Futball, bűnözés, politika: a Rákóczi-botrány folytatódik

Fidesz-közeli közvéleménykutató kérdezi Kaposvár polgárait a csapatról

Szita Károly rátett egy-két lapáttal. Nehéz, sőt úgy gondoltuk, egyenesen lehetetlen lesz felülmúlni azt a szégyenletes bohóctréfát, amelynek során nemrég Kaposvár ragyogó intellektusú, erős és rendíthetetlen vezetéséből hülyét csinált egy Sólyom Sándor nevű alvilági figura, akit kis híján akkor hurcoltak el egy újabb börtönbüntetés letöltésére prostitúció és pénzmosás támogatása miatt, mikor ünnepélyes keretek között aláírta Szita Károllyal, Dér Tamással és a jobb sorsra érdemes futballcsapat akkori vezetőjével, Illés Jánossal az együttműködési megállapodást. Ami igazán arcpirító: az említett „urak” már akkor is pontosan tudták, kivel van dolguk, ahogy mi is azt, hogy lesz még miről mesélnünk Rákóczi-ügyben.

Lelke rajta az összes megszállott futballrajongónak, aki azt mondja: bánom is én, hogy honnan jön a pénz a csapathoz, csak jöjjön. Legyen bármilyen mocskos és büdös, a lényeg, hogy lehessen vásárolni rajta ezen a modernkori rabszolgapiacon néhány, futni és a labdába egyeneset rúgni tudó fekete srácot, és páholjuk el Siófokot, Pápát vagy épp Kaposszerdahelyet, ha a sors úgy hozza. Nem túl cizellált álláspont, valljuk meg.

Sólyom Sándor sem volt túl bonyolult, mint általában a futballközeli lelkek: tudta, hogy Orbán Viktor Magyarországán nincs az a sötét gazemberség, ami meg ne bocsáttatna, ha az ember a lopott milliárdok egy részét a vezér imádott sportágába forgatja, lásd Tarsoly Csaba Quaestor-vezér és mások példáját. Persze, ha bedől a pilótajáték, elfogy a pénz, vége a VIP-haverságnak, irgalmatlanul megy a delikvens a levesbe.

Mostantól egy ideig ez virít a Rákóczi-játékosok mezein: pitiáner bosszú, piszkos pénz

Így járt Sándor, és így járt vele a jövőjét egy bűnözőre alapozó kaposvári labdarúgás, de a KAPOS-T nem lenne hű magához, ha némi erkölcsi borongás után itt megállna: az élet, bár igen-igen baljós kilátásokkal, de folyt tovább. A fizetést nem kapó, olykor szó szerint éhező futballisták a tavaszi idényben (is) vereséget halmoztak kudarcra, és mára egészen kézzelfogható valósággá vált az „enbéhárom”, ha ugyan sikerül elkerülni a csődöt, és nem egyenesen megyei liga lesz belőle. A legfájóbb csapás a súlyos anyagi gondokkal küszködő, szintén a megszűnés szélére került Siófok kiütéses diadala volt.

Ebben a reménytelenségben tűnt fel nemrég a Rákóczi-játékosok mezein és a stadion dekorációján a jellegzetes napocska, az MVM, a Magyar Villamos Művek emblémája, amely nyilván némi pénzzel is járhatott. Úgy tudjuk, a felmentő sereg hetvenöt millió forint képében érkezett a cukorgyári pénznyelő gödörbe.

Kérdés: hogyan talált egymásra az MVM és a Rákóczi?

A válasz nem túl bonyolult: már Sólyom Sándor sem volt véletlen kisiklás, ő is a nagypolitika szárnyán jött közibénk. Mint az közismert, Orbán Viktor a választási győzelem után elérkezettnek látta az időt, hogy leszámoljon a túl nagyra nőtt, különösen a médiában óriási háttérhatalmat összpontosító Simicska Lajossal. Ennek részeként vált meg a korábbi fejlesztési minisztertől, az érettségizett Némethné Erzsikétől, aki tavaly januárban megígérte a kaposváriaknak, hogy az év végén megkezdődik az intermodális közlekedési központ építése.

Ez ugyan egy másik játék, de Seszták Miklós (KDNP) itt is kellő áhítattal figyel, minthogy ő a szövetség elnöke (index.hu)

A simicskailag érintett Erzsike levitézlett, és helyébe a „Kelet királya”, a zavaros ügyektől terhelt Seszták Miklós kisvárdai ügyvéd lépett, aki pontosan tudta: ahhoz, hogy Orbánnak kedves maradhasson, futballügyben kell valamit virítania. Meg is tette: a Magyar Narancs írt arról, hogy milliárdok ömlenek a Kisvárda harmadosztályú csapatához és a stadionjába, nyilvánvalóan Seszták keze nyomán.

Nos, Seszták „offshore” Miklós (KDNP) kommendálta Kaposvárra Sólyom Sándort. Ez nagyjából mindenkiről mindent elmond: Sesztákról, Sólyomról és Kaposvárról is. A Sólyom-projekt bebukásakor azonban – talán némi kaposvári panasz és siránkozás hatására – úgy gondolta, hogy kárpótolni kell valamivel a tönk szélére került Rákóczit, és itt került a képbe a MVM, persze korántsem egyszerűen, hanem leleplezve a Fidesz-politika minden álszent, amorális, kizárólag a szervezett bűnözés fogalomkörével leírható működését.

Vigyázat, hányingerkeltő részletek következnek:

Talán kevesen tudják, hogy az októberi választásokon, Pakson, mely amúgy kisvárosi méretéhez képest afféle sportfellegvár, nyilvánvalóan az állami tulajdonú (MVM) atomerőmű gigantikus bevételei révén, melyből bőven telt sportszponzorációra, a polgármesteri címet nem a fideszes káder (akiért még Orbán is személyesen kampányolt), Kozmann György többszörös világbajnok és olimpiai bronzérmes kenus, hanem a korábbi erőmű-vezérigazgató, Süli János nyerte. Ráadásul több, mint háromszor annyian szavaztak rá, mint Kozmannra, amiért Orbán nyilvánvalóan bosszút esküdött, és kiadta: meg kell büntetni Paksot.

Nos, ennek a megtorló hadjáratnak a keretében vonta meg az MVM a Paks labdarúgócsapatának addig bőkezűnek nevezhető támogatását, és ebből a pénzből kapott – nyilván Seszták sugallatára – a legatyásodott Kaposvár és pl. Dunaújváros. Ez kb. olyan, mintha a Kaposvári Cukorgyár a Siófok labdarúgócsapatát szponzorálná – bosszúból. Ebből a pénzből részesedett a Rákóczi, kárpótlásként a kútba esett Sólyom-ügy miatt.

A balhé nemrég a parlamentben folytatódott: Heringes Anita MSZP-képviselő megkérdezte Lázár János minisztert, hogy miféle megfontolásból vonták meg a választások után hirtelen a paksi sportegyesületektől az MVM-es támogatásokat. Lázár erre azt válaszolta, hogy szerinte a profi sportban nincs helye állami pénzeknek, bár tudja, hogy ezzel a véleményével kisebbségben van a kormányban. Mint mondjunk? Szerintünk is, bár a kérdésre persze cinikusan nem válaszolt a mindenhatósági miniszter.

Nem tudjuk, Szita Károly nézte-e a parlamenti közvetítést, és, minthogy a hírek szerint épp Lázárral van a legjobb viszonyban a kormányból, magába szállt-e némileg. A Kaposvári Rákóczit ugyanis gyakorlatilag a város tartja fenn, közvetett – pl. stadionfenntartási – és közvetlen forrásokból. Amióta a Cukorgyár (a bécsi központú Agrana) kurtán-furcsán, mellesleg Hájos László vezérigazgató menesztésével egyidőben kiszállt a szponzorálásból, csak idő kérdése a Rákóczi bukása. A döglődő kaposvári gazdaság nemhogy három-négy, de valójában egy élvonalbeli csapatsport fenntartására sem képes.

Szita Károly viszont még ennyi év után is képes meglepni bennünket: lassan már az ember a saját szemének sem hisz, pedig a csütörtöki közgyűlésre készülő polgármesteri előterjesztés táblázatai elég egyértelműek: az idei költségvetést máris módosítani kell, s a napirend egy része erről szól. (Ilyenkor szokta régen azt mondani az ellenzék, hogy a költségvetés „megbukott”. Kivéve, ha fideszes.)

Hihetetlen: az “Alakoskodó”, Szita Károly megint egy kamu (Fidesz-közeli) közvéleménykutatás mögé bújik potom kétmillióért, és ezt megint be fogja szopni a teljes kaposvári média

Az előterjesztésben számos érdekes tételt találtunk, de, ami a témánkba vág, az mellbevágó is: Szita közel kétmillió forintért közvélemény-kutatást rendelt a Rákóczi futballcsapat lakossági megítéléséről. „B@zmeg, ez súlyos”, mondja erre a művelt magyar. A REAL-PR93 Kft-ről nem tudunk semmit azon kívül, hogy debreceni, és a weboldala „fejlesztés alatt van”, naná. A nyugat.hu cikke beszámol a cég hátteréről és szombathelyi működéséről: Eszerint két dolgot nem várhatunk tőlük: hiteles képet, mert azt mindig a megrendelő kívánsága szerint alakítják, másrészt nyilvánosságot, mert jellemzően titkolják az elkészült felmérés eredményeit. Összegezve: Kaposvárra, Szita Károlynak és a Rákóczinak éppen jó lesz.

Kérdés, hogy pl. börtönügyben miért nem lehetett megkérdezni a város lakóit?

Nyilvánvaló a polgármester hátsó szándéka (valójában életében sem volt neki más, mint azt az állambiztonsági levéltár bőségesen dokumentálja): a felelősség áthárítása. Közpénzből kell megmenteni a Rákóczit, és ehhez kellenek a manipulált adatok: „a kaposváriak akarata számomra szent”. Egy épp aktuális, folyó egymilliárdos stadionfelújítás közepette nyilván nem lehet az a törekvés, hogy a következő években üresen álljon.

Itt tartunk: gyáva manipulációk mögé bújó helyi vezetés, cinikus, leplezetlen önkény az állami pénzek amúgy erkölcstelen és törvénytelen osztogatásánál, és totális lebőgés, kudarc, sikertelenség, meddő vergődés mindenhol, ahova a piszkos kezek elérnek.

Érdemes volt folytatni.

H. I.