Schenkek és cenkek Európában
A kaposvári gumifeldolgozó-botrány gazdag krónikáját a május 26-i, Kossuth téren lezajlott demonstráció valódi történéseivel zártuk: minden ellenkező hírrel, a helyi média szokásos rágalomáriájával szemben méltóságteljes és hatásos fellépés valósággal sokkolta Szita Károlyt, aki állítólag emelt hangon kérte számon stábján, hogy miért nem készítették fel erre az egyébként senki előtt nem titkolt akcióra. Ilyenkor amúgy egy rutinos politikusnak képesnek kell lennie fejből is arra, hogy egy elegáns parádriposzttal a pódium magasából „helyretegye” az ellenfelelet, de az nem a kaposvári polgármester. Ő úgy iszkolt le a színpadról, mint az alkoholista sekrestyés, aki éppen elemelte a miseboros kancsót az oltárról. Festők városához méltó látványelem volt, ám ennél volna egy sokkal fontosabb felvetésünk: immár több, mint hatvan napja nem tudjuk, hogy VALÓJÁBAN miért is kell ez a nyomorult gumihulladék-feldolgozó Kaposvárra?
És lehet, hogy a válaszra még sokáig, talán ítéletnapig kell majd várnunk. Mert, hogy nem ótvar harmincöt munkahely az ok (nem ötven: tizenötöt a Homatech hoz, elismerték), vagy nem a „kutyavacsorája” százmillió adóbevétel, az biztos.
Valami egészen más van a háttérben, ami önmagában is legalább annyira bűzlik, mint az egész vircsaft.
A demonstrációval kapcsolatban még volt némi utózönge: a Kaposvár Moston – hol máshol – a tányérnyaló-brigád online megjelenési helyén, s a vele természetes módon eggyé szervült Kapos Extrában az élő legenda, Schenk János méltatta méretes böffenetre a tüntetést. Olvasta, úgymond „egyik hetilapunkban a londoni publicista jegyzetét”, mely, mintegy a kaposvári sajnálatos eseményekre rímelve kifejti, hogy milyen „európaiatlan” is volt Szita Károly távozásának követelése, ha amúgy a tüntetőknek egy más tárgykörben van problémájuk. (Schenk persze, mint afféle digitális írástudatlan, nem tesz oda hivatkozást, hogy hol, kinél olvasta ezt a baromságot – nyilván sehol, csupán álmodta.)
És, hogy ilyenkor arrafelé sohasem hangzik el, hogy „Cameron takarodj!”
Nem bizony. Ott ilyenkor az hangzik el, s az van írva a demonstrálók molinóira – csak eredetiben áll módunkban idézni –, hogy „pig fucker”, ismert botrányára utalva, de a tüntetések többségén – függetlenül azok tematikájától – ott látható a „Ditch Dodgy Dave” (takarodj, húzz el, cseles Dave) tábla. És ez éppen egy vasmunkás-tüntetésen.
“Cseles Dave, takarodj”, “mennie kell”, stb: a képen Cameron egy malaccal a kezében a botrányra utalva. Nos, így tüntetnek a visszafogottságukról híres angolok. Ez volna a követendő példa – talán élni kéne vele, ha már ilyen okos és világlátott ember mondja, mint Schenk János…
Abban meg talán van némi szerepe Szita Károlynak, hogy április elsején derült égből villámcsapásként zúdult a kaposváriak s persze a környékbeliek nyakába, hogy néhány hónap múlva egy gumiégető füstjét-porát-gázát szívják ők és gyermekeik. Elhisszük, hogy a következményeket látva rettentően szeretnék kivonni a jóságos, városáért éjt nappallá téve dolgozó polgármestert a népharag és közutálat alól, de nem fog sikerülni. Mindenki pontosan tudja, hogy itt egyetlen felelős van: az pedig, sőt, „peddddddig” nem más, mint Szita Károly.
Jogos volt tehát a „Szita takarodj” molinó üzenete: aki az elmúlt húsz-egynéhány évben totális befolyásra tett szert, akinek az engedélye nélkül ma már egyetlen közalkalmazott sem kaphat munkát, aki kénye-kedve szerint játszott azzal, hogy melyik vállalkozónak legyen sima az útja, és melyiket szívassák ronggyá a hatóságok, aki a köz pénzét kizárólag azon az alapon adta-vette, hogy neki mennyi politikai haszna származott belőle, s aki javarészt a köz pénzéből finanszírozott csicskamédiája és a neki lekötelezett vazallusok segítségével épített ki informális teljhatalmat, az
igenis az első és egyetlen felelőse a gumiégető idetelepítésének.
Nem tudjuk, mi volt az igazi ok, hogy milyen alku zajlott a háttérben: felröppentek pletykák, hogy megint a Rákóczi nevű egykori futballcsapat körül zajló hercehurcák: az közismert, hogy a csődbe ment futball-kft háza táján a mai napig durvábbnál durvább események zajlanak. Azt is tudjuk, hogy Csányi Sándor bankár, a Homatech fölött ténylegesen rendelkező oligarcha, a labdarúgó szövetség elnöke. A szóbeszéd szerint az ő nyomására tekintett el a cég és a csapat körüli tömeges szabálytalanságok miatti szankcionálástól a szövetség, s a bukott kft. miatt kényszerűen újjáalakult csapat pedig egyébként is csak a legalsó osztályban, a „Megyeháromban” indulhatott volna.
Csányi intézte el a „futballszakértők” szerint, hogy ne kelljen a Rákóczinak végigjárnia a szamárlétrát, a megyei első osztályból indultak. Így már a következő években reális célkitűzés a BL-csoportkör, ahogy erről Kaposvár hőn szeretett „előembere” (nem vicc!) nem is olyan régen tisztelőinek meglehetősen szűk körében ábrándozott…
A német nyilvános telefonkönyv szerint itt, Passauban, a Duna mellett – nyilván jó levegőn és egészséges környezetben – tengeti életét a Kapos Extra és a Most véresszájú háziszerzője, Schenk János. Innen engedi le nyilván a folyón azt, ami aztán Kaposváron szennyezi a közéletet.
Schenk János a fentebb említett cikkecskéjében Európát hiányolja: „Ez sajnos nem Európa. És ne legyenek kétségeink, itt normalizálás sem várható”. Kijelentjük: ezúttal, s ebben teljesen igaza van. Európában egy ilyen gumiégető telepítését egy-másfél évnyi ún. „közösségi tervezés” (community planning) előzte volna meg, az érintettek teljes körének bevonásával, népszavazással. Senkinek eszébe nem jutna Európában egy még sehol nem működő, kipróbálatlan, és eleve veszélyeket hordozó vegyi üzemet lakott területek közelébe építeni. Az ilyen polgármestert ebrúdon hánynák ki a hóra – Európában.
Akkor kis is itt az, aki „nem európai” Herr Schenk?
Az, aki kiáll, tüntetni mer a jogaiért, az élhető környezetért, az önkény ellen, vagy az, aki minden demokratikus normát és szokást felrúgva, piszkos, nyomorult háttéralkuk, koszos futballmutyik, ki tudja, milyen balkáni útonálló osztozkodás eredményeképp erőszakosan lenyomja a közösség torkán a döntését? Az, aki alávaló csúszómászó szócsőként, Júdás-pénzért támogatja hazugságokkal, lejáratással, rágalmakkal, mocskolódással az önkényeskedőt, miközben csekély ötszázötven kilométerre innen (füsttől, dioxintól, szennyezéstől és demokratikus normáktól mentesen) tengeti a kies Passauban életkéjét, s költi az eurókat, amit a kaposváriak adójából hullajt neki a Főnök? Ki az európai, Schenk?
Emberünk, aki Németországból osztja az észt Kaposvárra, biztosan nem az, ha háromszor újraszületik, akkor sem. Írtunk már róla, itt, itt és itt, s még számos további helyen – csupán a jegyzőkönyv kedvéért, mert „emberileg és szakmailag” nem érdemes a szóra.
A „focimutyi” persze csak szóbeszéd, bár sokan esküsznek rá. Az biztos, hogy a Rákóczi szégyenletes bukása, a többszáz millió elsíbolása politikailag éppúgy Szita sara volt, mint a gumiégető: a futballcsapatnál levegőt venni nem lehetett az ő engedélye nélkül. És sokan már a bukás idején is mondogatták: a „Karcsi” jóban van a Csányival, majd elintézik…
Elintézték. Csak arról nem volt szó, hogy mi lesz az ár, amit a kaposváriak fizetnek majd.
H. I.
