Már szegény Balás püspököt is plagizálják?
Sürgős, halasztást nem tűrő kéréssel fordulnánk mindazon Fidesz-funkcionáriusokhoz: képviselőkhöz, polgármesterekhez és a szakmai önbecsülés okán azokhoz a testnevelés szakosokhoz, akikben a józan önmérsékletnek és a humánumnak maradt akár egy szikrája is, értve ezalatt kiemelten Schmidt Jenő tabi és kisebb mértékben Szita Károly városvezetőket: haladéktalanul tegyenek lépéseket Gelencsér Attila párt- és képviselőtársuk gyámság alá helyeztetésére, mielőtt ámokfutásának következtében tágabb vagy szűkebb környezetében jóvátehetetlen kárt okoz, netán vak tombolásában – isten őrizzen – maga ellen fordul. Kötelességünk szólni, miután cselekvő- és ítélőképességének végleges elvesztéséről ország-világ meggyőződhetett azon a sajtótájékoztatón, amelyet a hozzá hasonlóan az ép öntudat és a teljes sötétség határán egyensúlyozó Nógrádi Györggyel együtt tartottak február 17-én, ahol Kaposvár országgyűlési képviselője előadott egy valóságos kis irodalmi remekművet, egy fikciót (előszörre elütöttük, és „fuckciót” írtunk), melyben a képzeletbeli Kaposvárt baloldali politikusok vezetik (uramatyám), s ennek következtében elözönlötték a migránsok.
Nógrádi aznap végighaknizta Kaposvárt: az egyetem szenior tagozatán tartott előadást 2016 világpolitikai kérdéseiről, mely tény önmagában is elég szégyen a jobb napokat látott intézményre nézve, s megejtette ugyanezt a helyi Fidesz-segédcsapatoknak is, többé-kevésbé egyazon hallgatóság előtt. Sajtótájékoztatón vett részt, interjúkat adott, de, ahogy a mondás tartja, aki egy „Nógrádit” hallott életében, az hallotta az összeset, ezért személyét és sületlenségeit ez esetben hanyagolnánk: egyes médiumoknak egész gyűjteményük van ebből.
Erre megvan a jó okunk: Gelencsér Attila ez alkalommal lejátszotta a sajtótájékoztató színpadáról a tisztességben megkopaszodott szófosógépet, és előadott egy olyan parádés magánszámot, egy gyöngyszemet, melyről igazából nem is értjük, hogy maradhatott rejtve közel egy hónapig a város művelt közönségének szeme elől. (Ebben amúgy beismerjük saját felelősségünket is: nem szoktunk Gelencsér-videókat nézegetni, s ez hiba volt.) Az irodalmi díj után kiáltó opus értékéből egy kicsinyt levon, hogy Balás Béla, az itteni egyházmegye püspöke ugyanezt a műfajt, tehát a „muszlim uralom Európában” című képzelt riportot korábban, tavaly novemberben már publikálta a Heti Válaszban.
Persze az a szöveg is csupán egy meglehetősen gyermeteg utánérzés volt, melynek eredetije Michel Houellebecq Behódolás című regénye: az irodalmi emésztőcsatorna képzeletbeli felső végén ez található, valahol középtájon, az átmeneti halmazállapotú Balás Béla-szöveg, a végtermék pedig Gelencsér Attila.
Ne is csigázzuk tovább a tisztelt olvasót, íme:
Érdemes végignézni az egészet, azért a legszórakoztatóbb részeket kiemelnénk:
„… nem szoktam olvasni…” – nos, ezt eddig is tudtuk – „2002-ben, mikor elvesztettük a választást, azt hiszem, hogy nem volt elég fantáziánk ahhoz, hogy elképzeljük, hogy milyen cunami-szerű negatív értelemben vett változások következnek az országba’ …”
Cunami-szerű negatív értelemben vett változások. A képviselő úr a 2002-es választási buktából vezeti le a jelenlegi bevándorlási ill. menekültkrízist, ami, valljuk be, ígéretes kezdés.
„Most én egy olyan gondolatkísérletre vállalkozom, hogy elképzelem azt a szituációt, hogy szocialisták vezetik az országot és szocialista vezetése van Kaposvárnak” – indít, s ekkor még nem tudhatjuk, hogy Gelencsér milyen barbár módon gyalázza meg a „gondolat” és a „kísérlet” veretes és kétségkívül pozitív csengésű magyar szavakat a következő percekben. Vigyázat, a nyugalom megzavarására alkalmas tartalom következik:
„Pintér Attila, Kaposvár szocialista polgármestere ma bejelentette, hogy ma éjféltől holnap déli 12 óráig kijárási tilalom lesz a városban, mert újabb jelentős migránscsoport érkezik Kaposvárra, akiket zavarnának a munkába igyekvő helyiek … a polgármester azt is elmondta, hogy a város napját ezentúl január 23. helyett szeptember 16-án ünnepeljük, mikor az első jelentős migránscsoport érkezett a városba…” (Nógrádi a háttérben kacér dívaként decensen kuncog.)
Gelencsér, érezve a sikert, belemelegszik. Szól Kolber István alpolgármesterről, aki a sportcsarnokot és az iskolákat szabadítja fel a migránsoknak, Jurmann Béla közgyűlési tagról, aki pedig a helyi cégektől kirúgandó, „szír bevándorlókkal” helyettesítendő kétezer ember sorsáról intézkedik. Lamperth Mónika visszatér a városba címzetes főjegyzőnek, és napirend előtti felszólalásban tájékoztat az arab nyelv kötelezővé tételéről. A képviselő úr lelkesedését láthatóan nem zavarja, hogy a jegyző nem szólalhat fel napirend előtt a közgyűlésben, ugyanis nem tagja annak…
Kováts Imre és Felder Frigyes sem maradnak ki a sziporkázóan szellemes szövegből, aztán „… Pintér Lóránd javaslatára pedig bezárták a Hősök Templomát és minaretté alakítják át…” Nem mecsetté, ami a muszlim templom, hanem minaretté, ami annak csupán egy része – ennyit a fideszes műveltségről. „Szintén ő kezdeményezte, hogy valamennyi templomról tüntessék el a keresztet, és az idén ne tartsunk húsvétot…”
Ez utóbbi megjegyzés különös ocsmányságánál azért álljunk meg egy pillanatra: közismert, hogy Pintér Lóránd, az Együtt helyi választókerületi elnöke korábban SZDSZ-es politikus volt, ahogy az is, hogy a fasiszta-szélsőjobboldali agendában, az antiszemita közbeszédben a megszűnt liberális pártot a zsidósággal azonosították. Nyilván teljesen véletlen, hogy Gelencsér kicsiny irodalmi szösszenetében éppen a volt SZDSZ-es kezdeményezi a keresztek levételét, aki amúgy katolikus, és, hogy még egyértelműbb legyen a burkolt zsidózás, a húsvét eltörlését is indítványozza…
Megjegyeznénk, hogy a magyarországi zsidó szervezetek, vagy pl. Konrád György és Kertész Imre nagyon egyértelműen felléptek a muszlim bevándorlás minden formája ellen, és – némileg skizofrén módon – támogatják Orbán politikáját. Ennyit Gelencsér politikai képességeiről és ismerethorizontjáról.
A vége felé kezdtünk aggódni, hogy minket már meg sem akarnak majd ölni, de aztán: „Huszka Imre (ezek volnánk mi – a szerk.) a polgármester sajtófőnöke (ojjé) utasította a helyi médiát, hogy a szilveszterkor elkövetett szexuális erőszakokról, mikor 46 nőt erőszakoltak meg a Kossuth téren (negyvenhat? és te ebből kimaradtál, Attila?), mélyen hallgassanak. Aki hírt mer adni róla, azonnali hatállyal elbocsátják.”
Ehhez csak annyit tennénk hozzá, Móricz Zsigmondot idézve: „teremtő isten, ez az ember nem tiszta”.
Levezetésképpen még kap egyet Gyenesei István is, aki pedig aláírásgyűjtést kezdeményez egy bevándorló érdekében, aki megerőszakolt az uszodában egy tíz éves kisfiút, s végül Gelencsér diadalmasan lihegve, zsírosan fénylő orcával felnéz a papírból.
A Jobbikot valamiért nem sikerült a körképbe illeszteni, s ennek még lehetnek hosszabb távon következményei.
A néven nevezettek – kivéve magunkat – persze akkor teszik jól, ha megfogadják Esterházy Péter intelmét – „egy bizonyos szint fölött nem megyünk egy bizonyos szint alá” – s nem reagálnak az elhangzottakra. Egy tökéletesen elszigetelődött, szánalomra méltó elme vergődésének lehettünk tanúi, aki pártjának és vezérének halvány árnyékaként azzal próbálkozott, hogy mindazt a kudarcot, hazugságot, tehetetlenséget és szellemi nyomort, amelyet a Fidesz és a Gelencsér-félék maguk köré építettek az elmúlt években, rátolja a „rettegett” ellenzékre.
Természetesen semmit sem kell ellenérvként felhozni a képviselő úr sárban való meghempergőzésének kapcsán: mindennél ékesebben beszél az, hogy a Fidesz saját, helyi médiája egyetlen szó nem sok, annyival sem tudósított a korszakalkotó mű ősbemutatójáról: a Kaposvár Most, a Kapos Extra, a Kapos és a Somogy Tv-k is beszámoltak az eseményről, volt interjú Nógrádival, ám Gelencsértől egy szót sem idéztek, novellácskájából semmit meg nem mutattak. A Somogyi Hírlap nem is tudósított. Ha ezt csupán a jó ízlés és a tisztesség diktálta nekik, fogadják minden (amúgy ritkán osztott) elismerésünket.
Gyanítjuk azonban, hogy itt egészen másról van szó – nagyon egy húron pendülnek. Inkább Szita parancsa lehet a bojkott mögött, aki utasította médiáját – mint a mesében én, csak ő valóban –, hogy „nehogy má’ az Attila itten irodalmi munkássága révén behajózzon a tutiba!” Itt nem lesz sziporkázás, pláne, hogy nem is ő írta a darabot. Jó, nyilván nem: neki még egy ilyen óvodás színvonalú szöveg alkotása is meghaladná az erejét. Úgy tudjuk, hogy egy, mostanában kevéssé foglalkoztatott híres kaposvári író volt az elkövető, akinek jelenleg a felesége az egyetlen rajongója.
Gelencsér teljesen magára maradt a Fideszben, nem kapta meg a területfejlesztési biztosi címet sem, és most az EU-s pénzek menedzselése közeléből is odébb taszajtotta Jakó Gergely. Nincs más téma, amiben megszólalhatna, mint a bevándorlási kérdés, abban is csak, mint az ügyeletes bohóc: komoly dolgok elmondására nincs felhatalmazása.
Politikai jövőjét egyértelműen a kaposvári polgármesteri székben képzeli el, más választása nem lévén. Ehhez már maga köré is gyűjtött néhány vállalkozót a rutinos helyezkedő-művész Kaposvári Cégszövetség egykori, Szita-ellenes tagjai közül, akik mostanában feltűnően sokat mutatkoznak vele.
Csak egy baj van, s ebben számította el magát: Kaposváron nem lesz sajtója, ha megfeszül, akkor sem. Senki nem fog tudósítani róla, adja elő bár a hattyú halálát rúdtánc-változatban, vagy üstdob-szonátákat fésűre feszített selyempapíron – reménytelen. Hiába akarja eljátszani a zseniálisan sziporkázó szónokot, a zombihad csak akkor mozdul, ha parancsot kap.
Ezek a kőkemény realitások, Attila. A többi csak irodalom. (Igen, ez is egy idézet volt, ma ilyen napunk van.)
H. I.
