De miért asszisztál ehhez az evangélikus egyház?
Ahogy egy faékről vagy százas szögről, úgy Gelencsér Attiláról sem gondoltuk, hogy egyszer még fejtörést fog nekünk okozni. Végighizlalta máját csendben, kárörvendően Szita Károly gumiipari leszereplésén, megfogadta Orbán tanácsát arról, hogy „jól pihenjétek ki magatokat a nyáron, mert migránsügyben ősztől bele kell húzni”, aztán rázendített, kisimult pofival, teli energiával. Ami viszont a fejtörést okozza: nem tudjuk eldönteni, hogy lehet-e, szabad-e komolyan venni egy szót is abból, amit az elmúlt néhány napban nyilvánosan összehordott, vagy egyfajta mentális összeomlásként, saját keresztjének súlya alatti megroskadásként értelmezzük inkább, és legyünk nagyon megértőek.
A keresztjével együtt is a tökéletes szellemi súlytalanság állapotában afféle, hogy stílszerűek legyünk, Mohamed koporsójaként ég és föld közt lebegő kaposvári képviselő ugyanis olyan elképesztő ostobaságokat hordott össze, melyek még akkor is hiteltelenné tennék migránsügyi evickélését, ha pártjának és kormányának az összes létező etikai, emberi és logikai normát semmibe vevő kampánya bírna bárminemű értelemmel.
Merthogy sem az értelemnek, sem a tisztességnek szikrája sincs benne.
Sokan és sok helyen kifejtették, miért: azon kívül, hogy alkotmányellenes, mert nemzetközi szerződés által szabályozott kérdésben nem lehetne népszavazás, még ostoba ködszurkálás is, mivel a jelenleg hatályos megállapodást az 1294 menekült befogadásáról egyrészt már aláírta a kormány, másrészt semmiféle kötelezettséget nem ró a továbbiakban sem egy mégoly magas részvétel és „nem” szavazati arány senkire.
Sem Európára, sem a magyar kormányra: ha majd Mészáros Lőrinc bankszámlája lesz holmi EU-szankciók miatt veszélyben, biztosak lehetünk benne, tízezrével fogadnak be menekülteket, és nem nevezik őket migránsoknak.
A nagyon is kétséges és feledhető szimbolikus jelentőség mellett marad a már világszerte érezhető szégyen: csupán az európai országok leginkább idegengyűlölő, antidemokratikus politikai erői szemében látszik Orbán Viktor „fasza gyereknek” (idézet a 888.hu-ról).
Ami Gelencsér megszólalásaiban hátborzongató, az a szellemi mélyrepülés, a debilitás határát súrolóan leegyszerűsítő verbális agresszió. Ami olykor fideszes politikusok esetében is ölt még némileg cizellált formát, az nála az öreglaki kocsma biciklitárolójánál este tíz után előadható szinten mozog:
„Bűncselekmény, halál, rettegés és pánik jár a nyomukban – mondta Gelencsér Attila”.
Természetesen itt szó sincs a 2012. évi C. törvény, a BTK rémhírterjesztésről, vagy a közveszéllyel fenyegetésről szóló paragrafusainak kimerítéséről (ugyan, dehogy), de, ha mindezt egy ellenzéki politikus követte volna el, már készségesen ugrana rendőr, ügyész, hivatalnok.
A rémhírterjesztés és a közveszéllyel fenyegetés a BTK-ban. És akkor még a gyűlöletkeltésről, az uszításról nem is beszéltünk.
És persze nem állt le: jött az újabb sajtótájékoztató, amelyre viszont már, miután csak a fideszes csicskasajtó vett tudomást vergődéséről, a Somogyi pl. nem, odarángatta maga mellé végtelenül szerencsétlen módon Pongrácz Máté evangélikus lelkészt, aki valószínűleg az egyetlen egyházi személy az országban, aki hajlandó volt kiállni a nyilvánosság elé,
mint ennek a minden krisztusi tanítást és keresztény hitelvet megszégyenítő, ócska politikai cirkusznak a biodíszlete.
Hiába fogalmazott óvatosan, mondván, hogy „a mi felelősségünk a migránsokért azonban elsősorban az, hogy ne kelljen eljönniük hazájukból, és ott segítsünk rajtuk, ahol születtek”, ha előtte Gelencsér megint belebődült egy cefreszagút a kaposvári alkonyatba:
„A dzsihád halálos áldozatainak száma több mint a holokauszté, az elmúlt 1400 évben 270 millió ember esett áldozatul a muzulmánoknak.”
Jól látják: „az elmúlt ezernégyszáz évben”. Nos, itt kellett volna egy hitét és hivatását komolyan vevő lelkésznek felállnia, és távozni azzal, hogy ilyen vérlázító, primitív ostobaságokkal semmilyen közösséget nem vállal. Persze, hogy nem tette meg, és nem kérdezett vissza:
És a keresztények mit csináltak az elmúlt ezernégyszáz évben, Attila?
Válaszoljon helyette – és helyettünk – a legilletékesebb:
„2000. március 13-án, nagyböjt első vasárnapján a pápai szentmisén II. János Pál Isten bocsánatát kérte azokért a bűnökért, amelyeket a keresztények a múltban elkövettek. A confiteort, a mise bűnbánati részét hét csoportra osztották. Itt vallotta és bánta meg a bűnöket a pápa. II. János Pál a katolikus egyház főpásztoraként, de az egyetemes egyház, minden keresztény képviselőjeként, Krisztus helytartójaként és Péter utódaként is imádkozott és könyörgött bűnbocsánatért, vatikáni hivatalok magas rangú képviselőivel együtt.
A pápa a keresztények hét fő bűnéért kérte Isten bocsánatát: a vallásháborúkért és keresztes hadjáratokért; az inkvizícióért; az egyházszakadásokért, a kiközösítésekért, a vallási türelmetlenségért; a zsidók elleni bűnökért, a múltbeli zsidóellenességért és a hallgatásért a holokauszt idején; az erőszakos hitterjesztésért, más vallásúak és más kultúrájúak emberi jogainak semmibevételéért; a keresztények bűneiért az emberi méltóság ellen, főként a nők, a rabszolgák, az etnikai kisebbségek, például a cigányság esetében; és a mulasztásokért a társadalmi igazságtalanságokkal, a szegényekkel, az elnyomottakkal és a peremre szorultakkal kapcsolatban.”
Így beszél és viselkedik egy igazi keresztény. Aki, mondjuk nem adja ki pénzért egy keresztény katonatársát álmában baltával bestiálisan meggyilkoló muszlimot országának, ahol hősként ünneplik és kitüntetik. Vagy nem nyalja fehérre a seggét annak a muszlimnak, akitől pénzt remél, miközben gyalázza és gyilkosozza a hitét.
„Bárhol, ahol az iszlám megveti a lábát, elkerülhetetlen a végső konfrontáció.” (Gelencsér A. iszlámszakértő.) Ezer forintos kérdés: vajon a Szigetvárra tervezett muszlim zarándokközpont, az már „lábmegvetésnek” számít? Vagy a Kaposvári Egyetemen a muszlim diákoknak létesítendő imahely?
És ismét a BTK. stílszerű keretben: szerintünk sokadszor is sikerült kimeríteni.
Idén februárban Gelencsér Attila még a pedagógusoktól akarta megvédeni az országot. Az uszítás, a rasszista felhangú verbális agresszió, az állandó hadiállapot, amelyben ezek az aktuális „hősök” éppen megvédenek bennünket, csupán az intézményesített lopás és az általános és tragikus, sokoldalú lecsúszási folyamat leplezésére szolgálnak. Ne feledjük, mennyi mindent tett a képviselő úr Kaposvár fellendítéséért. Ja, de: nyugodtan feledjük.
És akkor a testi-lelki jóbarátról, Mengyi „Voldemort” Rolandról, az Azori-szigeteki harcostársról még nem is beszéltünk: ott, a távoli Atlanti óceánnál éppen a cigányokat védték meg vállvetve a kereszténység élő védőbástyái.
Előbb-utóbb mindenki meg lesz védve mindenkitől: már csak az a kérdés, hogy Gelencsér Attilát ki védi meg, ha netán nagy ügybuzgalmában maga ellen találna fordulni…
H. I.
