Száraztésztából lesz majd a lovasszobra?
Habár Gelencsér Attila 2021-es „munkásságából” is csupán néhány jellemző elemet emelnénk ki, így sem állítható, hogy kimondottan sikeres éve volt. Alig három hónappal a választások előtt, melyen – jobb híján – megint csak őt indítja a Fidesz, fogalmazhatunk úgy, hogy az egyik leggyengébb szem őkelme a láncban, még megyei összehasonlításban is. Támogatottsága 44%-os – az általunk részletesen feldolgozott Závecz-féle kutatás alapján – hasonló, mint amennyit a 2018-as választáson elért, s most, 2022 célegyenesébe fordulva is jóval több volt számláján a ballépés, a kínos blama, mint a sikeresnek mondható szereplés.
Kezdődött a címképünkön is látható majomkodással,
amiről az volt a szemlélő benyomása, hogy egyenesen Orbán Viktor babérjaira pályázik. Hősi póz: mintha az álmaikban létező „erős Fidesz-Magyarországnak” állt volna modellt. Az érdemi cselekvés helyett önmaga emlékművét – száraztésztából – építgető Gelencsér és rajongói figyelmét csupán arra hívtuk fel, hogy a Dél-Dunántúl 2016 óta hat helyet csúszott le azon a listán, amely az európai régiók fejlettségét hasonlítja össze, s lassan nem lesz hova tovább, ugyanis hamarosan eléri a gödör alját.
Felzárkózás helyett leszakadás: ez a Gelencsér-korszak mérlege.
És emlékeznek még arra a pusztító performanszra, amit Attila adott elő Jakab Péter és Steinmetz Ádám videójára reagálva a zselici kerékpárút építési területén? Ha nem, szívből ajánlom újra-átélésre: nincs az a nyomorúságos Bagi-Nacsa paródia, amely felülmúlná.
Méretes, üres kapuba teli rüszttel abszolvált öngóljai
közül – szerintünk – a siófoki rezidenciájáról lőtt kép volt a legkínosabb, olyan, aminél kevesebbért is dobtak már ki képviselőt a parlament ablakán tisztességesebb világokban a választók. Miközben azon háborog az egész ország, hogyan vásárolja fel, sajátítja ki és építi-betonozza totálisan élhetetlenné a Fidesz-bűnszervezet az egész Balaton-partot, Gelencsér Attila képviselő a vízparti társasnyaraló teraszáról, amelynek saját partszakasza és csónakkikötője van, posztol egy fotót a szomszédos strandról, ahol heringek módjára zsúfolódik össze a nép, s írja alá mérhetetlen cinizmussal: „a Balaton mindenkié”!
És amint korábban megírtuk, ennek a társasnyaraló-résznek a megszerzése is rászolgált egy alaposabb vagyonvizsgálatra…
A legnagyobb ellenzéki médiazajt mégsem az említettek,
hanem egy általunk eddig nem tárgyalt ügy, a „nem létező kaposhomoki kerékpárúté” keltette. Erre térnénk ki bővebben: akkor nem kívántunk beállni abba a kórusba, amely csupán egy elbaltázott kifejezés miatt képes volt hetekig csodáskodni – így mondják Somogyban – miközben a dolog ennél érdekesebb, bár kissé bonyolultabb is.
Kerékpárútról csupán Gelencsér beszélt Facebook-oldalán,
ez persze az ő sara, ám a kaposhomoki önkormányzat által közzétett pályázati adatlapon „a kerékpáros közlekedés infrastrukturális feltételeinek megteremtéséről” van szó, jelentsen ez bármit is. Máshol így fogalmaznak: a „teljes település közlekedési úthálózatának kerékpáros-baráttá tétele kerékpárforgalmi létesítmények kijelölésével”. A projekt címe is erre utal: „Kaposhomok közlekedésbiztonsági fejlesztése”.
Értelmezésünkben a történet elsősorban az uniós támogatások feltételeinek kijátszása,
az EU szokásos átb@szása. Ezt láttuk Kaposváron, mikor a vasútállomást úgy újították fel, hogy berendeztek ott egy kormányablakot „funkcióbővítés” címszóval, miután az EU – jó okkal – sima renoválásra nem ad pénzt. Ugyanez történt kedvencünknél, a Kaposvári Közlekedési Központnál is: a vasút-, a távolsági és helyi járatú busz állomásai már így is a lehető legközelebb voltak egymáshoz, hát be kellett hazudni valamit, pl., hogy ezzel „közelebb került a Donner a belvároshoz”. Dehogy került…
Ebben a cikkben vettük végig, melyek voltak a kaposvári városvezetés legnagyobb hazugságai, melyekre EU-támogatást lehetett nyerni.
Kaposhomokon is nyilvánvalóan erről volt szó:
a község katasztrofális állapotban lévő útjait azzal a fedősztorival javították-foltozták ki, hogy ettől „alkalmas lesz kerékpáros közlekedésre”. Így fogalmaz a projektleírás: „a községben meglévő burkolt utak javítása által a teljes település kerékpáros-baráttá fog válni. A fejlesztés ugyan nem terjed ki a zúzalékos utakra, azonban így is kedvezően érinti a település teljes lakosságát”.
Ottjártunkkor ugyan nem tűnt szemünkbe egy darab friss útjavítás sem,
az viszont annál inkább, hogy a projekt egy sarkalatos pontja: „kiemelendő, hogy a település Telekhegy elnevezésű külterülete is elérhetővé válik kerékpáros létesítményen keresztül a projekt hatására” még a szokásosnál is rondább hazugság:
A Telekhegyre vezető út, mely Kaposhomok külterülete. A Google Maps képe 2011 novemberében készült, és az út most pont ugyanígy néz ki. Kérdés, mit tettek hozzá, hogy mostantól kerékpározni lehet rajta? Eddig nem lehetett?
A fenti, 2011-ben készült Google Maps fotón jól látszik,
hogy a falutól valóban távolabb fekvő Telekhegyre már tíz éve is aszfaltozott út vezetett. Annál is inkább, mert a Telekhegyen van (volt) a taszári reptér egykori „távoli adója”, amely azt a jelet adta, melytől a „legfáradtabb” vadászpilóta is hazatalált bárhonnan. Kérdés, hogy ezzel az úttal mit csináltak, mert pár nappal ezelőtt pontosan ugyanúgy nézett ki, mint 2011-ben.
Gelencsér Attilát ez persze nem menti fel semmi alól,
habár a csicskái – mert még így, a tápláléklánc legaljánál is van lejjebb – megpróbálták kimosdatni a kínos szituációból. Nem hinnénk, hogy sikerrel jártak: Somogyban egyedül a kaposvári választókerület az, ahol – egyelőre – halvány, hibahatáron belüli esélye van az ellenzéknek a győzelemre. Az egykor a megye császárának tekintett „Big-et” ma már mindhárom somogyi fideszes kollégája lekörözi még úgy is, hogy Gelencsért kivéve mindegyiküknek ma is mandátummal rendelkező, ismert, agilis jobbikos ellenfele van.
H. I.
Ezt már olvasta?
