Azon, hogy a kézből, s alkalmasint kisállat-eledellel etetett helyi média kizárólag a Fidesz képviselőjének sajtótájékoztatóiról számol be szorgalmasan, nincs miért meglepődni. Orbán Viktor úgy módosította Rákosi Mátyás jelszavát („aki nincs velünk, az ellenünk van”): „aki nincs velünk, az nincs” – ehhez tartják magukat. Gelencsér Attila nem is okoz csalódást ölebeinek, táplálja őket szorgalmasan. Legutóbb tegnap, 20-án rakott a készséges szájakba némi csócsálnivalót, eképpen: „Mocskolódó szórólapok fogják elárasztani a kaposváriak postaládáját, amelyet a baloldal juttat el a lakókhoz, jelentette ki mai sajtótájékoztatóján Gelencsér Attila.” A fideszes képviselő különféle képességeiről már eddig is legendák keringtek a városban, de a jövőbe látás tudományáról eddig méltatlanul kevés szó esett.
Azt nem tudjuk, milyenek lesznek ezek a szórólapok, de, hogy fogalmat alkothassunk, mi járhat Gelencsér képviselő úr fejében, mutatunk egyet – ha a jövőből nem is, a közelmúltból. Abból az időből, amikor nyilvánosságra került a döntés, hogy a kormányváltó, MSZP – Együtt 2014-PM – DK – Liberálisok alkotta összefogás Kolber Istvánt indítja Kaposváron. (A politikai korrektség okán, bár nincs jelentősége: a DK képviselője e sorok íróját váltotta jelöltként a fenti szervezetek megállapodása nyomán.)
A fenti hír nyilvánosságra kerülése után néhány nappal, január végén jelentek meg a képen látható szórólapok Kaposvár postaládáiban. A címlapon Kolber István, Gyurcsány Ferenc és a szokásos fideszes böffenet: „Emlékszik még? … Emlékszünk … együtt tették tönkre az országot”. Hogy mi hogyan emlékszünk, arról bővebben itt. Erről szívesen vitatkozunk bárhol bárkivel, aki képes a fentinél – vagy a napi Gelencsérnél – egy fokkal artikuláltabb megnyilvánulásokra.
A szórólap másik oldala sem kevésbé tanulságos: „Kolber István nem szocialista, hanem Gyurcsány Ferenc katonája”. Így kell egy féligazsággal indítani, hogy a további hazugságoknak megágyazzunk: valóban nem szocialista, ám katonákkal, fenyegető militarista hőbörgéssel, „vezénylő tábornokkal”, „puskaporszaggal” eddig csak Orbán és a jobboldal retorikájában lehetett találkozni.
A következő két állítás pedig már – mondanánk, hogy színtiszta, ellenkezőleg: piszkos, a politikai kampánystílust is messze alulmúló rágalom, mindkettő réges-rég számtalan helyen cáfolva. Az első, a budai Várba való behajtás ügye (a Magyar Hírlapban jelent meg): a várkerületi fideszes önkormányzat emelte fel egyik napról a másikra csupa kedvességből tízszeresére a behajtási díjat, amit persze a Miniszterelnöki Hivatalnak esze ágában sem volt kifizetni.
A másik, a „klasszikus”, már több Fidesz-generáció szellemi tápláléka – nota bene: ezt a szórólapot is a Fidelitas jegyzi – a taszári háromezer munkahely története egy mondatban. Megszámlálhatatlan helyen és alkalommal hangzott el, hogy ilyesmit soha senki nem ígért: egy, a Világgazdaság c. lap által szervezett budapesti konferencián, egy szakértő felszólalásában hangzott el feltételes módban, hogy „akár háromezer munkahely is létesülhet”. Éppen Szita Károly „varázsolt” belőle ígéretet, mikor a 2006-os polgármesteri kampányában Kaposvárnak ötezer új munkahelyet emelgetett, aztán közölte, hogy ő ebbe belegondolta a taszári háromezret is. És, miután Kolber István a miniszterelnöki megbízotti feladatot díjazás nélkül látta el, a saját állás is hazugság. Esetleg arra kitérhetett volna Gelencsér Attila, hogy, miután 2010-ben megfúrták a megvalósulás előtt álló taszári pályázatot, négy év alatt mit tettek a térség felvirágoztatása, a reptér újraindítása érdekében azon kívül, hogy Taszárt és a környező falvakat perverz módon a siófoki választókerülethez csatolták.
Három állításból kettő és fél ordas hazugság, inszinuáció, rágalom. A kaposvári Fidelitas a legjobb tanítványnak bizonyult – nyilván csak szépen csengő nevüket adták. Már csak az a kérdés, mi lehet azokon a szórólapokon, amik Gelencsér Attila lelki szemei előtt ilyen pontosan kirajzolódtak. Vajon megütik-e a – fenti példában elég magasra tett – hazugság-mércét? És vajon miért kell előre mosakodni? Volna esetleg valami? És ha Ron Werber a mumus, akkor mit mondjunk rájuk: egy mondat a Magyar Narancsból: „Lehet Werber bármily furmányos kampányszakember, a nemzetközi politikában és a negatív kampányüzenetek célba juttatásában szerzett tapasztalataival bizonnyal eltörpül a Fidesz fő kommunikációs stratégái, az amerikai Arthur J. Finkelstein és George E. Birnbaum mellett.” Tőlük származik a recept: bármit csinálsz, vádold meg vele ellenfeledet: nem az számít, hogy kinek van igaza, hanem, hogy ki rikoltja gyakrabban és hangosabban a magáét.
H. I.