Biztosítási vigécek a politika élvonalában
Úgy tűnik, legalább abban igazunk lesz, ami a választásokat illeti, hogy kiválóan fogunk szórakozni. Az országos eseményekre sem lehet panaszunk, hiszen a következő hetekben dőlni fognak a Simicska-irattárból a Semjén Zsolt vadászatához, vagy a Kósa Lajos brókerkedéséhez hasonló ügyek. Azt persze ne várjuk Lajostól, hogy a mesebeli hős, Dugovics Titusz módjára magával rántja Orbánt, de a legsötétebb parasztokból azért kilő néhányat a tábláról. Az országos pezsgéssel szemben Kaposváron csend és béke honol: összefogásnak nyoma sincs, sőt, a legújabb hírek szerint a Fidesz rászólt az MSZP-be delegált embereire, hogy ácsi: nehogy véletlenül már ott lenn, vidéken valaki jobban felbátorodjon a kelleténél, és elkezdjen magánakcióban egyezkedni! Azért mi, ahogy mindig, találtunk bűbájos történetet…
Naná, hogy kamupárt-fronton sem áll túl jól Kaposvár: a jelen állás szerinti tizennyolc jelölt leginkább egy elmaradott, periféria-körzetre jellemző, semmint egy megyei jogú dunántúli városra, melyek többségéről elmondható, hasonlóan pl. a budapesti kerületekhez, hogy kevesebben vannak: nem végeztünk teljes felmérést, de Zalaegerszegen tizenegy, Pécsen kilenc, Veszprémben nyolc, Székesfehérváron tíz jelölt indul, Szombathelyen és Győrben viszont Kaposvárhoz hasonlóan alakul a számuk.
A függetlenekkel viszont más a helyzet: Pécsen és Veszprémben csupán az indul függetlenként, akiről köztudomású, hogy széles körű támogatottságnak örvend: Mellár Tamásról és Kész Zoltánról van szó.
A kaposvári jelöltek közt viszont három független is ott figyel, s ők a fent említettekkel szemben korántsem örvendenek széles támogatottságnak: nem is függetlennek, inkább önjelöltnek neveznénk őket – egyikükről, Nadrai Norbertről már szóltunk (s lehet, hogy még fogunk is), most, itt alább
a két másikról szedtünk össze némi, talán hasznosítható információ-morzsát.
Mulassunk egy kicsit: a három “független” kaposvári képviselőjelöltből kettő teljesen véééééletlenül ugyanott, a CIG Pannónia Biztosítónál dolgozik, szabadidejükben pedig nagypolitikát csinálnak. Ja, nem: pénzt. Figyelem: a biztosító weboldalán pontosan ugyanígy, egymás alatt láthatók!
Nevük is van, áruvédjegy: egyiküket Gelencsér Balázsnak, a másikat Nagy Nándor Lajosnak hívják. Mindketten összegyűjtötték a megfelelő számú aláírást, a hitelesítésen is átestek, így az isten sem menti meg őket attól, hogy megkapják a jelölteknek járó egymillió forintot. Tudjuk, hogy ez
Kósa Lajos mesebeli ezerháromszáz milliárdjához képest kutyafüle, ám egy családi kasszát azért rendesen meg tud dobni.
Az említett urakkal szemben azért is érdemes egészséges bizalmatlanságot táplálni, mert négy évvel ezelőtt éppen ilyen felállásban indultak a kaposvári kerületben: Nagy Nándor Lajos kemény 48 szavazattal 0.22%-ot szakított, Gelencsér Balázs pedig 188-cal 0.41-et. Esetében a többletet nyilván azok adták, akik összetévesztették a déli határon ólálkodó migránshadak rettenthetetlen somogyvári veszedelmével.
Vajon mire számítanak most, négy év elteltével? Győzelemre?
Találtunk más sajátos egybeesést is a két úr pályaívén azon túl is, hogy mindkettejüknek bejött a szenzációs választási szereplés:
amint arról bárki meggyőződhet, mindketten a CIG Pannónia Biztosító munkatársai.
Talán jó barátok is, talán vannak közös grillezések, születésnapok, netán valami sógor-komaság – előfordulhat. Az mindenesetre biztos, hogy négy éve is megkapták az egymilliót, és, amint arról D. Kovács Ildikó kiváló cikke számol be az Átlátszóban:
további kísérteties egybeesések is vannak a két jelölt működésében.
Ugyanis mindketten egy bizonyos Pammand Kft.-nek utalták tovább az egymilliójuk döntő részét, konkrétan Nagy úr 886.000 Ft-ot, Gelencsér úr pedig 850 ezret. A cégről tudni kell, hogy épületasztalos-ipar volt a fő tevékenységi köre, ma már nem létezik (kényszertörléssel megszűnt), a cégügyektől bíróilag eltiltott tulajdonos-ügyvezetője, P. A. kaposvári lakos pedig,
túlzás nélkül állíthatjuk, egy igazi cégtemetkezési vállalkozó: pontosan tíz bedőlt, felszámolt, elárverezett céghez volt köze az elmúlt években.
Gelencsér Balázs 2014-es elszámolása. A 2. szám alatt látható a Pammand kft.-nek átutalt 850 ruppó.
Nos, ő nyelte el – gyanítjuk, részletes elszámolást nem találnánk – Nagy és Gelencsér urak közel egy-egy millióját. Szerintünk nem nehéz kitalálni, hogy mi lehetett a pénzek sorsa.
És, habár mindez feketén-fehéren kiderült, a égvilágon senkinek semmi baja nem lett. Sőt, a buli ismételhetőnek látszik, miután a Fidesz – saját embere, Patyi András OVB-elnök erősködése ellenére – nem volt hajlandó szigorítani az elszámolás szabályain.
Hogy mindez törvényes? Igen, ám azt azért érdemes megnézni, hogy kik is hozták ezeket a törvényeket, és milyen megfontolásból. Másrészt pedig – elnézést a durva példáért, de egy Élet és irodalom-cikkből való: ha valaki Magyarországon elgázol egy kutyát vagy macskát az úton, nyugodtan hazaviheti a tetemet, megfőzheti, megeheti, ezt semmiféle törvény nem tiltja.
Csakhogy amit nem tilt a törvény, az még nem biztos, hogy erkölcsös és gusztusos.
Talán az a 136 szavazat nem hiányzott annyira senkinek, a kétmillió forint közpénz kicsit jobban, viszont szomorú: képtelenek vagyunk arra, hogy ne szarjuk telibe minden lehető alkalommal azt, amitől civilizált európai társadalom lehetnénk – egyszer.
Mi mindenesetre ígérjük, hogy erősen figyelni fogjuk a kaposvári kerület egyéni képviselőjelöltjeinek elszámolásait. Ez ugyanis mindannyiunk pénze, a tisztességről nem is szólva.
H. I.
