Havi egymillióval az ember…
Mert jó szívvel választásnak nem neveznénk egy olyan színjátékot, amelyre várhatóan a holnapi, 14-i közgyűlésen kerül sor, ugyanis mindössze egy jelölt, az eddigi megbízott igazgató indul a posztért. Itt akár abba is hagyhatnánk – biztosan sokan hálásak lennének – hiszen, ha valaki tíz évvel ezelőtt azt jósolja, hogy Zsámbéki Gábor és Babarczy László székébe egy olyan fiatalember telepszik, aki – szakmai értelemben – csupán három éve látott belülről színházat, azt nemzetközileg körberöhögik. És, ami ennél sokkal súlyosabb, mondhatni tragikus, hogy a Csiky Gergely Színházat a mai állapotában a magyar színházi társadalom nem érdemesítette arra, hogy legalább „színleg” pályázzon egy, az ötszázas szakmai listára felférő név. A Fidesz és Szita Károly elérték azt, ami még pár éve is elképzelhetetlen volt: Kaposvár az égvilágon senkit nem érdekel, sem színházi, sem bármi más értelemben.
Ezúttal még a szokásos szinten sem kívánnánk ismételni magunkat: úgy gondoljuk, hogy „Csiky-dosszié: színház az egész város” című, folyamatosan bővülő gyűjteményünkben mindent megtalálhatnak a témáról. Most csupán a „jelenségről”, ill. a pályázatról szólnánk, persze csak röviden – érdeme szerint.
Fülöp Péter – aki, emeljük ki, az első pillanattól kezdve nyilvánossá tette a pályázatát – Rátóti Zoltán hívására érkezett Kaposvárra 2015-ben gazdasági és produkciós vezetőnek. 111 oldalas irományának (melyből persze több mint ötven oldal a támogatói mellékletek másolata) már első, „Személyes motivációk” című fejezetében
kegyetlenül belerúg jótevőjébe, aki a pécsi vendéglátás világából kiemelte:
„2015 nyarán a korábbi rossz gazdálkodási döntések és a fegyelmezetlen gazdálkodás következtében a teátrum gazdaságilag igen nehéz helyzetben volt. Likviditási helyzete instabil, 2015. évi költségvetése az év 1-6. hónapjainak számait figyelembe véve tarthatatlan volt. Gyakorlatilag teljes átstrukturálásra, újratervezésre volt szükség.”
Ki is volt akkor már öt éve a felelős vezető? Ki rúgta ki a megbízható,
precíz és főleg hatalmas gyakorlattal rendelkező Ficsórné Sárdi Ágotát, s vett fel helyette – a városháza sugalmazására – korábban fodrászként tevékenykedő hölgyet? Úgy tűnik, semmi sem drága, hogy kicsit Supermannak maszkírozzuk magunkat.
Egy erős mondat a pályázatból. Nem tudjuk, hogy Fülöp Péter vagy Olt Tamás írta, de, ha a “bullshit” kifejezésre valaki tankönyvi példát szeretne, íme.
Ha már a gyakorlatnál tartunk, azt se feledjük: ha Szita Károly tisztességesen
(csak le ne olvadjon a képernyő e két fogalom egymás mellé kerülésétől) járt volna el, és 2016 őszén kiírja Rátóti lemondása után a pályázatot, Fülöp Péter – nem lévén kellő gyakorlata – nem is indulhatott volna. Kaposvár két alkalommal is meghosszabbította a megbízást – második esetben minisztériumi hozzájárulással –
nem is titkolták nagyon, hogy számára úgymond „gyakornoki hely” volt a szebb napokat látott Csiky.
Bejött, bár ne így lett volna: nem a személy ellen van kifogásunk, ő akár bizonyíthat is. Ami igazán szégyenletes, az a belenyugvás: ezek itt köpnek a törvényekre, s az állítólag a szabad szellem, a dac, a lázadás ősforrásának tekintett színházi szakma behúzza a nyakát és elfordul. Nincs már kritika, nincs kulturális, vagy országos ellenzéki médium, amely felszólalna:
tessék már megmondani, mi folyik Kaposváron? Nem volt itt egyszer, régen egy Európa-hírű színház?
Fűzzük hozzá azt is, hogy a „menedzser” modell nem feltétlenül ördögtől való, bár Magyarországon szinte ismeretlen. Ehhez viszont egy valóban tekintélyes, szakmailag széles körben elfogadott művészeti vezetőt várna el a Csiky múltja, akit az egykori kaposvári színészhallgató, Olt Tamás személyében nem feltétlenül látunk megtestesülni.
Ő itt Olt Tamás. Fülöp Péterről soha az életben nem teszünk fel többé képet (önirónia), de Tamás azt nyilatkozta, örült, hogy Nyíregyházán az emberek megismerték az utcán. Reméljük, így lesz Kaposváron is. (Kép forrása: Nemzeti Színház)
Színházi szerepei alapján – mindent elolvashatnak róla (róluk) az érdeklődők a pályázatban – egy rátermett, de átlagos színészt látunk: főszerepeket nem nagyon játszott Nyíregyházán, sem Debrecenben, sem a Nemzetiben, Vidnyánszky Attila keze alatt. A személyét is valószínűleg is ebben a boszorkánykonyhában dobta fel a bugyborgó mágikus főzet, melyet a kárpátaljai mester
a magyar színházi élet NER-kompatibilissé tétele érdekében kavar.
Olt Tamás többnyire saját, kevésbé fajsúlyos műveit rendezte ezidáig: verses estek: József Attila, Radnóti, Rejtő Jenő emlékműsor, stúdió- ill. tematikus előadások. Nem derül ki az önéletrajzból, de érzésünk szerint nagyszínpadi ópusz nem sok akad köztük.
Az az egy, amit Kaposváron rendezett, „A koncert, avagy semmi sem tökéletes” című előadás – három, egymástól független színházértő véleménye szerint a Rátóti-Fülöp korszak leginkább feledésre méltó darabja…
Amúgy színigazgatói pályázatot írni egyáltalán nem bonyolult:
elő kell venni pl. a Jordán Tamás által tavaly írottat, aztán hajrá. Ezért is nem foglalkozunk tételesen vele: nyilván érdekes lesz majd előbb-utóbb számon kérni, hogyan akar európai „nagyszínházat” csinálni úgy valaki, hogy a 2022-ig tartó üzleti terv végén csupán huszonöt millióval szán többet személyi ráfordításokra, mint az idén?
Apropó, piszkos anyagiak:
a közgyűlési előterjesztésben szerepel, hogy Fülöp Péter személyi alapbére bruttó egymillió-egyszázezer forint lesz havonta. Újabb pofon Rátótinak: az övé kevesebb, mint a fele volt. Igaz, ő kapott több, mint négyszázezer forint havi költségtérítést, melyről nem tudjuk, hogy Fülöp esetében mennyi lesz – ezt majd az ellenzéki képviselőknek kell megkérdezniük holnap.
Ahogy azt is, hogy nem volna-e szerencsésebb csak pl. két évre, a felújítás várható befejezéséig,
ill. a próbaüzemig módosítani a kinevezés végét 2022 helyett. Erre ugyanis volt már példa, mikor Szita Károly – alattomos módon megvezetve mindenkit – Znamenák Istvánt és Mohácsi Jánost csak egy évre hatalmazta fel.
Merthogy az átadás után nyilván új (történelmi) korszak köszönt be, s hátha akkor pl. Eperjes Károlynak kedve szottyan sorompóba állni.
Egy biztos: az, hogy a színházi szakma ilyen érdeklődést tanúsított a Csiky iránt, az a biztos befutónak tekinthető jelöltek személytől függetlenül Kaposvár újabb súlyos leértékelődését jelenti. És ezen bármiféle felpimpelt, marketingcentrikus, hangzatos ígéretekkel teli pályázat nem segít: ebben romhalmazban mindenkinek ott van a maga téglája.
H. I.
