Évet értékelt Gelencsér Attila a Kapos Tv-ben: a USA „háborúpárti” elnökének, Joe Bidennek a bukását jósolja 2023-ra

„Személyes intellektuális termékem…”

A pár éve még kötelezőnek tekintett televíziós kabaréműsorok ugyan hál’ istennek lassan kikopnak a köztudatból, ám, hogy a konzervatív lelkekben e téren se maradjon hiányérzet, évértékelő interjúval szerencséltette Kaposvár és környéke országgyűlési képviselője a helyi nagyérdeműt, s konkrétan egy „aranyköpését” vezette be államférfiúi szerénységgel a beszélgetésben így: „személyes intellektuális termékem”. Hogy mi volt ez, arra visszatérünk, de muszáj időrendben haladnunk, ugyanis Attilánk valósággal szórta a poénokat: nincs bohóc, aki egységnyi idő alatt ennyi logikai bukfencet tudna vetni, nem beszélve saját gyártású szóvirágairól. Vigyázat: fájni fog.

Bemelegítésnek a „hidegháború rémének hűvös leheletével”,

indít, amiről tényleg képtelenség eldönteni, mire értette: a szomszédban, Ukrajnában nagyon is forró háború folyik, a demokratikus világ és a putyini Oroszország viszonya pedig már évek óta olyan hideg, mint a múlt század hatvanas-hetvenes éveiben. A szóvirággal súlyosbított marhaságot pedig még fokozta azzal, hogy a Lengyelországban szerencsétlen módon becsapódott – s ott két civil halálát okozó – ukrán

légvédelmi rakétatöredékek precedenséből „atomháborút” vizionált.

Nógrádi György epeömlést kapna az irigységtől. Attilánknak talán nem ártott volna elolvasni a kubai rakétaválságról szóló részt a történelemből, mielőtt a „20. és a 21. századot összeadva a legközelebb álltunk az atomháború kirobbanásához” című magvas gondolatot szárnyára bocsátja. Az alákérdezőbiztos, Répás Orsolya gyorsan el is terelte a szót az aktuális magyar gazdasági sikerekre, nehogy meg is vívja egymagában az atomháborút a boldogtalan, de ott is aknamezőre tévedtek: sikerült a „kiemelkedő teljesítmények” közül éppen a legkínosabbra rátapintani.

Hosszasan ecsetelte ugyanis, hogy milyen kiváló is volt a magyar gazdaság exportteljesítménye 2022-ről szólva, miközben pár napja azzal volt teli minden komolyan vehető újság, hogy éppen tavaly volt hosszú időre visszatekintve

legsúlyosabb a külkereskedelmi mérleghiány, nyolcmilliárd euró:

A magyar külkereskedelmi forgalom behozatal-kivitel egyenlege az elmúlt években. Forrás KSH, grafika 444.hu

A diadalok számbavétele mellett elhangzott némi halk cincogás

az asztal másik végéről, melyből az „infláció” szót véltük kihallani, hogy azzal mi is van, ám a képviselő úr ezt is a nagyon „egyszerű” emberek magabiztosságával tette helyre: az infláció a Magyar Nemzeti Bank dolga, ők felelnek érte. Hát hogyne: most Matolcsy György rossz fiú volt, bírálta a kormány gazdaságpolitikáját, lehet kenni rá a sz@rt.

A Kaposvárnak nyújtott rezsitámogatásokkal kapcsolatban sem sikerült

szerénynek maradnia: igyekezett azt a látszatot kelteni, mintha a nyolcszáznegyven millióhoz neki is volna némi köze, akárcsak az év eleji tizenöt százalékos nyugdíjemeléshez: „megelőlegeztük az inflációt a nyugdíjasoknak…” Talán ez volt a legpimaszabb, legprovokatívabb kiszólása, tekintve, hogy a 2023-ban várható élelmiszer-infláció – az MNB szerint! – ennek éppen a duplája lesz, az energiahordozókra vonatkozó jóslás pedig negyven százalék.

A beszélgetés kétharmada telt el így, s már érezhető volt, hogy a tudatlanságból és nagyotmondásból tákolt katedrális, a valósággal és egymással köszönő viszonyban sem lévő számok – vagy éppen a sokat látott stúdiómennyezet – a fejükre omlik, ám akkor, mintegy levezetésképpen csendesebb vizekre, hálásabb témára tértek át: a kaposvári ellenzék ócsárlására. Répás azzal adta fel a magas labdát, hogy a képviselő

egy korábbi nyilatkozata szerint „Kaposváron a baloldal eltűnt”.

Gelencsér úgy kapott erőre, s kezdett fickándozni, mint a vízbe visszadobott csuka, s itt tette azt a szerény megjegyzést, hogy „ez az én személyes intellektuális termékem”: szerinte az MSZP „nyolcszázezer párttagot örökölt az MSZMP-től, ez egy kicsit elkényelmesítette őket”. (Nem vicc, 20.18-nál meghallgatható.) A Gelencsér-féle „személyes intellektuális termék” az lenne, hogy az MSZP-nek volt nyolcszázezer párttagja, médiája, ingatlanai, míg az akkori ellenzéknek – köztük a Fidesznek – mindenért keményen meg kellett küzdeni.

Nos, ebben a legnagyobb hazugság, legbrutálisabb ostobaság,

ahogy tetszik, hogy az MSZP-nek soha, egy pillanatig sem volt nyolcszázezer tagja. A 1991-ben megjelent Tények Könyve szerint az 1989. október 7-én megalakult MSZP-nek 1990 májusában 41.332 tagja volt, akik 2109 alapszervezetben és 323 helyi pártszervezetben tömörültek. Az 1989 előtti MSZMP-nek valóban volt pl. 1985-ben 871.000 tagja, de ezeknek kevesebb, mint öt százaléka lépett át az új pártba, kilencvenöt százalék távol maradt, sőt, a többség az 1990-es választáson más pártokat támogatott, az MDF-et, a kisgazdákat, ill. az SZDSZ-t (vagy éppen a Fideszt), így az MSZP csupán 33 képviselőt tudott a parlamentbe juttatni, az összlétszám 8.5 százalékát.

Ez volna tehát a „személyes intellektuális termék”.

És a súlyosabbak még csak ezután jöttek: a „dollárbaloldal begyűrűzött Kaposvárra” c. fejezetben azt fejtegeti Gelencsér, hogy neki már 2021-ben feltűnt, hogy az előválasztáson egy „jómódú vállalkozót legyőzött egy közalkalmazott”. Emlékezetes, hogy az előválasztáson a DK-s doktor Varga István győzött 2844 szavazattal (57,64%) Horváth Ákos előtt (1580 voks, 32,02%), utóbbit az LMP, a Mindenki Magyarországa Mozgalom és a budapesti Jobbik-központ támogatta (a helyi Jobbik nem).

Az viszont mára kiderült, hogy a külföldről származó pénzt

éppen a Horváthot támogató Márki-Zay-féle MMM kapta, s éppen nem a győztes, vagy annak a pártja használ(hat)ta fel, s döntő része nem is az előválasztáson, hanem 2022-ben, a valódin lett elköltve. Az pedig kivált röhejes, hogy épp a (köz)pénzekben fürdő Fidesz és Gelencsér Attila próbál az ellenfél zsebében turkálni, miközben az ellenzéki pénzeknek akár a százszorosát is elkölthették a kampányukra.

Gelencsérnek ez csak arra jó, hogy kicsit pátyolgathassa barátját,

Horváth Ákost, a „jómódú vállalkozót”, azt sugallva, hogy már az ellenzéki előválasztáson is gyanús körülmények közepette veszített, s persze rávilágít az észjárására is: nem számít a múlt, a személyiség, a program, a hovatartozás, stb.: csupán egy a lényeg, az nyeri a választást, akinek több pénze van. Ki mint él, úgy ítél. Tesz egy másik baráti megjegyzést is Horváthra, mely szerint 2019-ben, az önkormányzati választáson is saját pénzéből kampányolt: talán mondanunk sem kéne, ez az állítás is messze esik a valóságtól.

A legblődebb marhaságokat – jó érzékkel – a végére hagyták:

az idei évre vonatkozó fő jóslata az egyszámjegyű (?) infláció mellett az volt Gelencsér Attilának, hogy „a háborúpárti kormányok nagy számban megbuknak”. Kire gondolhatott a költő? Nem hagy sok kétséget, miután a mondat második felében azt jósolja „megoldásként”, hogy „megbukik

az Egyesült Államok háborúpárti elnöke”, miután ez számára egy „előháború”.

Az „előháború” Gelencsér Attila szóalkotása, olyasféle lehet, mint az „előtej”, az „előváladék”, vagy az „előbőr”. Helyben is volnánk: tehát az Egyesült Államok, sőt személyesen Mr. Biden támadta meg Ukrajnát maga előtt tolva szegény, szegény Oroszországot, amelynek nem volt más választása, mint védekezni. És olyan „háborúpárti” országok kormányainak kéne „megbukni”, mint Cseh-, Lengyel-, vagy Németország, az Egyesült Királyság, Spanyolország, Hollandia, Belgium, Svédország, egész Európa vagy Japán, akik támogatják egy szuverén, független állam szabadságharcát egy civilizált elme által semmilyen módon nem igazolható barbár, terrorista, területrabló agresszió ellen.

Oppardon, ezer bocsánat: épp ezt a kettőt, a „civilizált”, s az „elme” szót talán nem volt szerencsés ebben az összefüggésben használni. Nem kéne ezt a pusztítóan pengeéles intellektust bezárni valahová, nehogy véletlenül hadat üzenjen az Egyesült Államoknak?

H. I.


Ezt olvasta már?

Hoppá, avagy a pusztító intellektus és szellem letaglózó ereje: „oktatóvideóban” válaszol Gelencsér Attila Jakab Péter „traktoros” posztjára