Nyolcszázmillió, egy tollvonással
Még a politikai propagandán edződött újságolvasóknak is szembeszökő volt az az ellentét, amely egyrészről a kétezer milliárdos uniós segély híre és a Fidesz-kommunikáció között feszült: Orbán Viktor és nyomában a cselédhad nem kevesebbet állított, mint, hogy egyetlen fillért sem kapunk az EU-tól a járvány elleni védekezésre. Az elmúlt napokban persze jónéhány lap megpróbálta feloldani – több-kevesebb sikerrel – az ellentmondást, mondván, itt értelmezésbeli különbségek vannak, de szerintünk a dolgot ennél sokkal egyszerűbben is meg lehet világítani. És van rá egy szép, kövér példánk, melyhez a mi drága Gelencsér képviselő urunknak is van némi köze.
Többször foglalkoztunk annak idején a levéltár elköltöztetésének ügyével,
s ennek kapcsán a múzeum, ill. a megyei önkormányzat elhelyezésével. Óriási hibának tartottuk, és tartjuk ma is a levéltár kipaterolását a konkrétan erre a célra épült patinás épületből. A Bartók iskola levéltári raktárépületté való átalakítása indokolt volt, de ettől még az eredeti központi épületet meg kellett volna tartani, és felújítva tudományos-kulturális centrummá tenni, levéltárként.
Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint, hogy a megyei – és most már vele együtt a városi – önkormányzat a kiköltözés óta nem tud semmiféle funkciót, értelmet adni a város egyik legszebb épületének, amely elhagyottan pusztul, enyészik. A város kezelésébe átadott múzeum anyagiak híján éppen zsugorodásban van, a vele társbérletben lévő megyei önkormányzatot pedig hasonlóképp a teljes eljelentéktelenedés fenyegeti.
És itt jönne a példánk: arra persze jó volt az (üres) épület, hogy a szokásos
zavaros és átlátszó indoklással beadjanak egy energiahatékonyság-növelő pályázatot az EU kontójára még 2017-ben, 765.5 millió forintra. A pénzből a projektleírás alapján fűtéskorszerűsítést, szigetelést terveztek a megyeháza és a volt levéltár épületében, s ennek 85 százalékát finanszírozta (volna) az unió.
A volt levéltári épület a Rippl-Rónai téren. Hosszú ideje üresen áll, de ez nem akadályozta meg a pénzlenyúlásra szakosodott kompániát, hogy az üres épület fűtéskorszerűsítési beruházására ne pályázzon. Viszont megvalósítani már nem volt olyan sürgős, a pénz évek óta pihen a számlájukon. Most az EU felszabadította ezeket az összegeket, tehát felhasználhatók egészségvédelmi célokra.
A lényeg: 2018-ban, a pályázat megítélése után közel az egész összeget,
754.449.227 forintot átutalták „előlegként” a pályázó megyei önkormányzat számlájára, amely a mai napig semmit nem csinált, csak ült a pénzen! Csak az idén, három hete szánták el magukat arra, hogy egyáltalán kiírják a közbeszerzést, s még az is kétséges, hogy az egészre, vagy csupán a Fő utcai épületrészre – a pályázatban eredetileg mindkettő szerepel, de a közbeszerzési kiírásban a Rippl-Rónai téri épületről már nincs szó.
A közbeszerzési határidő április 23., tehát nincs még sem nyertes, sem szerződés,
csak a pénz ácsorog a számlán: adott közel nyolcszázmillió forint, amely másfél éve ott van a Somogy megyei közgyűlés nagy, kövér valaga alatt, és ketyeg a kamata. Ezt a fel nem használt összeget, melyet az Európai Unió előlegként odaadott a magyar kormánynak, az pedig továbbadta hűséges vazallusainak, most európai döntéssel felszabadítják:
arra költheted, amire akarod, lélegeztetőgépre, maszkra, orvosok, ápolók bérére,
válságos élethelyzetbe került dolgozók anyagi megsegítésére.
Eddig csupán energetikai beruházásra fordíthattad volna, de mostantól nem kell róla elszámolni, mert veszélyhelyzet van. Első az emberélet megmentése, a társadalmi válság következményeinek mérséklése, erre kell a forrásokat fordítani. Ezt a pénzt nem költhette volna másra az önkormányzat, most viszont Unió döntése alapján felszabadult. Közel nyolcszáz millió forint, egyetlen aprócska, jelentéktelen ponton. Ilyen kis pontokból jön össze a kétezer milliárd: és ez valódi pénz.
Erre mit mond Gelencsér Attila, hogy az ő köreiben is értsék?
„Hóóógyisne, héló, ammá’ a mi pénzünk! Asztat maj’ mi tuggyuk, mire kőccsük! Az eju csak aggyon, meg aggyon, oszt’, ha má’ mindet eeeloptuk, mégeccer! Maj’ kicsit megköpköggyük, az lesz a jutalom!”
Nos, kedves Attila, erre mondta az egyszeri vasutas, mikor levágta mindkét lábát
a vonat: hát a f@szom nem kéne? Itt számlán a pénz, egy perc alatt vissza lehet vonni a közbeszerzéseket, és majd jobb időkben, ha már nem forog veszélyben az életünk, újra lehet gombolni a kabátot. Esetleg élősködés helyett megpróbálni saját erőből megvalósítani valamit, aminek értelme is van.
H. I.
