A nyomozók harmincezer oldal iratanyagot foglaltak le
Ismerős szurkolói filozófia: néhány meccset nyer a csapat, és minden meg van bocsátva. Előre és visszamenőleg is, hetedíziglen. Most, hogy az NB „akárhányban” sikerült otthonában kétvállra fektetni Andráshidát, sokan úgy érzik, hogy immár itt van a kaposvári labdarúgás új aranykora. Persze eszünk ágában sincs kiábrándítani a rajongókat, ezért hangsúlyozzuk, hogy Rákóczi-témájú írásaink nem elsősorban labdarúgásról szólnak: nem arról, hogyan sikerült Kállai kettőnek benyesni jobbról, vagy milyen sikeresen alkalmazta a mester a tolódásos védekezést, hanem közéletről, és főleg közpénzekről. Arról, hogy a népszavazás-ügyben vérlázító álszentséggel „közpénzekkel való felelős gazdálkodásról” papoló Szita Károly vezetésével hogyan hányták ki vasvillával az ablakon a tízmilliókat, ha futballról volt szó. Illetve, dehogy futballról. Róluk.
Erről nem hallgathatunk, még akkor sem, ha ezzel kivívjuk néhány beszűkült tudatú rajongó haragját, amint az a közelmúltban megesett, mikor szóvá mertük tenni, hogy a Kaposvári Kosárlabda Klubnak nyújtott közel nyolcvanötmillió forintos rendkívüli önkormányzati támogatás, s úgy általában a kaposvári sportszponzoráció körül nincs minden rendben.
Az pedig, ami a már felszámolás alatt lévő, egykori NB I.-es csapatot fenntartó kft. körül zajlik, az egyszerre tragikus, nevetséges, és ijesztő: a felszámolóbiztos végleges kimutatása alapján 366 és fél millió forint az a – nagy valószínűséggel behajthatatlan – tartozás, amelynek legnagyobb részét veszteségként a magyar adófizetők közösségének kell elszenvedni, köztük a NAV-nak 99,5 milliót, a megyei kormányhivatal foglalkoztatási főosztályának 22,7 milliót, a kaposvári közszolgáltató cégeknek 15 milliót, ám ami a legsúlyosabb, Kaposvár Megyei Jogú Városának,
pontosabban Kaposvár polgárainak, beleértve a futball-nemkedvelőket is 162.554.972 Ft-ot.
Különös tételekre is bukkantunk az igények közt: az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. is visszakövetel 43-at abból a 75 milliónyi szponzori pénzből, amit tavaly adott, de még az aktuális ügyvezetőnek, Czimmermann Árpád Józsefnek is tartoznak – tessék megdöbbeni – teljes egyezer-négyszáznégy magyar forinttal! Ezzel biztosan kint lenne a vízből, de szerencsére már menedékre lelt a Bene Ferenc Akadémiánál, ahogy a másik nagy titoktudó, Illés János is: ő „raktáros” az egyik új szponzor kaposvári vállalkozónál…
Mindezt nagyjából eddig is tudtuk, csupán az volt a kérdés, hogy hová lett az a különösen fájó, több, mint másfélszáz millió, melyből sok szép Szita-fotóalbumot, városi falunapot, fickósan égnek meredő zászlótartó-rudazatot lehetett volna finanszírozni, sok egyébről: polgármesteri megbízottakról, lépteinket alázatosan leső cselédsajtóról nem is szólva.
Szívből reméljük, hogy a két nyomozás, amely feljelentések alapján indult, és amelyben a házkutatásokon harmincezer oldalnyi dokumentumot foglaltak le a NAV és a rendőrség nyomozói, eredménnyel jár majd, és megállapítja, kik voltak a felelősök. Ezt persze mindannyian tudjuk, de bizonyítékok nélkül senkit nem lehet vádolni, legfeljebb a legendás Budai Gyulával szólva „politikai felelősség állapítható meg”.
Az viszont abból, ahogyan a Polgármesteri Hivatal a kezei közül kifolyt pénzt kezeli, egyébként is kristálytisztán látszik. Az egyik a felszámolói listán szereplő hitelező igényjogosult közérdekű adatigénylést nyújtott be a Hivatalhoz, miután kiderült, hogy az eredetileg 162,5 milliós tartozásnak közel a felét, 78,3 milliót elengedi a stadionban végzett beruházások fejében, a felszámolóval kötött megállapodás alapján.
Így mulat egy kaposvári „úr” (szigorúan idézőjelben) a város polgárainak pénzén.
Az első kérdés azonnal adja magát: miután Rákóczi Kft. senkinek egy büdös fillért nem fog már fizetni, végrehajtható vagyona nincs, mi értelme van az egésznek? Szerintünk csupán annyi, hogy így kisebb lesz a szégyen. Úgy tűnik majd, hogy az egyébként köztudottan a városháza utasításait szolgai módon követő cégvezetés legalább a város felé részben indokolható disznóságokat követett el.
Szerintünk jobban tették volna, ha inkább titkolóznak a végsőkig. A válaszban ugyanis olyan ordító aránytalanságokra leltünk, amelyek minimum a hűtlen kezelés gyanúját vetik fel:
A megállapodás legfontosabb részei: látható, mennyi tartozást engedett el a közgyűlés, és milyen tételeket számoltak el.
Látható, hogy a szövegben szó van 18,1 milliós légkondicionáló felszerelésről, ebből nagyon gálánsan számolva kétszázezrével kilencven darab készüléket lehet vásárolni. Szóljon, aki szerint elképzelhető, hogy a cukorgyári pénztemető gödör nem túl exkluzív létesítményeiben ezt akár csak megközelítő mennyiség van…
Ám ami ennél nagyságrenddel sokkolóbb: ötvenmillió forintot költött el „felülvetéses gyepcsere” címén a kft., ami több, mint abszurd: amellett, hogy külön szerepel a „talajmarás, lazítás” közel hárommillióért, az állítólagos gyepcserére nem kevesebb, mint 47 millió 353 ezer forintot költöttek.
Nyilván nem gondolták, hogy bárki utána számol: egy labdarúgópálya mérete 105×68 méter, ami 7140 négyzetméter, kerekítsük fel nyolcezerre, hiszen a pálya szélétől még van némi füves rész. A Magyar Labdarúgó Szövetség 2013-as sporttelep-felújítási programjához mellékelt táblázatból vettük az elszámolható maximális egységárakat: eszerint az elszámolásban szereplő „felülvetés célgéppel, indító trágyával” c. tétel négyzetméterenként bruttó 152 Ft, a „felülvetés 4-8 dkg/m2 fűmaggal” pedig 165Ft/m2.
Van itt minden: homokszórás (porhintés), simító boronálás, csak pont ezt a gyepet nem kéne szellőztetni…
Ez a táblázat szerint az anyag és munkadíj bruttó összege, azaz 317 Ft. Ha ezt beszorozzuk nyolcezerrel, az 2 millió 536 ezer forint, ennyit lehetett volna maximálisan elszámolni a 47,3 millióval szemben.
Mit mondjunk: egy kicsit túlárazták. Ennyiből két golfpályát be lehetne füvesíteni a híres “Kentucky Blue Grass-sal”, még maradna is némi apró.
Kérdés, hogy a stadion tulajdonosa, az önkormányzat mikor és hogyan ellenőrizte a kilencven darab légkondi (ez persze csak egy elméleti szám), és a füvesítés valódi árait, valamint a vonatkozó számlákat. A realitásoktól ugyanis nagyon távol állnak ezek az összegek és a velük szemben álló teljesítés, ha valóban így van, komolyan felmerülhet pl. a hűtlen kezelés kérdése is.
Lehet, hogy valami originál jamaicai cuccal vetették be a reménytelenség Pécsi úti mezejét, s aztán attól sikerült úgy elszállni egyeseknek, hogy BL-csoportkörről ábrándoztak?
Egy biztos: a Rákóczi-sztori után közpénzekkel való felelős gazdálkodásról beszélni Kaposváron több, mint cinizmus.
H. I.
