama, emberek megkínzatása sem tűnik véletlen eseménynek, erről most a rendőrtábornokok vallanak”. Betűhív idézet egy nagy magyartól, aki nem tud magyarul, s amúgy persze hazudik: a rendőrtábornokok éppenséggel nem vallottak.
Vagy Schenk János, aki fiatalon még önként és lelkesen kutatta a baloldali ifjúsági mozgalmak történetét, az alkalomhoz illő, kegyelemteljes módon hozza összefüggésbe a „Húsvét előtt” című cikkében az Iszlám Állam kereszténygyilkolását azzal, hogy a mai magyar baloldal ki kívánja venni a keresztény utalásokat az alaptörvényből.
Totális elmebaj. Már csak azért is, mert az Iszlám Állam követői vallási fundamentalisták, s ebben leginkább a mai KDNP-hez állnak közel, közelebb, mint bárki Magyarországon. Semmi közük semmilyen baloldalhoz, s, ha lenne, csak egy kóros, perverz gondolkodás hasonlíthat össze körülbelül 100-150 áldozatot (történészek szerint ennyien estek áldozatul Szamuely Tiborék vörösterrorjának), és, bár egy ember halála is elfogadhatatlan, az ISIS százezernyi lemészárolt ártatlanját, a tűzhalált és a szinte felidézhetetlen borzalmakat. A keresztények ezerszám való legyilkolását a mai ellenzék által kívánt vallásilag semleges alkotmánnyal. Ez az igazi gyűlöletszítás, ez a náci propaganda.
Amíg a zsoldosok teljesítik, igaz, egyre betegebb, abszurdabb, vértolulásos kirohanásokban a normát, teljesen mindegy, hogy a Kaposvár Most kit, mikor és hogyan rágalmaz, szégyenít meg vagy tesz tönkre. A megbízó(k), a tulajdonosok és a skriblerek is megkapják magukét, elégedettek, a küldetés, a napi „gyűlöletötperc” teljesítve. A körülötte habzó ezotéria, sport, bulvárgagyi csak a rettenetes szellemi üresség kitöltésére szolgál.
És még a Simicska-média, a Hír Tv vagy a Magyar Nemzet sorsa sem fenyegeti őket. Innen nincs hova menni, innen nincs lejjebb.
H. I.
